Január 22-én kerül sor a Radnóti Színház következő P+R workshopjára. Az esemény ezúttal a Gina című előadáshoz kapcsolódik: az iskolai zaklatás és a bullying témáját dolgozza fel drámapedagógiai és szociodrámás formákon keresztül.
Milyen szereprendszer veszi körül az iskolai zaklatást? Mik lehetnek az egyes szereplők indítékai? Mi jelenthet segítséget egy ilyen helyzetben? Többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ a következő P+R workshopon. A foglalkozás résztvevői egy fiktív középiskola osztályaként vizsgálnak meg különböző csoportdinamikai helyzeteket saját és tanári szemszögből is a Keres Emil Próbaterem falai között. Az eseményre január 19-ig van lehetőség regisztrálni. Hogy pontosan mi is a P+R workshop és miért fontos a drámapedagógia, arról a foglalkozás vezetői, Durst Móni szociodramatista, Szendrey Gitta és Mlynarik Julcsi drámainstruktorok beszéltek nekünk.
Mutassátok be pár mondatban a P+R workshopot!
Mlynarik Julcsi: A P+R vagyis Pedagógus plusz Radnóti programunk 2017-ben indult azzal a céllal és úgymond szlogennel, hogy a Radnóti fontos „parkolóhelye” legyen a pedagógusoknak is, ne csak a diákoknak. Korábban a RIM-ben (Radnóti Ifjúsági Műhely) csak diákoknak szóló programok szerepeltek: hosszútávú színházpedagógiai csoportok és az előadásokhoz kapcsolódó többlépcsős foglalkozások. Utóbbi kapcsolatot jelentett pedagógusokkal, középiskolákkal, de szerettünk volna még több tanárral, oktatási intézménnyel szorosabb kapcsolatot kialakítani. Így jött létre a P+R program, melynek keretében a P+R-es pedagógusoknak lehetőségük van a műsor megjelenése előtti jegyfoglalásra, az új bemutatók főpróbájának megtekintésére és a havi rendszerességű P+R workshopokon való részvételre. Mindig örülünk, ha csatlakoznak hozzánk új P+R tagok, ennek mindössze annyi a menete, hogy írnak nekünk a radnotimuhely@radnotiszinhaz.hu e-mail címre.
Mi a célja a workshopoknak?
Durst Móni: Arra hívjuk a tanárokat, hogy közösségi kérdésekről együtt gondolkodjanak, játékos formában, fikciós keretben, mégis saját szakmai helyzeteikre vonatkoztatva. A foglalkozásaink kapcsolódnak a Radnóti Színház előadásaihoz, de a workshopokon való részvételnek nem feltétele a darabok előzetes ismerete. Az idei évadban a felnőtté válás, függőség, bántalmazás, társadalmi traumák, művészeteken keresztüli útkeresés és az együttélés témáival foglalkozunk. Minden workshopot módszertani áttekintéssel zárunk, tudatosítjuk, hogy egy-egy téma, kérdés kapcsán milyen dramatikus formákkal dolgoztunk. Így a pedagógusaink a saját élmény mellett konkrét módszertani ötleteket is el tudjanak vinni magukkal.
Van valamilyen különleges élményetek?
Mlynarik Julcsi: Múlt évadban a járványhelyzet miatt a P+R program keretein belül elindítottuk az E-irodalom workshopokat. Ezek az online alkalmak elsősorban magyartanároknak szóltak és két fő céljuk volt: saját élmény és kikapcsolódás, illetve a közös gondolkodás elindítása arról, hogyan lehet élményközpontú módszereken keresztül foglalkozni az irodalommal az online oktatás keretein belül. Én nagyon különleges és fontos folyamatnak éltem meg ezt az öt online workshopot. Egymást erősítettük, motiváltuk, inspiráltuk az alkalmak során, mindez pedig azért történt, hogy a játékok, kreatív írásgyakorlatok, online is működő drámapedagógiai módszerek eljuthassanak a diákokhoz is és izgalmasabbá, közösségibbé tegyék az online órákat. Sose felejtem el, amikor az egyik workshop szünetéről egy résztvevő később csatlakozott be a második etapba, és azt mondta: „Bocsánat, hogy késtem, de muszáj volt készítenem egy óravázlatot, pont azokra a formákra van most szüksége az osztályomnak, amiket az előbb kipróbáltunk!”.
Szendrey Gitta: A legkülönlegesebb számomra a karácsonyi P+R workshop volt, amikor művészetterápiát tartottam a résztvevőknek. Szeretem látni az embereken, amikor az előzetes elvárásaik feloldódnak és egy egészen újfajta felszabadulás-élményt élnek át. Ezen a foglalkozáson pontosan ez történt, az pedig, hogy a végén a drámapedagógiai gyakorlatok megkoronázták az alkotást, egészen új mélységeket adott az alkalomnak.
Mit jelent számotokra a workshop?
Szendrey Gitta: Mind drámainstruktorként, mind művészetterapeutaként fontosnak tartom, hogy lehetőséget és eszközöket adjak az embereknek arra, hogy megfogalmazhassák a kérdéseiket, gondolataikat, problémáikat, hogy meghallgassanak és megtapasztaljanak új perspektívákat, melyek által gazdagodhatnak. A P+R workshopokkal úgy gondolom, hogy nem csak a pedagógusok kapnak, ugyanúgy a diákok is, hiszen a tanárok beforgatják a mindennapjaikba mindazt, amit a programokról magukkal visznek – mind az eszközök, mind az élmények tekintetében. Ez úgy gondolom, hogy fontos, hasznos és egyedülálló lehetőség.
Mlynarik Julcsi: Találkozást, játékot, közös teret, közös célokat, közös gondolkodást, közös kérdéseket és közös válaszkeresést.
Durst Móni: Számomra annak az örömét, hogy különböző intézményekből érkező tanárok elkezdenek kapcsolódni egymáshoz, az adott témához, feltöltődnek, és elvisznek magukkal egy-két módszertani ötletet, amit olykor már másnap kipróbálnak az osztályukkal. És átélik ezen a programon keresztül, hogy számol velük a színház, csak úgy, mint a fiatalokkal.
Miért fontos a színházi nevelés?
Durst Móni: Azért, mert a színházról a pedagógiai fókusz felől is gondolkodik. Felteszi azt a kérdést, hogy adott témákhoz hogyan találunk kapcsolódásokat egyéni, korosztályos, közösségi szinten. Módszertana segítségével pedig a kérdéseink, az élményeink és a válaszkereséseink is megoszthatóvá válnak.
Szendrey Gitta: A színházi nevelés számomra több, mint egy híd a színház és a befogadók között. Fontosnak tartom, hogy a nézők résztvevőkké váljanak, hogy ne csak a nézőtér biztonságos sötétjében ülve gondolkodjanak. Legyenek személyesen is megszólítva, legyen lehetőségük feltenni a kérdéseiket, kifejezni a gondolataikat, mindezt egy biztonságos közegben. A színházi nevelés kiemelkedő lehetőség arra, hogy az embereknek része legyen ebben a komplex és személyes élményben, ami a mai rohanó, hangos és túlterhelt világban ajándék lehet a mindennapokban.
Kiemelt kép: P+R workshop (Fotó: Radnóti Színház)