A Gyulai Várszínház ezen a nyáron is gazdag és sokszínű összművészeti fesztiválprogrammal várja a színház és kultúra szerelmeseit. A nyári évad feléhez érve, az Erdélyi Hét kezdete előtt dr. Elek Tibor igazgatóval az eddigi tapasztalatokról és a további kínáltról beszélgettünk.

Az idei év jócskán átírta a színházak programjait. Önök hogyan viszonyultak a kialakult helyzethez?

Valóban, a pandémia a mi eredeti, március elejére nagyjából kész programunkat is módosította, de átírni azért végül is nem tudta. Talán azért sem, mert folyamatosan követtük az aktuális járványügyi szabályozásokat, a nyárra vonatkozó előrejelzéseket, és annak megfelelően újra és újra átterveztük, visszaszerveztük, módosítottuk az eredeti programot. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és egyeztettünk a tervezett bemutatóink koprodukciós partnereivel, a vendégelőadások színházainak vezetésével. Így, amikor kiderült, először az, hogy szabadtéren, különböző szabályok betartásával lehet előadásokat tartani, készen álltunk a program meghirdetésére. Igaz, hogy aztán azon is módosítani kellett, mert később kiderült, hogy mégiscsak lehet zárt térben is, aztán pedig, a fesztivál elindítása után jött a határátlépések megszigorítása, aminek következtében néhány előadásról le kellett mondanunk.

Miből tudtak erőt meríteni, amikor tulajdonképpen leállt minden?

Valahogy elképzelhetetlen volt az, hogy ez az egész vírushelyzet és az egészségügyi szigorítások nyárig kitartsanak. Reménykedtünk, bizakodtunk és egy percig sem adtuk fel annak lehetőségét, hogy nyáron évadot tartunk, még ha később is kezdünk, tovább is tartunk, és egy-egy ponton változtatni is kényszerülünk. Mi tulajdonképpen nem is álltunk le, a márciusi-áprilisi kamaratermi programjaink többségét átszerveztük őszre és rögvest átköltöztünk az online térbe: korábbi emlékezetes előadásaink közöl néhányat közzétettünk, játékokat indítottunk, aktuális híreket, emlékeztetőket és évad-előzeteseket közöltünk, s amint említettem folyamatosan újraterveztünk.

Jelenet a Karády zárkája című előadásból (Fotó: Gyulai Várszínház)

Milyen volt az előadások fogadtatása, mennyire voltak “kiéhezve” a nézők az újraindításkor?

Nagyon örömteli élmény volt megtapasztalni, hogy a nézők valóban ráéheztek a valódi színházi élményekre, és kezdettől nagy figyelemmel és jelenléttel követik az előadásainkat. Az élőszóbeli és az írott nézői visszajelzések is nagyon pozitívak, érezhetően hálás a közönség általában az egész évadért és az egyes, konkrét előadásokért.

Felszabadultak-e a színészek, attól, hogy újra színpadra léphettek?

Igen, igen, a nézőkéhez hasonló a vendégelőadások társulatainak, színészeinek viszonyulása is: szinte mindegyikük azzal kezdte, hogy mennyire örülnek, hogy végre játszhatnak, s hogy március eleje óta itt szerepelnek először nálunk, s hogy ezért mennyire hálásak.

Indul az Erdélyi Hét, de a meghirdetése óta annak a programján is változtatni kényszerültek. Mennyire okozott ez nehézséget?

A határátlépések megszigorítása után kezdődött előröl az egyeztetések folyamata, két-három napig nem telt el olyan negyedóra, hogy ne csörgött volna a telefonom, vagy éppen én ne hívtam volna valakit, kihasználva, hogy éppen nem hívnak. Közösen kerestünk megoldásokat, próbáltunk minél több meghívott produkciót megtartani. Végül kiderült, hogy a legtávolabbról érkező és legnagyobb létszámú társulatokat mozgató erdélyi előadásokról (a sepsiszentgyörgyi Alice és a gyergyószentmiklósi Tóték) le kell mondanunk. Szerencsére a hét napra eredetileg 10 produkciót szerveztem le, így nyolc még mindig megmaradt, és biztos vagyok benne, hogy méltó módon, színesen, izgalmasan és látványosan fogja reprezentálni az erdélyi magyar színjátszást a megmaradt programsorozat is.

Dr. Elek Tibor (Fotó: Gyulai Várszínház)

Milyen a programok látogatottsága, van-e visszaesés nézőszámban?

Egyelőre úgy néz ki, hogy az évadot megelőző sok-sok bizonytalanság, kétely ellenére, és az elmaradt előadásokkal is számolva, nem lesz különösebb visszaesés a nézőszámban. Bízunk benne, hogy a vírushelyzet és az időjárás is kegyes lesz hozzánk az évad további részében, mert még sok fontos előadás vár ránk az Erdélyi Hét után is, emlékeztetnék a Márai Sándor Napok hat előadására, a Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztiválunkra, a Vár Jazz Fesztiválra, az évadzáró Hamlet-bemutatónkra, de akár a köztük lévő többi színvonalas előadásra is.

Melyik darab a legnépszerűbb a nyári programban?

Nehéz lenne egyet kiemelni a sok közül, és az sem mellékes szempont, hogy a Várszínpadon vagy a Tószínpadon megrendezett előadások közül kell választani, mert a kettő nézőszáma éppen a duplája lehet. Teltházzal ment a Várban a Farkasok ősbemutatónk, A szív hídjai, Bereczki Zoltán Dolgok, amikért érdemes élni című előadása, a kamarateremben a Karády zárkája, a Pornó – feleségem története, a városi sporttelepen a Proton Színház Nehéz istennek lenni című előadása, de szép siker volt a Tószínpadon a Tévedések vígjátéka és a Zenta, 1697 is. Elővételben elfogytak már régen a jegyek a Hair két előadására, A kassai polgárok bemutatójára (ezért ez utóbbi főpróbáját is megnyitjuk a közönség számára).

Mik a tervek a következő évadra?

A kérdés jogos, mert már javában dogozom a jövő évad programján. Tervezek, tárgyalok, egyeztetek, nagyjából körvonalazódott is számomra, hogy mi lesz a 4-5 új bemutatónk, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján megtanultam már, hogy nem szabad ilyenkor még konkrétumokról beszélni, mert olyan sok rajtam kívül álló, az elképzeléseimtől független tényezőtől függ, hogy egy-egy tervből végül lesz-e színpadi valóság vagy sem.  Az biztos, hogy a jövő évadot is az elmúlt években kialakított három fő színházi programsorozat fogja tagolni: a június végén kezdődő Shakespeare Fesztivál, az augusztus első hetében megrendezendő Erdélyi Hét és az elmúlt évtizedek egyik nemzeti klasszikusának életművét középpontba állító 2-3 napos színházi előadássorozat. Köztük pedig jövőre is lesznek izgalmas, jobbnál-jobb, különféle műfajú előadások, többek között zenei fesztiválok, irodalmi humorfesztivál.

Jelenet a Nehéz istennek lenni című előadásból (Fotó: Gyulai Várszínház)

Kiemelt kép: Dr. Elek Tibor (Fotó: Rosta Tibor)