Egy brooklyni rúdtáncos lány rátalál főnyereménynek látszó, tehetős párjára. A fiú komolytalansága teszi a szituációt komollyá és ennek a bonyodalomnak a hogyanja, mikéntje az, ami érdekessé teszi a történetet, amelyet eleven humor és jól eltalált karakterek jellemeznek.

A magáramaradottság, a hideg és távolságtartó világunk olyan szeletét mutatja meg Sean Baker (író-rendező), amelyet – leginkább hollywoodi filmekből – már ismerünk, de közel sem eléggé. Amellett, hogy a film remek humorával élvezetes, a rideg és tárgyiasított szexualitás ábrázolása és az emberi kapcsolatok, a bizalom rendkívüli törékenysége is ott húzódik a háttében. Baker filmjeiben visszatérő téma a szexmunkások élete és világa, amely rendkívül ambivalens módon van jelen az életünkben, mivel a szolgáltatások előnyeit szívesen élvezzük, ugyanakkor a „munkát végzőket” a végletekig hajlamosak vagyunk lenézni, elhatárolódni tőlük és emberszámba sem venni őket. A rendező 2015-ben debütált Tangerine című filmje is hasonló témát helyez a középpontba, amellyel a Sundance Közönségdíját is elhozta.

Anora és Ivan (Fotó: Vogue)

A film címszereplője Anora (Mikey Madison), dekorativitása és vadító dögössége egyfelől esztétikum, miközben tökéletesen alkalmassá válik arra, hogy a tárgyiasult tökéletesség, a feminista filmkritika szerinti megfogalmazásban: a „megnézendőség tárgyaként” legyen jelen. Az első képsorok a HQ (Headquarters) nevű nightclubot, Ani munkahelyét ábrázolják. A rendkívül gyors tempóban kialakított ismeretségek privát szobák vöröses fényben játszó félhomályába vezetnek. Szenvtelenség, idegenség, álságosság és szerepek kényszerű felöltése. Az egyik pillanatban Anit – üzbég származásából adódó orosz nyelvtudása és persze szépsége miatti reprezentációs céllal is – a főnöke egy orosz sráchoz irányítja, aki egy barátjával óhajt elmerülni az amerikai éjszakában.

Ivan (Mark Eidelstein) csak egy a vendégek közül, nincs benne semmi, ami kiemelné őt a klub férfi közönségéből. Mégis – valami különös szimpátia nyomán – Ani megadja neki az elérhetőségét, hogy a klubon kívül is találkozzanak. (A klub szabályzata ugyanis mindenféle szexuális aktust tilt, azaz meztelenül taperolni, csókolózni lehet, mást nem.) Ivan „Vanya” Zakharov akkor válik érdekessé, amikor extravagáns luxusvillájában fogadja a lányt. Elképesztő mértékű gazdagság, amely mögött nem biztos, hogy elsőre elfogadható magyarázatot sejt az ember. Minden pénzért történik. A valuta az alapja a szexuális kapcsolatnak, üzletelés előzi meg minden alkalommal, ami persze egy oligarcha fiának nem különösebben számít. A társadalmi státuszuk rendkívüli távolsága és Ani munkája nagyon nehezen teszi kifürkészhetővé, hogy melyik pillanatban látunk valós érzelmeket. A szüleit nem különösebben kedvelő fiú vajon zöldkártyára utazik-e, a szegény sorból való táncosnő vajon Ivan vagyonából szakítana-e le valamennyit?

Anora (Fotó: The Lantern)

Ahogy az lenni szokott (klisészerűen), Ivan meggyőzi őszinte érzéseiről Anit, aki először vonakodik, végül mégis feleségül megy a fiúhoz. „A királyfi felemeli a nehézsorsú parasztlányt (vagy esetünkben cemendét)” maga mellé… A film első számú humorforrása az a három férfi, akiket az orosz szülők bíztak meg Ivan szemmel tartásával, amerikai tartózkodásának idejére. Vezetőjük, Toros (Karren Karagulian), aki nem mellesleg Vanya keresztapja, éppen egy keresztelőt kénytelen otthagyni (azt vezénylő papként), hogy a szülők által nem kívánatosnak ítélt házasságot mihamarabb érvényteleníttesse. Két kevésbé tehetséges társa Garnick (Vache Tovmasyan) és Igor (Yura Borisov) igyekszenek „lefogni” a villában a párocskát, hogy kiderítsék, mi történt a fiatalok között valójában. És ez az, ami nem akar sikerülni, Sean Baker pedig zseniális humorral ábrázolja mindezt. Hozzá kell tennem, hogy a filmet a végletekig „szétkáromkodják”, amely angolul azért viszonylag egysíkú (habár körülbelül 30%-ban oroszul beszélnek benne), viszont a magyar felirat készítői sokat hozzátettek a filmhez. Engedtessék meg néhány remekbeszabott káromkodástörténeti vívmány idecitálása: szamárbaszó, faszpicsabuzi stb.

A családjával, illetve annak „helyi képviselőivel” való konfliktus kirobbanásakor Ivan elmenekül a villából. Az ő (egész éjszakát felölelő) felkutatása lesz Ani kálváriája, amelynek során szembesülnie kell vele, hogy a sokak által vágyott tündérmese a beteljesülését követően nem tarthat örökké. Továbbá közelebbről megismerhetjük a három orosz „problémamegoldó embert” és a Zakharov családon belüli viszonyokat, amelyről Ivan által csak homályos kép alakulhatott ki bennünk korábban. A szülők megjelenése (Daria Ekamasova anyaként és Alekszej Szerebrjakov apaként) pedig még mindig képes egy fokozattal feljebb kapcsolni a tempót.

Igor (Fotó: Neon)

Ani eleinte olyasvalamihez, illetve olyasvalakihez ragaszkodik, aki meghasonul előtte (saját felesége előtt), családja és végül önmaga előtt is. A házasság érvénytelenítéséhez érve (ami ellen Anora oroszlánként küzdött végig) már „geciládának” nevezi Ivant. A vele járó pénz és luxus tehát értéktelenné válik, ahogy a fiú jellemének kibontakozásával együtt maga Ivan Zakharov is. A lánnyal egyre inkább együttérző Igor karaktere izgalmas módon bontakozik ki a film során. Anival való jeleneteiben a zseniális nonverbális reakciók és frappáns dialógok adják kettejük mosolyra fakasztó, egyre élettel telibb viszonyát.

A film idén elhozta az Arany Pálmát Cannes-ból, elismerésnek örvend mind a szakma, mind a közönség oldaláról. Itthon a miskolci Cinefesten debütált, a rendező pedig nem először jár a magyar filmfesztiválon, korábban a Tangerine (2015) című, ugyancsak emlékezetes mozijával érkezett Miskolcra, illetve a Vörös Rakéta (Red Rocket, 2021) magyarországi bemutatójára is itt került sor.

Kísérletet téve az összegzésre: nem fajsúlyos filozófiai tartalmat, nem formabontó eszköztárat és progresszivitást kell keresni a filmben. Ez egy jól megírt, emberi történet, kiváló humorral és szereplőgárdával.

Juga Péter írása

Kiemelt kép: Az Anora egyik jelenete (Fotó: Vanity Fair)