„A saját életünkből tudunk a legönazonosabban építkezni” – interjú Ertl Zsomborral

Február végén a Lóvasúton debütált Márfi Márk trilógiájának harmadik része, a TOVÁBB. A családi ihletésű drámában a “Fiú 1” szerepét Ertl Zsombor játssza, akinek korábban nem sokszor volt lehetősége független produkcióban részt venni.

Feltételezem, hogy láttad Márk mindkét előző darabját. Hogy tetszettek?

Mindkét előadás nagyon intenzív élmény volt. Osztálytársak voltunk az egyetemen Márkkal. Nekem a TELIK megrendítően személyes tapasztalás volt, hiszen a közösen eltöltött öt évben barátok lettünk, dolgoztunk a farmon játszódó életjelenetén és megéltünk életre szóló változásokat, amelyekről szintén szól az előadás. Nagyon bátornak tartottam, amiért a saját életéből készítette a szakdolgozatát, ami egy rendkívül mély és őszinte kitárulkozás lett. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó írás. Nekem eszembe sem jutott, hogy így is hozzá lehetne állni a szakdolgozathoz.

Te miről írtad a diplomamunkádat?

Én a szakdolgozatomban az osztályfőnükünk, Marton László egyik vígszínházi rendezésén keresztül igyekeztem minél több mindent összeszedni arról, hogy milyennek láttam azt, amit tanítottak nekünk. Ez az előadás Ibsen Nóra című drámája volt, amelyben ráadásul Hegedűs D. Géza is játszott, aki a másik osztályfőnökünk volt.

Mit szóltál, amikor Márk felhívott, hogy szeretné, ha te játszanád a testvérét?

Ez viccesen alakult: tavaly felhívott, hogy milyen lesz a következő évadom. Akkor hiába sejtettem, hogy ez nem csak egy baráti érdeklődés, mivel nem mondott konkrétumot és én sem láttam tisztán az előttem álló évadot, nem tudtam még érdemben válaszolni. Aztán teljesen kiment a fejemből és ő sem keresett újra. Szeptemberben jutott eszembe, hogy nem adtam konkrét választ, ezért felhívtam Márkot, aki azt hitte hogy ez nekem nem annyira fontos, és nem szeretnék benne részt venni. Szerencsére időben kaptam észbe. Nagyon örülök, hogy így alakult, megtisztelő.

Említetted, hogy jártál náluk a farmon, esetleg a bátyjával is találkoztál?

Igen, az egyetem miatt valamennyire ismertem a családot, de most voltam náluk először. Nagyon izgalmas volt, ahogy bemutatták a farm működését és szívélyes fogadtatásban volt részünk. Éreztem, hogy támogatják Márkot a projektben, és ez megnyugtató volt. A darabban én ‘Fiú 1″-et játszom, az hogy ebben Joci, Márk bátyja mennyire van jelen, azt csak ők tudják, és ezt én sem szerettem volna bolygatni.

Mennyire áll közel hozzád ez a karakter?

Azon kívül, hogy én is egy elsőszülött fiú vagyok és van öcsém, semennyire. Mégis nagyon tudok vele menni. Szeretem az álláspontját és nagyon izgalmasnak találom a szélsőséges érzelmeit és amplitúdóit. Szerintem nagyon sok család története lehetne ez, bízom benne, hogy a nézők is így tudnak vele azonosulni.

Milyen volt a közös munka?

Számomra csupa szokatlan, rendhagyó élmény. A Lóvasút helyszíne a beáramló természetes fénnyel, az oda-vissza utakkal együtt elhelyezte egy másik, nyugodtabb időszámításba a próbákat. Márk nem csak szereplőként, de íróként is része a produkciónak, az első hónapban gyakorlatilag rendezőként is dolgozott velünk, és hát emellett még az ő életéből inspirálódott a dráma. Nagyon motiváló volt látni a hozzáállását, és munkamorálját. Sikerült egy olyan bensőséges légkört teremtenünk, amiben felszabadultan és játékosan tudtunk dolgozni egy megterhelő témával. Ebben Terhes Sándor mellett, akivel csodálatos volt próbálni, Varga Gábor filmrendező és Gardenö Klaudia rendező is hatalmas segítségünkre volt. Az előadások után kötetlen közönségtalálkozók vannak, ahol a nézők kérdezhetnek és megoszthatják, hogy milyen élmény volt számukra az előadás. Az itt kapott visszajelzések is nagyon fontosak voltak a számunkra.

A Vígszínházban 12 előadásban játszol, nem volt nehéz az összeegyeztetés?

Ügyesen zsonglőrködtünk az idővel: a délelőtti próbák és az esti előadások közé igyekeztünk szervezni a próbákat, amikor mindhárman (a darab harmadik szereplője Terhes Sándor – A szerk.) ráértünk. Hálás vagyok a színházaknak is, hogy lehetővé tették.

Milyen az idei évadod?

Most éppen a harmadik bemutatót próbálom, Alexandre Bisson, Az államtitkár úr című darabját. Máté Gábor rendezi, ami szintén egy izgalmas élmény számomra, mert nem dolgoztam vele még korábban, de nagyon régóta vágytam rá. Rengeteget tanulok tőle, már csak emiatt is fontos nekem ez az előadás. Előtte Kincses Réka rendezésében a Pesti Színházban mutattuk be a Madame Tartuffe-t , amiben szintén volt egy izgalmas társulaton kívüli találkozásom a főszerepet játszó Udvaros Dorottyával. Valló Péterrel pedig az Ismeretlen táj című előadást készítettük a nagyszínpadon.

Elég nagy szerencséd volt az egyetem után, a gyakorlati évek után szerződést kaptál a Vígszínházban. Pedig elég mostoha volt az az időszak, jött a Covid, minden nagyon bizonytalan lett.

Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy a Vígszínház tagja lehetek. Amikor a tanáraink mondták, hogy a Vígben lehetünk gyakorlaton, az még nem jelentette azt automatikusan, hogy maradhatunk is ott. Nagyon jó érzés volt, amikor Rudolf Péter igazgató bizalmat szavazott nekem. Sokat tanulok, és sokat is köszönhetek a színháznak, ami folyamatosan edzi a kitartásomat is. Szóval, igen, tényleg szerencsés vagyok, de azért is, hogy a társulati lét mellett van lehetőségem Márkkal a független színházi világban is kipróbálni magam.

A nagyon színes repertoárodban van olyan előadás, amelyik a legközelebb áll hozzád?

Nehéz kérdés, de talán a legkedvesebb A nagy Gatsby-ben Nick Carraway szerepe, mert azt érzem, hogy ahogy elindultam vele, ahhoz képest sokat haladtam vele előre. Akkor még nem is tudtam, hogy hét évvel később mennyire úgy látom magam, ahogy őt. Az elmúlt években sok hasonló dolog történt meg velem is. Nick szinte nem is tudja, hogy mennyi kalandba keveredik azért, mert Gatsby szomszédságába költözik.

Meghatározza a napodat, hogy aznap este mit játszol?

Igen. De nagyon sokat dolgoztam az elmúlt években azon, hogy ne kezdjen el már reggel emészteni, vagy ne érezzem azt, hogy feszülök tőle, ne stresszeljek azon, hogy el tudjam este játszani. Minél kevesebb ideje fut az előadás, annál több munkába kerül.

Mi a taktikád, ha összecsapnak a fejed felett a hullámok?

A sport rengeteget segít, és az is, ha a természetben vagyok. A futás vagy egy séta a kutyával is nagyon ki tud kapcsolni. De szeretek podcastokat, hangoskönyveket is hallgatni.

Édesapád az egyik legikonikusabb név a hazai táncművészetben, és az öcséd is táncos. Te nem kacérkodtál soha komolyabban a tánccal?

Diákként amatőr szinten még táncoltam, nagyon izgat és érdekel is. Színházi feladatoknál is boldog vagyok, ha táncolni kell. De profi szinten nem gondolkoztam ezen.

Ahhoz lenne bátorságod, hogy a TOVÁBB-hoz hasonlóan a saját életedből meríts ihletet egy előadáshoz?

Én ennél szemérmesebb vagyok, emiatt ez fel sem merült bennem. Ugyanakkor nagyon sok szerepben „viszem magammal” a családtagjaimat a színpadra.

Kiemelt kép: Ertl Zsombor (Fotó: Steindl Gabriella)