A kortárs bohózatok talán egyik legzseniálisabb szerzője a brit Ray Cooney. Színműveiben az események olyan gyors ütemben váltják egymást, többször is csúcspontra juttatva a jeleneteket, mintha egy színházi hullámvasúton ülnénk. A hasunk fel-le jár, de nem a rosszulléttől, hanem a teljes testünket rázó nevetéstől. Ha még nem láttatok volna egy Cooney darabot sem színpadon, egy történetet talán minden magyar ismer tőle, ugyanis Out of Order című műve alapján forgatták Kern András és Koltai Róbert főszereplésével a máig legnézettebb mozifilmnek számító A miniszter félrelépet.
Jelenet az előadásból (fotó: Németh Melinda)
De ennél is ismertebb, sőt, talán nevezhetjük Cooney legismertebb darabjának a Páratlan párost, melyet több mint harminc éven keresztül játszott sikerrel például a Madách Színház is. A darab története ha nem is tiszta mindenki előtt, a címével bizonyosan sokan találkoztak már, és fognak is még, ugyanis ezt választotta bemutatkozó előadásának a HeArt Társulat, mely április 6-án este tartotta a Páratlan páros premierjét a Fészek Művészklubban.
Jelenet az előadásból (fotó: Németh Melinda)
Szerencsére a HeArt Társulat első előadása jelesre vizsgázott, bár az első felvonásban kellett egy kis idő, mire bemelegedtünk, azonban a folytatásban, ahogy megnőtt az egy perc alatt elhangzó szavak száma és egy poént három másik, még sziporkázóbb követett, úgy lett a végére kivételesen szórakoztató, mondhatni tényleg páratlan páros.Cooney elképesztő tempóban hajtja darabjainak szereplőit, néha lélegzetvételnyi szünetet sem engedve a főszereplőknek, akiknek egyik hazugságból a másikba esve kell improvizálniuk, miközben minden füllentést jobb, ha észben is tartanak, hiszen bármikor szükség lehet arra, hogy tovább szőjék a megkezdett szálakat. Az a lendület, ami nem csak a szereplőket, hanem a nézőket is magával ragadja, mondhatnánk, elegendő garancia a sikerre, bárki is állítja színpadra a Páratlan párost.
Jelenet az előadásból (fotó: Németh Melinda)
Azonban amilyen nehéz egy drámát színpadra vinni, ugyanolyan kihívásokkal teli jól előadni egy komédiát, főleg ha abban ilyen mennyiségű szöveg található, aminek a nagy részét egymás szavába vágva mondják a szereplők. Ez pontos ritmusérzéket követel, egy baki ugyanis visszafordíthatatlanul megtörheti a varázst, annak a látszatát, hogy a szereplők ott, abban a pillanatban improvizálják az elhangzó őrületesen jó, kacagtató marhaságokat. Miközben a háttérben kemény munka eredménye ez a látszólagos könnyed rögtönzés.
Jasinka Ádám írása
Kiemelt kép: Jelenet az előadásból (fotó: Németh Melinda)
