Különleges élmény várt a nézőkre a XX. Magyar Táncfesztivál zárónapján is, ugyanis a cirque danse műfaját megteremtő Vági Bence érkezett társulatával Győrbe. A Recirquel Paradisum című előadása előtt a ráhangolódásról a Firebirds Production gondoskodott, az estet – és egyben a hatnapos programsorozatot – Futó Károly és a Dimenzió TSE zárta, forró salsázásra invitálva a közönséget a II. János Pál téren.

Vági Bence 2013-ban alapította meg Magyarország első újcirkusz társulatát, a Recirquelt. A formáció az elmúlt 12 évben olyan unikális, saját műfajt teremtő produkciókat hozott létre, mint a My Land, a Solus Amor vagy éppen az IMA. Előadásaikkal bejárták a világot, a legrangosabb fesztiválok állandó szereplői, a Fringe-re például tavaly már ötödik alkalommal kaptak meghívást. Tegnap este Paradisum című legújabb előadásukkal mutatkoztak be a győri közönség előtt.

Az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutató előadás tavaly nyáron Edinburgh-ben debütált, amely egyébként úgy került be a programba, hogy William Burdett-Coutts, a Fringe egyik produkciós cégének igazgatója meg sem nézte, mivel vakon bízik Vági Bence alkotói vízióiban és társulatában. A produkció hat kivételes képességű művészre épül, akik a kortárs táncot és a cirkuszművészetet ötvöző műfaj, a cirque danse tökéletes művelői: Demissie Efraim, Fehér Ádám, Yevhen Havrylenko, Kateryna Larina, Andrii Maslov és Seguí-Fábián Eszter nem csak a közös számokban, hanem szólóikban is lélegzetelállító módon feszegetik az emberi test határait, miközben arra keresik a választ, miként létezhet az új ember a színpadon megjelenő Édenhez hasonló, utópisztikus állapotban.

Jelenetkép a Paradisum című előadásból (Fotó: Hirling Bálint)

Vági Bence rendezésében az új teremtmények a körülöttük lüktető természeti erőből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a „világ szellemét”. Ezt a gondolatiságot követi a látvány is, egyszerű, sötét színpadon dolgoznak a művészek, az egyetlen díszletelem egy hatalmas fekete szövet, amely hol statikusan, hol dinamikusan formálja a teret, valami ősi, elemelt hangulatot teremtve. Ezt tovább fokozza a fény (Lenzsér Attila) és a zene (Szirtes Edina Mókus), az elénk tárt atmoszféra pedig azonnal behúzza a nézőket. Az előadók pedig csak még mélyebbre visznek a hatvan perces közös utazás során, mivel a legtisztább formában élik át és mutatják meg nekünk az újjászületéshez vezető összes érzelmet, alapvetően saját egyéni átlényegülésüket keresve, olykor-olykor mégis összekapcsolódva.

A produkció során a művészek dolgoztak kínai lengőrúddal, volt handstand szám, az egyik artista a hajánál fogva fellógatva adott elő egy fantasztikus szólót, de láthattunk gurtni jelenetet és létrazsonglőrködést is a fináléban. Az egyik legimpresszívebb rész pedig az volt, amikor a Demissie Efraim dobon diktált ritmusára táncoltak mindannyian – szintén az emberi test határait feszegető mozdulatokkal –, felfoghatatlan energiák szabadultak el a színpadon ezekben a percekben.

A Recirquel előadására rengetegen voltak kíváncsiak, a teljes teltházat tegnap este úgy kellett érteni, hogy még a lépcsőkön sem lehetett egyetlen szabad négyzetcentiméternyi helyet sem találni. Több száz ember lélegzetvisszafojtva figyelte a Vági Bence által megteremtett különleges világot és még az sem zavart meg senkit a látottak legmélyebb átélésben, hogy egy néhány perces technikai szünetet kellett tartani a produkció elején. Így nem meglepő, hogy teljesen felfokozott hangulatban érkezett mindenki a színház előtti térre, ahol a koktélbár és a forró salsa ritmusok nyújtottak igazi fesztiválzáró élményeket a nézőknek.

Pillanatkép Futó Károly és a Dimenzió TSE salsa programjából (Fotó: Csapó Balázs)

Kiemelt kép: Jelenetkép a Paradisum című előadásból (Fotó: Hirling Bálint)