A streaming kulisszatitkai a Pesti Magyar Színházból

A koronavírus-járvány miatt március közepétől május végéig tartó veszélyhelyzet és az ezzel kapcsolatban elrendelt szigorítások a bezárásra kötelezett színházakat is arra kényszerítette, hogy különböző megoldásokat találjanak ki, hogyan tarthatnánk fenn a nézők érdeklődését. Talán mindenki emlékszik még a különböző kulisszatitkokat bemutató videókra, a felolvasásokra, az online interjúkra, beszélgetésekre és természetesen a Facebookon, YouTube-on tartott előadás-közvetítésekre. Tény, hogy ezek az alternatívák az élő színház varázsát nem pótolják, de „ideiglenes tűzoltásnak” kiválóak voltak.

Az idei évadot szeptemberben kivétel nélkül minden teátrum megkezdte, ám a vírustól való félelem – érthető módon – továbbra is meglátszott a nézőszámokon. Bár a játszóhelyeket holnap minimum 30 napra bezárják, az elmúlt időszakban mindenhol kötelező volt a testhőmérséklet mérése, a kézfertőtlenítők használata és a maszkviselés, még így is sokan döntöttek úgy inkább, hogy kivárják, amíg újból biztonságban és nyugalomban lehet élvezni az előadásokat. Több más teátrumhoz hasonlóan a Pesti Magyar Színház is a streamelés mellett voksolt, melynek lényege, hogy egy adott, jelenleg is repertoáron lévő darabot élőben vagy felvételről sugároznak egy adott időpontban, így a nézők mégis csak részesei lehetnek az előadásnak.

Az előadások rögzítését Pesti Magyar Színházban a Gábriel Pro Kft. végzi, ennek vezetőjét, Kolostori Gábort kérdeztük a streamelés technikai hátteréről. „A mi cégünk ezeknek az előadásoknak a felvételét végzi, ami a rögzítést, a vágást foglalja magába, valamint azt, hogy a vágott anyagot egy bizonyos időpontban rendelkezésre bocsátjuk. Ez technikailag úgy néz ki, hogy megtekintjük a darabot, akár élőben, akár felvételről (a színháznak minden előadásból van egy egykamerás felvétele, amit akkor használnak, ha egy színésznek be kell állnia vagy ugrania egy szerepbe, ebből tanul). Emellett megkapjuk a szövegkönyvet is, ebből és a videóból tudunk dolgozni. Készítünk egy vizuális tervet, amiben felvázoljuk, hogy mit és hogyan képzelünk el, és ha erre a színház rábólint, akkor 5-8 kamerával rögzítjük az előadást, külön a hangot és külön a képet. Fontos még tudni, hogy a felvételekhez fontos az átvilágítás is, mert a kamera nem minden világítást tud úgy rögzíteni, hogy az jól mutasson a képernyőn, de persze, igyekszünk tiszteletben tartani az eredeti világítástervet. Erre is van egy külön szakemberünk. A felvételt megelőzően egy vagy két próbát végigkísérünk kamerákkal, már ezalatt koordináljuk a felvételt az adásrendezővel és a technikai rendezőkkel. Élesben is minden kamera képe rögzítésre került, ezt követi a vágás, a hang-utómunka, majd, ha ez készen van, az egészet fel kell fényelni, az összes kamerkaképet egyformára húzni. Ekkor lesz kész teljesen az előadás videója.”

Természetesen az alkotók is tudják, hogy a színház varázsát (az előkészületeket, a várakozást, a nézőtérrel és a színésszel való együtt lélegzést, a hosszú sétát a darab megtekintése után) semmilyen felvétel nem tudja pótolni, ezzel kapcsolatban Kolostori elmondta, hogy „mindig nagy dilemma, hogy egy közönség előtt zajló színházi előadást, aminek a lényege, hogy élő, egyszeri és megismételhetetlen, hogyan tudjuk vizuális mozgóképpé átültetni, úgy hogy, hogy az egyik műfaj – a színház és a mozgókép – szabályait se írja felül. Az a koncepciónk, hogy ahol lehet, a nézők többet kapjanak: igyekszünk kárpótolni őket az élő varázs elvesztése miatt azzal, hogy közelebbről is megmutatunk bizonyos dolgokat, vagy, ha az adott darab komoly látványelemmel bír (dróton reptetik a színészt, dinamikus csatajelenet zajlik), azt minél izgalmasabbá, érdekesebbé tesszük. Ezeket van, hogy külön, nézők nélkül is felvesszük, de persze ettől független nem egy játékfilmet gyártunk.”

Kolostori és kollégái komoly szakértelemmel rendelkeznek, így pontosan tudják, hogyan lehet a legtökéletesebben rögzíteni egy-egy színházi előadást. „15 éve foglalkozunk mozgóképes feladatokkal, a színházi felvételeken túl készítünk többek között referenciafilmeket, dokumentumfilmeket. Minden kollégám és jó magam is rengeteg tapasztalattal rendelkezünk. Azt nem mondom, hogy a mostani munka újdonság, de szép feladat, a kihívást jelen esetben azt jelenti, hogy ne csak egy-egy darab rögzítését oldjuk meg, hanem a színház teljes repertoárjának felvétele egységes legyen. Van olyan előadás, amelynél egyeztetünk a rendezővel, figyelembe vesszük a kéréseit, amik színházi szempontból fontosak lehetnek. Ugyanakkor, egy darab – jobb esetben – a bemutatót követően már készen van, mi erre adjuk le a vizuális tervet. A vágás, a kamerakép tudja befolyásolni a történet mesélését, ez is egyfajta ízlést fog tükrözni és az is elképzelhető, hogy az eredeti rendezői koncepciótól kis mértékben eltérő nézőpontot mutat be. Persze, nem effektezzük, trükközzük szét az előadás, igyekszünk felvenni és tartani annak ritmusát. De ez a színházban sincs másként: máshogy látjuk az előadást a 6. sor 4. székéből, a 10. sor 10. székéből vagy a 16. sor 1. székéről. Élőben a néző eldöntheti, hogy mire kíván fókuszálni (például a kedvenc színészét nézi végig, vagy a színpadkép egészét, stb.), nálunk ezt a több kamerás felvétel helyettesíti. A mi esetünkben a nézőpontot a kamerakép és a vágás adja, nem tudjuk figyelembe venni az egyes nézői „igényeket”, viszont megpróbáljuk megmutatni azokat az apróságokat is, amiket esetleg más esetben nem venne észre. Az biztos, hogy mást fog kapni a streamelt előadást néző, mint amit a színházban lát, de én bízom benne, hogy úgy fogja érezni, hogy picit többet tudtunk adni.”

Végezetül, arra a kérdésre, hogy mennyire látja ideiglenesnek ezt a megoldást, vagy esetleg ez a megoldás egy új jövőképet fest fel, Kolostori így felelt: „Azt gondolom, hogy az előadások ilyen minőségű rögzítésének dokumentumértéke van, ami az utókor számára is fontos, hiszen bármikor vissza lehet nézni, ami leginkább akkor válik igazán nagy kinccsé, ha az adott darab lekerül a repertoárról. Nem akarok túlzottan nagy szavakkal dobálózni, de elképzelhetőnek tartom, hogy idővel a színházi előadásoknak is legyen gyűjtőoldala – hasonlóan az HBO GO-hoz vagy a Netflixhez -, amivel nem csak egy adott teátrum archívuma gyarapodik, hanem akár mindenkori plusz bevételt is hozhat.”

Kiemelt kép: A Pesti Magyar Színház épülete (fotó: egyksz.hu)