„A néptánc nem a hobbim, hanem az életformám” – Interjú Korzenszky Tamással

Gyerekkora óta néptáncos, azóta e körül forog az élete. Lelkesedését és elszántságát mi sem igazolja jobban, mint hogy a májusi KŐFESZT – A Szabad táncház rendezvényen még egy sportsérülés után sínnel a lábán is részt vett házigazdaként. Aktív táncos évei után a Kulturális Örökségvédelem ügyét képviseli, a tánc mellett arról is beszélgettünk, hogy ez egyáltalán mit jelent.

Mit jelent a gyakorlatban a kulturális örökségvédelem?

A klasszikusan vett kulturális örökségvédelem a műemléki értékek és régészeti lelőhelyek védelmét, a világörökséget, valamint a műtárgy felügyeletet jelenti.

 Ki határozza meg, hogy mi tartozik ebbe a felsorolásba?

Természetesen van erre jogszabályi környezet, amely nevesíti, hogy mi tartozik a szellemi örökséghez és az épített kulturális örökséghez. Az angolszász szakirodalom és az UNESCO is megkülönbözteti az épített, „megfogható” és a szellemi, „megfoghatatlan” kulturális örökséget. Magyarországon a szellemi kulturális örökség gazdája a Kulturális és Innovációs Minisztérium, az épített örökség szakmai irányítója pedig a 30 év után önálló tárcával rendelkező Építési és Közlekedési Minisztérium. Nagyon jó elképzelés, hogy lett az építészetnek és építésügynek, a beruházásoknak önálló központi állami szerve. Itthon tehát így vannak meghatározva a szakterületek, viszont természetesen a lelki-szellemi és kézzelfogható dolgokat egybe kell kezelni. Szokták mondani, hogy „az épületeknek lelke van”, és ez így igaz, nem szétválasztható ilyen tekintetben. A jelenleg társadalmi egyeztetés alatt álló, az ÉKM Építészeti Államtitkárság koordinálásával létrejövő magyar építészetről szóló törvény koncepciója reményeink szerint ősszel vitára és utána elfogadásra kerül az Országgyűlésben. Ez a törvény fogja egybecsiszolni és sallang mentesíteni még jobban, ami építészet és építésügy, azaz építészeti stratégia, építésgazdaság, településrendezés és építéshatósági ügyek, valamint műemlékvédelem.

Melyik az a szak az egyetemeken, ami felkészít erre a területre?

Építészet és művészettörténet. Jómagam néprajz és európai etnológia szakirányon végeztem, majd egy kiváló lehetőségnek köszönhetően az MA diploma után az Choreomundus programmal négy nemzetközi egyetem mesterkonzorciumán vettem részt Norvégiában, Franciaországban, Angliában és itthon. Fantasztikus élmény volt, a világ minden tájáról voltak résztvevők. Hallgattunk többek között kulturális és tánc antropológiát, örökségtudományt, amelyek nagyon fontosak voltak nekem, hiszen a néptánc és népzene alapvető gondolkodásmódom.

 A néptánc, hogy jött az életedbe?

Családi hagyomány nálunk. Négyen vagyunk testvérek, a bátyámat és a két nővéremet még szüleim íratták be a Bihari János Táncegyüttesbe, én meg mentem szívesen velük, nem volt semmilyen kényszer. Egyszer szakadt az eső, ezért édesanyám megkérte az oktatót, hogy had hagyjon ott a nővéreimmel engem is. Leültem a balett rúd alá és a próba végén megkérdeztem, hogy nem állhatok-e be. 4 éves voltam akkor, és szó szerint azóta is benne ragadtam. Ha ma már nem is teljesen aktív szinten, – mert munka mellett már nehezebb összeegyeztetni, és át is adtuk a fiatalabb generációnak a stafétát–, de életformámnak tekintem a néptáncot, nem hobbinak.  Táncpróbák és előadások már nem férnek bele a mindennapjaimba, de a gondolkodásmódom természetesen úgy maradt. Szinte csak népzenét hallgatok, táncházba járok diszkó helyett, részt veszek fesztiválszervezésekben (KŐFESZT, MCC Feszt, Mundruc Népfocitorna), tehát sok mindent csinálok, aminek köze van a néptánchoz.

Meddig és hol voltál aktív néptáncos?

Novák Ferenc „Tata” alapította Bihari János Táncegyüttes éveim után egy fiatal csapattal megalakítottuk a Fitos Dezső Társulat elődjét, az Almássy Gonoszok Táncegyüttest, a nevünket a legendás Almássy téri táncház után választottuk, ott volt a központunk. Mellette pedig a Szentendre Táncegyüttesben táncoltam. Fitos Dezsőék aktivitását talán nem kell senkinek bemutatni, fantasztikusan lendületes csapat, örülök, hogy idén már profik tudtak lenni.

Mikor lett egyértelmű számodra, hogy ezzel kell foglalkoznod?

Amikor gimnáziumba mentem már tudtam, hogy néprajztudományra szeretném beadni a jelentkezésemet. Martin György néprajzkutató munkásságát követtem, abból táplálkoztam, azokból a kazettákból és archív gyűjtésekből „élünk”, illetve abból a páratlan tudományból. Engem a tudományos része is mindig foglalkoztatott, emiatt gondoltam, hogy ezt is előtérbe helyezem. A táncot „félprofi” szintre el tudtam vinni Fitos Dezsőnél, de volt lehetőségem csatlakozni több munkába Zsuráfszky Zoltán „Zsura” csapatába, ami kifejezetten szenzációs volt. Akkor még a Magyar Nemzeti Táncegyüttes elődjével, a Honvéd Táncegyüttessel és a Budapest Táncegyüttessel dolgozhattam együtt, így kerülhettem be több nagyszabású előadásba, produkcióba: az Egri csillagokba, az Árpád népébe és az István a királyba. Ezek meghatározó élmények voltak a rendkívül magas színvonalú munka szempontjából, de óriási hatással volt rám az „aranygenerációval” is találkozni, hiszen így együtt táncolhattam Zsura tanítványaival: Kádár Ignác, Fitos Dezső, Hajdú Flórián, Valach Gábor, Taba Csaba táncművészekkel.

A munkád miből áll? Van annyira mozgalmas, mint korábban a tánc?

A kulturális örökségvédelmi szakterület korábban a Miniszterelnökségen és a Lechner Tudásközpontnál volt, jogutódlással került át az Építész és Közlekedési Minisztériumba. Elsősorban a hatósági ügyek szakmai előkészítésével foglalkozunk. Jelenleg tanácsadó vagyok, Lánszki Regő építészeti államtitkár kabinetében. Szerencsére inkább „jövős-menős” a munkám, most nem a klasszikus szervezetirányítás a feladatom. Természetesen van irodai, adminisztratív része a munkának a törvényalkotás, stratégiák és támogatáskezelések kapcsán, van kommunikációs és szervezési feladatom, de a legélményszerűbbek a helyszíni terepbejárások. A munkánk nem csak a fővárosra korlátozódik, ezért vidékre és határon túlra is sokat járhatok. Egyik legkedvesebb programunk, – és a nehéz gazdasági helyzet ellenére is a folytatásán dolgozunk–a Népi Építészeti Program. A program 2017 óta létezik, veszélyeztetett műemléki értéket képviselő vidéki épített örökség megóvására, megőrzésére, fenntartására nyújt támogatási lehetőséget. Sok együttműködésünk van különböző szervezetekkel. Hozzánk tartozik a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram, nagyon jó a szakmai kapcsolat a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft-vel, ott a vidéki kastélyok, kúriák és várak üzemeltetését és fejlesztését segítjük elő. Ami viszonylag új szakterület és örülök, hogy pár éve létrejött az a Magyar Kertörökség Alapítvány. Tehát az épített örökség mellett kiemelten figyelünk a környezetre, a fenntarthatóságra, az ember-táj-építészet harmóniájára, a helyi hagyományok tiszteletben tartására, amelyek a népi építészetben is elengedhetetlenek. Izgalmas és változatos tehát a munkám, s bár másképp, mint a néptánc, de rendkívül mozgalmas is.

Mi a legnagyobb szépsége ennek a széles területnek a számodra?

Egyértelműen az, hogy élő, hogy hű a hagyományokhoz, ezért teljes mértékben tudok vele azonosulni.

Van olyan tárgy, helyszín vagy épület, ami különösen közel áll hozzád?

Folyamatosan követtem az említett kastély és várprogramot, például Nádasdladány szenzációs, ahol lehetőségem volt személyesen is beszélgetni gróf Nádasdy Borbálával, vagy a Népi Építészeti Program között számos van, amely közel áll hozzám. A Világörökséget is magaménak érzem, ami az országimázs szempontjából is hatékony, többek között Pannonhalma, Hortobágy vagy Tokaj-Hegyalja.

Min dolgozol mostanában?

Egy határon túli műemléki nyilvántartás létrehozása a célunk, ezzel kapcsolatban folyamatosak az egyeztetések. De természetesen mellette párhuzamosan több projekten dolgozunk egyszerre, minden elem fontos, ami a nemzeti identitásunkat meghatározó kulturális örökségvédelemhez tartozik.   

Kiemelt kép: Korzenszky Tamás (Fotó: Bartha Zsófia)