A néptáncé volt a főszerep a XX. Magyar Táncfesztivál ötödik napján

A szombati nap főleg a néptáncról szólt, ám a délelőtt folyamán a Győri Balett stúdiójában sor került még egy bemutatóra: 9, 11 és 13 órától volt látható a Vulpi című mozgásos mese. 18 órától a II. János Pál teret a Nádorvárosi Népművészeti Egyesület – Regös Táncműhely táncosai és zenészei lakták be, majd az est fő programjaként a Fitos Dezső Társulat lépett a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadára Bernarda ballada című darabjával. A szombati nap néptáncesttel záródott, a szokott módon a színház előtti téren.

Dr. Stephens-Sarlós Erzsébet a nevével fémjelzett, nemzetközi szinten ismert és elismert módszer segítségével a szenzomotoros elakadások során keletkezett problémák megoldásán dolgozik. Ismereteit felhasználva született meg Vulpi című, a Győri Balettel közös mozgásos mese, amelyet íróként jegyez (a darab dramaturgja Csepi Alexandra, a társulat projekt menedzsere, akinek egy héten belül egyébként ez már a harmadik bemutatója – A halál és a lányka és az Eli, Eli – Táncképek Szenes Hanna életéből című előadásokban is dolgozott). Az általa életre hívott kíváncsi rókakölyök mindenféle kalandokba keveredik, amelyek közben nem csak az őt körülvevő erdőt fedezi fel, hanem saját ügyességét is, így hívva a résztvevő gyerekeket mozgásba, akik közben mondókák egész során keresztül fejleszthetik idegrendszerükön kívül a lelküket is.

A vidám mese címszereplőjét Puczkó-Smith Levente kelti életre, aki Szalai Judit magántáncos könnyed koreográfiájának köszönhetően azonnal a szülők és a gyerekek szívébe lopja magát, így a komoly szenzomotoros fejlesztő munka szinte játéknak tűnik a 3-8 évesek számára, a gyakorlatok így észrevétlenül, mégis hatékonyan sajátítódnak el a már nemkívánatos csecsemőkori reflexek gátlásához. A módszert egyébként dr. Stephens-Sarlós Erzsébet 18 órától tartott előadásán részletesen is ismertette az érdeklődőkkel.

Ezt követően valóban a néptánc került a fókuszba, 18 órától ugyanis a Nádorvárosi Népművészeti Egyesület – Regös Táncműhely adott műsort a Győri Nemzeti Színház előtti téren felállított színpadon. A változatos programban szerepeltek ördöngösfüzesi, somogyi, kalotaszegi és méhkeréki táncok is, az élő zene pedig megszólította a közönséget is, jó néhányan táncra perdültek a nézők közül is.

A Fitos Dezső Társulat 2024 novemberében, a Hagyományok Házában mutatta be Bernarda ballada című darabját, amely Federico García Lorca talán leghíresebb, egyben utolsó művét, az 1936-ban íródott Bernarda Alba házát dolgozza fel – a társulat művészeti vezetője, Kocsis Enikő értelmezésében. A produkció tegnap este bemutatkozott a győri közönség előtt is.

Bernarda Alba második férje halála után – a hagyományoknak megfelelően – nyolcéves gyásza során kizárja a kinti világot házából, ezzel boldogtalanná teszi eladósorban lévő, fiatalságukban virágzó lányait is. A kemény akaratú asszonyt azonban nem érdekli, hogy pusztulásra ítéli nőiségüket, egyre szorosabbá húzza a társadalmi elvárások és a merev erkölcs alkotta fullasztó szabályrendszerét. A lányok pedig próbálnak túlélni, minden egyes őket gúzsba kötő napon – ki-ki a maga módján.

Kocsis Enikő első önálló rendező-koreográfusi munkájában hatalmasat vállalt, ezt a sűrű, sötétséggel teli történetet úgy meséli el, hogy közben táncosainak egyéni képességeire építve szerethetővé teszi az összes karaktert, így adva meg a nézőnek a lehetőséget egyéni igazságaik megértésére és befogadására. Nem könnyű egy ilyen komor, a lélek legnagyobb mélységeit is boncolgató történetet „csak” a tánc nyelvén elmesélni, az alkotó nem is teszi, bátran játszik a látvánnyal (a díszlet és a jelmez fekete-fehér, amelynek elemei a fénnyel kapnak időnként hangsúlyokat), izgalmasan használja az eszközöket (olykor két, folyamatosan mozgatott pallóból csinálnak a táncosok parkettet, majd felpattannak a varrógép-asztalok tetejére), alkalmazza az egyik legizgalmasabb bábos technikát, az árnyjátékot (Pallai Mara, a Budapest Bábszínház vezető színművésze láthatóan nem csak dramaturgként vette ki szerepét az előadás megszületésében), feltűnnek időnként filmes effektek, de a legfontosabb és ami az egészet összefogja az a zene. Paár Julcsi fantasztikusan leköveti, amit Kocsis Enikő láttatni akar a színpadon, folyamatosan helyzetbe hozza a táncosokat, akiknek énekében életre kelnek a Lorca-versek, megidézve azt az érzelmi telítettséget, amely a spanyol költő, drámaíró sajátja.

Az, hogy a színpadon megtörténjen a csoda, az elsősorban a táncosokon múlik. A Bernarda balladát a Fitos Dezső Társulat női tánckara játssza, akik a 70 perces darab minden pillanatában hatalmasat dolgoztak a színpadon. A néptáncos gyökerek mellett akrobatikus és kortárs mozdulatokat is láthattunk tőlük, arról nem is beszélve, hogy olyan módon sajátították el a flamenco elemeit (Inhof Katalin tanította be a táncokat), hogy hitelesen tudták annak különböző stílusait is megjeleníteni. Látszik, hogy tudásuk sokrétű, technikailag és erőnlétileg is magasan kiemelkedő teljesítményt képesek nyújtani. Kocsis Enikő víziójának megvalósításához erre pedig szükség is van, amely a klasszikus hagyományokból merít ugyan, mégis képes egy friss, izgalmas formanyelven fogalmazva elmesélni a történetet, amelyet a győri közönség is jól fogadott tegnap este, hosszú tapssal jutalmazták a táncosokat és az alkotót.

A szombati program ismét a II. János Pál téren zárult, ahol további néptáncbemutatók várták az érdeklődőket, akik pedig kedvet kaptak, azok az ingyenes táncház keretében mulathattak a Rábca Néptáncegyüttessel az év leghosszabb éjszakáján, akik magyarpalatkai, nyárádmagyarósi, magyarbődi, sárközi és szászcsávási táncokat adtak elő a Győri Nemzeti Színház előtt.

Kiemelt kép: Jelenet a Bernarda ballada című előadásból (Fotó: Éder Vera)