Magyar nyelvű színjátszás Petőfi korában 1823-1849 címmel, a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia keretében nyílt meg az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet új időszaki kiállítása a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Petőfi Sándor élete során több színházi szerepben is kipróbálta magát: volt színlapkihordó és mindenes a Pesti Magyar Színházban, karakterszínész, kardalos különböző vándortársulatokban, fellépett barátja, Egressy Gábor jutalomjátékán. Fordított és írt drámát, szavalta saját verseit. A pénteken nyílt kiállításban bemutatásra kerül a magyar színjátszás 19. század első felére jellemző szerkezete, a reformkor politikai célkitűzéseit segítő kezdeményezése, a színjátéktípusok, szerepkörök, a játszóhelyek, a társulatok színpadtechnikai lehetőségei, az ekkor használt gesztusnyelv, a színészek társadalmi megítélése, és Petőfi Sándor vonatkozó versei is. A társadalmi pártolás hiánya miatt a vándorszínészet alapvető volt akkor Magyarországon. A színészek, akik elsősorban a nemesség pártfogására számíthattak volna, arra kényszerültek, hogy a közönséget lakóhelyén, az ország- vagy megyegyűléseken és a vásárokon keressék fel. A vándorszínészi lét a magyar filmeknek köszönhetően (Déryné, Liliomfi) idealizált módon él az emlékezetben, a tárlattal azonban igyekeznek a magyar színjátszás e korai korszakáról valós képet felrajzolni.
A látogatók felléphetnek a korabeli színpadra, felpróbálhatják a reformkori jelmezeket, működésbe hozhatják a színpadi hangeffektusokat keltő eszközöket, az utolsó terem pedig a vándorszínészek életmódját is átélhetővé teszi. A december 31-ig látogatható tárlat látványterve Mira János munkája.
Kiemelt kép: Pillanatkép a Magyar nyelvű színjátszás Petőfi korában 1823-1849 című kiállításról (Fotó: OSZMI)
