“A program célkitűzései a kulturális alapellátás fontos részét képezik” – Interjú Oberfrank Pállal

Oberfrank Pál 2010 óta vezeti a Veszprémi Petőfi Színházat, emellett a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, valamint az idén indult Déryné Program kilenc tagból álló szakmai bizottságának a tagja. A színművészt a programban vállalt feladatairól kérdeztük, de a beszélgetés alatt szóba került saját teátrumának helyzete is, ráadásul az interjúból az is kiderül, hogy milyen meglepetéssel készül a veszprémi társulat a város lakói számára szilveszterkor.

Mielőtt rátérnénk a Déryné Programban vállalt szerepedre, egy kicsit beszélgessünk a Veszprémi Petőfi Színházról, amelyet több mint 10 éve, 2010. január 1-től igazgatsz. Hogyan érintett titeket tavasszal a koronavírus miatti leállás?

Az előző évadot úgy zártuk le, hogy amint lehet újból játszani, mi megnyitunk. A nyarat júniusban a Köszönet a hősöknek előadás-sorozattal kezdtük meg, természetesen a járványügyi előírásokat mindvégig betartva. Eleinte 200 nézőt engedtünk be, megtartottuk a távolságtartásra, a maszk viselésére és a fertőtlenítésre vonatkozó szabályokat, később pedig egy fertőtlenítő kaput is sikerült beszereznünk. Szerencsére nyáron pótoltuk minden elmaradt előadásunkat – ez nekünk azért is volt kiemelten fontos, mert – mint a legtöbb vidéki színház – mi is bérletrendszerrel dolgozunk. Ezeken túl megvalósult a Lélektől lélekig Érzékenyítő Fesztiválunk, valamint augusztusban megrendeztük, igaz, csökkentett üzemmódban, a Rátonyi Róbert Operettfesztivált is.

Aztán jött 2020 szeptembere, tele bizonytalansággal.

Az idei évadot azzal az elhatározással kezdtük meg, hogy megyünk a terv szerint, és ha az élet közbeszól, akkor majd jönnek a B- és C-tervek. Az első bemutatónk az Egy csók és más semmi című Eisemann-operett volt, ebből több mint 10 előadás le is ment. A Hárman a padon című darabot Budapesten próbáltuk, tekintettel arra, hogy az abban szereplő színészek, Oszvald Marika, Szilágyi Tibor és Bálint András mind a fővárosban élnek. Ennek is megvolt a premierje, három előadás után ment szünetre, tavasszal folytatjuk. A harmadik produkciónk Lévay Szilveszter és Michael Kunze Mozart! című musicalje lett volna, de ezt már nem mertük elkezdeni próbálni, mivel több budapesti művész szerepel benne, ráadásul a tánckarral kiegészülve nagyon sok embernek kellett volna állandó fizikai kontaktban lennie, ezért elnapoltuk. Helyette egy musical gálával készültünk, amelynek a Mozartra várva! címet adtuk, ebbe a műsorba korábbi bemutatóink legnépszerűbb dalait válogattuk be, illetve néhány olyan előadásét is, amely még nem volt látható nálunk. Ennek a bemutatóját zárt körben december közepén meg is tartottuk, tehát ez a produkció is készen áll arra, hogy közönség előtt is előadjuk, amint lehetségessé válik. Közben megtartottuk a következő bemutatónk, A tanítónő olvasópróbáját is, januárban ezt fogjuk próbálni.

A Mozart! musicaletek látható lesz jövőre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Akkor lesz a premier is?

Igen. Arról korábban is volt szó, hogy jövő nyáron bemutatjuk a Margitszigeten is, most csak a sorrend fordult meg. A premierre szabadtéren kerül sor, az igazi premier októberben lesz nálunk, a kőszínházban.

November közepétől a színházaknak is be kellett zárnia. Ahogyan említetted, a próbák haladnak tovább. Mivel tudjátok kielégíteni a nézők igényeit?

A mi filozófiánk az, hogy azon túl, hogy a színház minden évadban műsorra tűz egy új bemutatósorozatot (ez 5 nagyszínpadi, 1 ifjúsági, 5 játékszíni előadást jelent), fontos a társadalmi szerepvállalásunk is Veszprémben. Éppen ezért indítottuk el ismét a „Maradj otthon, majd mi megyünk 2.” programot, amelynek keretén belül a város és a környező települések bizonyos pontjaira elvisszük a színház gyógyító erejét. Hang- és fénytechnikával érkezünk, egy rövid köszöntőt követően eléneklünk 6-7 dalt, én pedig elmondok egy verset vagy egy prózát. Ezt a műsort az emberek az otthonaikból, az ablakokon, erkélyeken keresztül, biztonságos körülmények között nézhetik. Rengeteg visszajelzést kapunk arról, hogy ennek mennyire erős a lelki tartalma. Én nem hiszek abban, hogy az előadásainkat streamelni kellene, mert a színház egy élő műfaj és annak is kell maradnia minden körülmény között. Ezen kívül lesz még egy nagy dobásunk: szilveszter estéjén 20 és 23 óra között, lassú körmenettel körbejárjuk a várost, ezzel szeretnénk néhány rendkívüli és felemelő pillanatot kínálni Veszprém lakóinak, hogy így is együtt ünnepelhessük a közelgő újévet.

A Déryné Program szakmai bizottságának egyik tagja vagy. Miért vállaltad ezt a feladatot?

Amikor kezdett körvonalazódni a Déryné Program, megkeresett Vidnyánszky Attila és Kis Domonkos Márk, hogy elvállalnám-e a kuratóriumi tagságot. Természetesen azonnal igent mondtam, mert úgy gondolom, hogy a program és annak célkitűzései a kulturális alapellátás fontos részét képezik. Én magam is tapasztaltam, hogy az utóbbi években rengeteg olyan társulat jött létre, amely kihasználva a lehetőségeket, „végighaknizza” az országot. A mi célunk az, hogy a legkisebb településre is lehetőleg olyan minőségű előadás jusson el, amilyet Budapesten vagy egy kiemelt vidéki kőszínházban is látni lehet. Sokféle produkció képezi már most is a repertoárt, műfaját és a nagyságrendiséget tekintve is színes a választék. A mi feladatunk olyan lista összeállítása, amelyen minőségi előadások szerepelnek, ezzel mi garanciát vállalunk arra, hogy a nézők nem fognak csalódni.

Hogyan zajlik röviden egy-egy előadás értékelése? Miként lehet felkerülni a listára?

A Déryné Programba való bekerülésről minden alprogram esetében a 9 tagú szakmai bizottság dönt. (Oberfrank Pál mellett tagjai: Balogh Tibor, Kis Domonkos Márk, Kulcsár Edit, Nagy Gábor, Szedlacsek Emília, Szente Béla, Szigetvári József és Vidnyánszky Attila – A szerk.) A jelentkezőket meghatározott szempontrendszer alapján pontozzuk, ezt követi egy megbeszélés vagy egy úgy nevezett vita, ahol a bizottsági tagok tudnak érvelni pro és kontra az előadások kapcsán. Én általában a szigorú vonalat képviselem! (nevet)

Milyen szempontoknak kell megfelelni?

Fontos szempont például, hogy az előadás mennyire utaztatható, mekkora a díszlet, milyen fény- és hangtechnikát igényel, mennyire alkalmas különböző településeken bemutatásra. Ahogyan korábban is említettem, kiemelten figyelünk a minőségre és én a magam részéről arra is, hogy legyen valamilyen üzenete. Ez persze nem zárja ki a szórakoztató előadásokat sem, ha azok igényesek, de én szeretem, ha ezek is bírnak valamilyen mondanivalóval.

Minden előadást megtekintetek?

Igen. Amikor megkapjuk a jelentkezéseket, az magába foglalja az összes dokumentumot, amelyet becsatoltak, valamint egy linket, amelyen megtekinthetjük az előadást. Ezután a fentebb említett pontozás után ülünk össze, megvitatjuk, hogy kinek mi a véleménye az adott produkcióról. Én például azon az állásponton vagyok, hogy a legfontosabb számunkra a néző, az a lényeg, hogy őt érintse meg az előadás. Ezért egy darab, lehet bármennyire is igényes és jó, ha rétegműfajba tartozik, akkor nem feltétlenül alkalmas ebbe a programba, hiszen annak nincs értelme, hogy olyan produkciót vigyünk, amely nem éri el, érinti meg a nézőket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik még életükben nem jártak színházban, ezért nem mindegy az első találkozás.

Ha már szóba jött a rétegműfaj, kanyarodjunk egy kicsit vissza Veszprémhez: vidéken mennyire lehet kísérletezni?

Óvatosan, de lehet. Mindenki számára ismerős a „népszínház” fogalom, amelyhez nekünk is tartani kell magunkat. Éppen ezért építjük fel mindig úgy az évadunkat, hogy egy könnyedebb műfajjal (többnyire operettel) kezdjük az évet, és egy vígjátékkal zárjuk. A harmadik bemutatónk általában decemberre esik, ilyenkor jöhetnek a zenés, lélekemelő darabok, bár itt sem mindegy, hogy mit veszünk elő, egy Chicagót például nem lehet Adventkor bemutatni. A második (november eleji) és negyedik (februári) előadásaink már lehetnek elmélyültebbek, komolyabbak, amelyekkel mélyebbre kívánunk hatolni mentálisan és lelki értelemben. A mi jelmondatunk az, hogy „közösségben a közönséggel”, és ehhez tartjuk magunkat. 21-22 ezer bérletes nézőnk van, nekik kell színházat csinálnunk, az ő igényeiket kell figyelembe vennünk, különben évad végén megköszönik a munkánkat és jövőre nem jönnek vissza. Viszont ott van a mindössze 80 férőhelyes Latinovits-Bujtor Játékszín, ott sokkal szabadabban lehet kísérletezni, és nagyon sokan szeretik ezeket az intimebb előadásokat.

Visszatérve a Déryné Programhoz. Az már kiderült, hogy az egyes alprogramok esetében a kezdeti szakaszban fontos szerepetek van. Mennyire követitek nyomon a beválogatott előadások sorsát?

Ez nagyon fontos kérdés. Ahogyan mondtad, a Déryné Program elindult egy adott, mindig bővülő listával, és óriási az igény a befogadók részéről, bár tény, hogy a koronavírus most itt is közbe szólt. Már közel kétszáz előadás megvalósult. Most értünk el arra a pontra, amikor visszacsatolást kérünk a szervezőktől, hogy lássuk, mire volt eddig a legnagyobb igény, mit vegyünk figyelembe a következő döntéseknél. Ha tudjuk például, hogy a kétszereplős szerelmi történetek vagy a zenés darabok a legkeresettebbek, akkor számítani kell arra, hogy azokból majd nagyobb számban kell igényesen választani. Valamint érdemes azt is figyelni, hogy bizonyos napokhoz, ünnepekhez (Magyar Kultúra Napja, Költészet Napja, nemzeti ünnepek stb.) kapcsolódóan milyen minőségi előadásokat találunk.

Kiemelt kép: Oberfrank Pál (fotó: Gáspár Gábor)