„Pesten october 10-kén 1844-ben nagy dolog ment végbe, mit a
világtörténet-írók nem fognak említetlen hagyni… játszottam a nemzeti
színházban Szigligeti „Szökött katonájá”-ban Gémesy nótáriust. Azt
beszélik, megbuktam benne… de ez nem igaz, mert… mert… mert én
nem hiszem. (mert szerintem meg nem.) És ez elég ok a föntebbi
rosszindulatu állítás megczáfolására. Az igaz, hogy e helyett: „Julcsa
kisasszony a menyasszony”, ezt találtam mondani, hogy: „Julcsa
kisasszony a vőlegény”, hanem ennél bolondabbakat is szokott mondani
Lendvay, aki pedig meglehetős színész. Szóval: nem buktam meg. Pont.”
Gimnáziumi tanulmányainkra visszagondolva Petőfi Sándort a komolyabb hangvételű, hazafias versei alapján ismerhettük meg, pedig életműve ennél jóval összetettebb – gondoljunk csak A helység kalapácsára, a János vitézre vagy az Úti jegyzetekre. Ezen munkáiból ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a költőt nem csupán „ritka tüdővel”, de nagyszerű, abszurdba hajló humorral is „megajándékozták az istenek”.
A TÁP Színház a költő abszurd humorát és a korabeli kritikai recepcióját szeretné megismertetni az érdeklődőkkel egy hangjáték keretében, melyet Jankovics Péter készített.
Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, melyet a tap.produkcio@gmail.com e-mail címen lehet megtenni a választott időpont megjelölésével.
A produkció a Köszönjük Magyarország program keretében valósul meg.
Kiemelt kép: Jankovics Péter (Fotó: Jakkel Rudolf)
