„A színház társasjáték” – interjú Pokorny Liával

A hosszúra nyúlt szünet után végre ismét hús-vér közönség előtt játszhatnak a színészek. A Rózsavölgyi Szalonban minden adott a kellemes kikapcsolódáshoz,  kiváló előadásokkal várják a nézőket júliusban, többek között a hazánkban most debütáló Keresztül-kasul című szellemes és romantikus vígjátékkal. A mániás keresztrejtvényfejtő Janet-et Pokorny Lia alakítja, vele beszélgettünk.

Július elején mutatjátok be a Keresztül-kasul című darabot a Rózsavölgyi Szalonban. Lelkileg mennyi pluszt ad hozzá a próbafolyamathoz, hogy tudjátok, hogy ismét nézők előtt zajlanak majd az előadások?

Nagyon sokat! Végre bejárhatunk újra a színházba, ahova egyik napról a másikra be se mehettünk. Mindenki emlékszik, megállt az élet, most pedig újra próbálhatunk, amire másfél éve nem volt példa. Legutóbb még maszkban jártunk be a színházban is, csak amíg a színpadon vagy a kamera előtt álltunk, akkor vettük le. Bár még itt van körülöttünk a vírus, de már tudjuk használni ebben az új helyzetben a kreativitásunkat, a szabadságunkat. Azt hiszem, hogy a nézők is hálásak, hogy kiszabadulhatnak, végre megint lesz, lehet színházi élményük, élvezhetjük egymás társaságát, érezhetjük egymás energiáit. Mert a színház társasjáték! Évezredek óta. Bár néha eljátszom a gondolattal, hogy egyszer csak jön egy új “valami”, ami elveszi ennek az élő műfajnak a helyét, ami sokkal erősebb lesz – mert az embereket annyi inger éri – ami izgalmasabb, tempósabb, színesebb, nagyobb erejű. De most azt érzem, éppen ez az egyidejűség, az együttes élmény hiányzik a nézőknek, ami a színház, ami estéről estére egyszeri és megismételhetetlen. Még akkor is, ha fix szöveget mondunk. Hosszú idő óta ez az első bemutatóm. Bemutatónk. Tele vagyunk meghatottsággal, izgalommal, megerősítéssel, hogy például nem felejtettünk el játszani. (nevet) Miközben persze nem, mégis vissza kellett szokni…

Ha jól tudom, Király Danival most játszol először, mennyire vagytok közös hullámhosszon?

Danival már nem ez az első munkám, hiszen a Jófiúk című sorozatban volt pár mondatunk, néhány jelenetünk, de színházban még nem dolgoztunk együtt. Ráadásul most csak ketten vagyunk, és együtt kell felépítenünk egy ívet: két ember találkozását. Akkor egy-két jelenetünk volt együtt a kamera előtt, most hetek óta együtt próbálunk, ez sokkal intenzívebb. Bevallom, én kicsit izgultam, hogy a köztünk lévő korkülönbséget sikerül-e elfeledtetnünk egyrészt magunkkal a próbák alatt, majd a nézőkkel az előadás során. Mert egy férfi-nő kapcsolódásról szól a darab. De Dani annyira érett és felnőtt, hogy ez nem okozott problémát. Kivéve mikor a gyermeki énje, a humora kerekedik felül, de a próbaidőszak alatt ez is nagyon üdítő. Élvezem, hogy rendkívül színes egyéniség, bugyognak belőle az ötletek, a gondolatok, visz magával, én pedig reagálok rá. Én is lubickolok, mikor valaki ennyire tehetséges és sziporkázik. Igazán jó dolgom van mellette!

Milyen a munka Dicső Dani rendezővel?

Dicső Danival viszont tényleg most dolgozom először. Megelőzte a híre, hogy nagyon inspiratív vele a munka, és az első próbán már tudtam, hogy a hír igaz. Nagyon szeretem, mikor valaki okosabb nálam vagy csak más szemszögből nézi a világot, ami nekem eszembe se jutna, de ugyanúgy érvényes lehet, mint az én ötletem vagy érzésem. A színészeket gyakran keríti hatalmába az az érzés, hogy mindent jobban tudnak a rendezőnél. De az igazság az, hogy mámorító, mikor a rendező bebizonyítja, hogy pontosabban látja a szereplők lelki motivációit, pontosabban tud hozzászólni a jelenethez, a karakterhez, egy pillanathoz, mert nekem az nem is volt szembeötlő vagy egyértelmű, és annyira jó megfejtései vannak, hogy én ilyenkor örömmel átadom az irányítást: “azt csinálom, amit csak akarsz…”

Mennyire érzed közel magadhoz Janet karakterét?

Én minden szerepben megtalálom azt, ami közel áll hozzám. Akkor is, ha teljesen más személyiségről van szó, mint amilyen én vagyok. De egészen megdöbbentő, hogy a darabban vannak olyan mondatok, amelyek nagyon rímelnek és érvényesek bizonyos élethelyzeteimre. Elhangzanak olyan mondatok, gondolatok, amelyeket én is mondhatnék vagy mondhattam volna, annyira igaznak érzem, de Janet másként kezeli a problémákat, mint én. De hát épp ez az olvasás és a színház varázsa is, hogy mindenki megtalálja a maga érvényes mondatait. A nézők is ezért jönnek, csak mindenki más gondolatot visz haza…

A Rózsavölgyi Szalon nagyon speciális helyszín.  Szereted ezt a zártabb, intimebb közeget?

Szeretem az intimitását, jobban szeretek kis térben játszani, engem nem ijeszt meg, hogy mindenki nagyon közel van. Itt nagyon őszintének kell lenni, nem lehet hazudni, szinte olyan egyszerűséggel kell létezni, mintha az ember otthon a nappalijában lenne, csak sokkal több energiával. A nézők is kedvelik szerintem a Rózsavölgyiben, hogy a bőrükön érzik a leheletünket és minden egyes pici mozdulatot, rezdülést érzékelhetnek.

Voltál már olyan helyzetben, mint a darabban, hogy pár óra leforgása alatt ennyire másnak láss egy helyzetet?

Voltam így többször is, bár az én esetem sohasem negatívból indulva érkezett pozitívba, hanem épp fordítva. Döbbenetes, fájdalmas felismerések voltak, pár óra leforgása alatt megfordult a világ. Sokkoló és egyben kijózanító élmények ezek, de hálás vagyok értük, mert mindig sok mindent rendbe tett az életemben az a pár óra.

Mikor fejtettél utoljára keresztrejtvényt?

Nem szoktam keresztrejtvényt fejteni, mert egyáltalán nincs rá időm. De keresztrejtvényt sokat vásárolok, mert anyukám viszont nagy játékos. Majd ha egyszer lesz annyi időm, hogy annyit tudok olvasni, túrázni és keresztrejtvényt fejteni, amennyit csak szeretnék, akkor megteszem.

Kiemelt kép: Pokorny Lia (fotó: RTL Klub)