A hazánkban is igen népszerű Camilla Läckberg öt év után „tért vissza” Fjällbackába, ahol Patrik Heström és Erica Falk újabb bűntény nyomába ered.

A festői szépségű Fjällbackában két egymástól látszólag független bűntény kavarja fel az állóvizet. Először egy nemzetközi hírnévnek örvendő fotográfust gyilkolnak meg hidegvérrel a kiállítása megnyitója előtt, aztán Henning Bauernak, az irodalmi Nobel-díj várományosának családját éri szörnyű tragédia egy kis szigeten, ahol a híres író a világsikert arató regénysorozata tizedik kötetén dolgozik. Patrik Hedström és csapata éjt nappallá téve nyomoz a két ügyben, ám nem jut egyről a kettőre, mert folyton a hallgatás lebonthatatlan falaiba ütközik. Közben Patrik felesége, Erica Falck egy nyolcvanas évekbeli kettős gyilkosságnak ered a nyomába, amit a hatóságok szemmel láthatólag nem nagyon igyekeztek felderíteni. Kisvártatva kénytelen belátni, hogy az egykori események szereplői a mostani bűncselekményekben is érintettek. De hogy függ össze ez az egész? Hogyan lehetséges, hogy ilyen régi bűnök még ma is áldozatokat követelnek?

Camilla Läckberg 1974. augusztus 30-án született a svédországi Fjällbackában, és mára hazája egyik legsikeresebb krimiírójává vált. Könyvei állandó színtere szülővárosa, ennek oka egyszerű: 2002-ben részt vett egy író-tanfolyamon, ahol a tanárai az állandó hitelességre hívták fel a figyelmét, azt tanácsolva neki, hogy helyszínnek olyan várost válasszon, amit jól ismer. Első regénye, a hazánkban is debütáló Jéghercegnő 2003-ban jelent meg, amit több mint harminc országban adtak ki. Azóta további tíz kötet látott napvilágot, a sorozat sikerességét mutatja, hogy nem egy országban szinte rögtön az eredeti megjelenés után kiadták a lefordított verziót. 2007-ben az első kettő, 2009-ben a harmadik és negyedik részből forgattak filmet, a főszerepet Elisabet Carlsson (Erica Falck) és Niklas Hjulström (Patrik Hedström) játszotta. 2012-ben egy tíz részből álló, egyenként 90 perces tévésorozatot is forgattak Fjällbackamorden (Fjällbackai gyilkosságok) címmel, amely azonban csak a helyszínt és a szereplőket vette alapul, a könyvek cselekményeitől merőben eltér. Läckberg a legutóbbi és a most megjelenésre kerülő kötet közötti öt évet nem csak pihenésre használta: ez idő alatt jelent meg a Faye-duológia (Aranykalitka, Ezüstszárnyak), valamint 2021-ben indult el a Henrik Fexeusszal közösen írt sorozata, a Mina & Vincent

Camilla Läckberg (Fotó: Los Angeles Review of Books)

Aki olvasott már Camilla Läckbergtől akár egyetlen könyvet is, annak – úgy hiszem – nem kell nagyon ajánlani ezt a részt sem. Sőt, alapvetően nem is ajánlanánk, hogy a Kakukkfiókával kezdje bárki is a sorozattal való ismerkedést, mert bár a krimiszál önmagában megállja a helyét, a szereplők közti viszonyrendszer megértéséhez szükséges az előző részek ismerete. Immáron ugyanis tizenegyedik alkalommal térünk vissza Fjällbackába, és találkozunk a régről ismert lakókkal. A napjainkban történő, első gyilkosságra nagyjából a kötet 10%-nál kerül sor, onnantól viszont meglehetősen felgyorsulnak az események: az áldozatokra egy nap különbséggel találnak rá, a rendőrség azonban sokáig csak egy helyben toporog. Erica Falck – az íróvá lett rendőrfeleség – ad löketet végül a nyomozásnak egy elelejtett félmondatnak köszönhetően.  

A történet meglehetősen szövevényes, a cselekmény – amely az eddigiekhez hasonlóan egy egyszerűnek tűnő gyilkossággal veszi kezdetét – több szálon fut. Újabb sötét titkokra kell fényt deríteni, noha most „csak” 40 évet kell visszautazni az időbe: festői szépségű jelenkori Fjällbacka mellett a ’80-as évekbeli Stockholm is megelevenedik előttünk. A sztori a múlt és a jelen között váltakozva tárul fel előttünk, amelyek elsőre ugyan nem kapcsolódnak egymáshoz, de milyen krimi lenne az, ahol a szálak végül nem simulnak szépen egybe? Läckbergnek pedig különleges érzéke van ahhoz, hogy apró nyomokat hagyjon az olvasó számára, ami végig nagyfokú figyelmet is követel, hiszen minden kicsi jelnek később nagy jelentősége lesz.

A regényben fontos szerep jut az érzékeny lelkű, ám mégis kirekesztett Lolának, aki szeretne íróvá válni és az ő kislányának, akiknek élete végül tragikus fordulatot vesz. Az ő szomorú élettörténetük az alapja ennek az izgalmas, megrendítő és nagyon emberi kriminek, ami egy ponton túl igazi pszicho-thrillerbe csap át. Läckberg egy kegyetlen és brutális világba vezeti az olvasókat, miközben nagyon is valós társadalmi kérdéseket vet fel. Az elkövető egy zavarodott elme, aki kegyetlen bosszúhadjáratra szánta el magát, és aki – mint ahogyan a kötet címe is mutatja – egyáltalán nem az, akinek látszik.

Ügyesen megírt krimi tehát a Kakukkfióka, amelyben a gyilkosságon túl kapunk pár sötét családi titkot, néhány lelkileg sérült embert, egy furcsa szerelmi szálat és természetesen egy olyan végkifejletet, amelytől garantáltan leesik az állunk. Mert Läckberg még azután is képes meglepni az olvasóit, amikor már azt hinnénk, hogy a teljes képet sikerült kirakunk. Az utolsó kötet óta eltelt öt év „pihenés” határozottan jót tett a szerzőnek – még ha ez idő alatt sem tétlenkedett –, most már csak abban kell bíznunk, hogy a tizenkettedik részre nem kell ennyit várnunk.

Camilla Läckberg: Kakukkfióka (Gökungen), ford. Dobosi Beáta, Animus Kiadó, 344 oldal

Kiemelt kép: Camilla Läckberg: Kakukkfióka (Szerzőporté: Magnus Ragnvid)