A színházak hősnői – Pentheszileia

A Pentheszileia Program sokkal több egy egyszerű női-drámánál. Túlmutat a mai feminizmuson, mivel egy olyan lányt helyez a középpontba, aki nem tökéletes, még csak nem is jó, hanem megtört, romlott, de valahogyan mégis olyan mindennapi.

Bevallom őszintén, nem igazán szeretem a nőközpontú drámákat és a nagy feminista gondolatokat, ezért nem is nézek ilyen témájú előadásokat, így kicsit megijedtem, hogy vajon mit tudok hozni a mai tematikus napra. Aztán hirtelen eszembe jutott januári élményem, amikor a Vígszínház Házi színpadán egy csodálatos, bonyolult és izgalmas női történetet ismerhettem meg. A darabot Kincses Réka, jelenleg Németországban élő filmrendező írta és rendezte még 2016-ban. Olyan világot láthatunk a színpadon magunk előtt, ami egyenesen a főszereplő fejébe vezet minket, ahol minden asszociációkra és emberi kapcsolatokra épül.

Nem szeretnék nagyon elspoilerezni semmi konkrétat, hogy annak, aki még nem látta, hasonló megdöbbenéseket okozzon az előadás, mint nekem, úgyhogy inkább csak a főhősnő szellemiségét és karakterét mutatom be. Pentheszileia mindazért szenved, amiket felmenői elrontottak a saját életükben. Dédanyja, nagyanyja és anyja is elítélik a férfiakat, kényszerből házasodtak, és minden emberi kapcsolatukat csak a túlélés irányítja. Generációkon át ez a szellemiség anyáról lányra szállt, a lányok sosem érezhettek anyai szeretetet, Pentheszileia pedig ebben a „nem-szeretésben” dönt úgy, hogy ő nem követi el ezeket a hibákat… cserébe viszont minden más ballépést igen. Minden férfival kacérkodik, a legtöbbel össze is fekszik, több abortuszon is átesik, miközben valójában ő maga is csak kétségbeesetten keresi a kiutat saját világból. A darab nyersen, mégis csodálatosan ábrázolja és mutatja be a nőt, annak minden árnyaltságával. Itt végre nem a jó és tiszta angyali oldalát láthatjuk a nőiségnek, hanem mindazt a kétségbeesést, önámítást és élethazugságot, amivel ma is nagyon sokan szembe találhatják magukat.

Ehhez az erős karakterhez tökéletesen illik Szilágyi Csenge, aki megalkuvás nélkül teszi ki magát és lelkét a színpadra. Végig izzik a levegő körülötte, ahogyan játszik, uralja az előadást, a néző pedig szinte el is felejti, hogy ő nem Pentheszileia, hanem egy színésznő.

A Pentheszileia Program egy szélsőséges, ám mégsem olyan ritka élettörténetet mutat be, amivel lehet, hogy az első percekben nem tudunk, vagy nem akarunk azonosulni, az előadás végére azonban rájöhetünk: mindannyiunkban van egy kicsi Pentheszileia.

Kiemelt kép: Szilágyi Csenge A Pentheszileia Programban (Fotó: Gordon Eszter)