A Miskolci Nemzeti Színház a város polgáraihoz intézett felhívást, amelyben összefogásra szólítja fel a közönséget. Az elszabadult távhő és energia árak, az egész Európát sújtó gazdasági válság okozta rendkívüli nehézségek miatt a Miskolci Nemzeti Színház is rendkívül nehéz helyzetbe került.

Kétszáz évvel ezelőtt 1823-ban elsőként Magyarországon, a miskolci polgárok saját akaratukból, forintot forint mellé téve építették fel az ország első kőszínházát, amelyre az egész magyar nemzet büszke volt, de ott és akkor a miskolciak önmagukra lehettek a legbüszkébbek. A kétszáz év alatt a magyar színjátszás legnagyobbjai öregbítették a színház és a város hírnevét:  Déryné Széppataky Róza, Latabár Endre, Latabár Árpád, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Sulyok Mária, Őze Lajos, Bilicsi Tivadar, Mezey Mária, Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Komlós Juci, Galambos Erzsi, Margitai Ági, Sztankay István, Lázár Kati, Blaskó Péter, Tímár Éva, Igó Éva… Az ország első kőszínháza nem ünnepelheti 200. évfordulóját zárt ajtók mögött, közönség nélkül, ezért arra kérik a közönséget, hogy hasonlóan a két évszázaddal korábbi esethez, lehetőségeikhez mérten támogassák adományukkal a színházat.

A támogatás kétféleképpen lehetséges. Az egyik közvetlenül a „Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítványon keresztül történik. A felajánlásokat az alábbi számlára várják: „Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítvány, OTP Bank, 11734004-20349802-00000000. A támogatásért cserébe minden (nem anonim) adományozónak egy névre szóló réztáblát tesznek ki a színház épületében. A támogatás másik formája a Színházbarátok Egyesülete és a Miskolci Nemzeti Színház által a Jóügyekért portálon indított kampányon és a kampány követein keresztül zajlik. Az összeg itt szintén a „Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítvány számlájára kerül, követ pedig bárki lehet: az oldalra való regisztráció után a „Szervezz gyűjtést” gombon keresztül gyűjthetünk ismerőseink, barátaink körében is adományt.

Kiemelt kép: A Miskolci Nemzeti Színház nézőtere (Fotó: Éder Vera)