A Pentheszileia Program sokkal több egy egyszerű női-drámánál. Túlmutat a mai feminizmuson, mivel egy olyan lányt helyez a középpontba, aki nem tökéletes, még csak nem is jó, hanem megtört, romlott, de valahogyan mégis olyan mindennapi.
Bevallom őszintén, nem igazán szeretem a nőközpontú drámákat és a nagy feminista gondolatokat, ezért nem is nézek ilyen témájú előadásokat, így kicsit megijedtem, hogy vajon mit tudok hozni a mai tematikus napra. Aztán hirtelen eszembe jutott januári élményem, amikor a Vígszínház Házi színpadán egy csodálatos, bonyolult és izgalmas női történetet ismerhettem meg. A darabot Kincses Réka, jelenleg Németországban élő filmrendező írta és rendezte még 2016-ban. Olyan világot láthatunk a színpadon magunk előtt, ami egyenesen a főszereplő fejébe vezet minket, ahol minden asszociációkra és emberi kapcsolatokra épül.
Szilágyi Csenge és Király Dániel A Pentheszileia Programban (fotó: Gordon Eszter)
Nem szeretnék nagyon elspoilerezni semmi konkrétat, hogy annak, aki még nem látta, hasonló megdöbbenéseket okozzon az előadás, mint nekem, úgyhogy inkább csak a főhősnő szellemiségét és karakterét mutatom be. Pentheszileia mindazért szenved, amiket felmenői elrontottak a saját életükben. Dédanyja, nagyanyja és anyja is elítélik a férfiakat, kényszerből házasodtak, és minden emberi kapcsolatukat csak a túlélés irányítja. Generációkon át ez a szellemiség anyáról lányra szállt, a lányok sosem érezhettek anyai szeretetet, Pentheszileia pedig ebben a “nem-szeretésben” dönt úgy, hogy ő nem követi el ezeket a hibákat… cserébe viszont minden más ballépést igen. Minden férfival kacérkodik, a legtöbbel össze is fekszik, több abortuszon is átesik, miközben valójában ő maga is csak kétségbeesetten keresi a kiutat saját világból. A darab nyersen, mégis csodálatosan ábrázolja és mutatja be a nőt, annak minden árnyaltságával. Itt végre nem a jó és tiszta angyali oldalát láthatjuk a nőiségnek, hanem mindazt a kétségbeesést, önámítást és élethazugságot, amivel ma is nagyon sokan szembe találhatják magukat.
Ehhez az erős karakterhez tökéletesen illik Szilágyi Csenge, aki megalkuvás nélkül teszi ki magát és lelkét a színpadra. Végig izzik a levegő körülötte, ahogyan játszik, uralja az előadást, a néző pedig szinte el is felejti, hogy ő nem Pentheszileia, hanem egy színésznő.
A Pentheszileia Program egy szélsőséges, ám mégsem olyan ritka élettörténetet mutat be, amivel lehet, hogy az első percekben nem tudunk, vagy nem akarunk azonosulni, az előadás végére azonban rájöhetünk: mindannyiunkban van egy kicsi Pentheszileia.
Szilágyi Csenge és Király Dániel A Pentheszileia Programban (fotó: Gordon Eszter)
Kiemelt kép: Szilágyi Csenge A Pentheszileia Programban (Fotó: Gordon Eszter)
