„A mi mesénk létrejöttét a Déryné Programnak köszönhetjük” – Interjú Oláh Márkóval

November végén mutatta be Szarvason a Czinka Társulat a Doja, a cigánytündér című táncjátékot, amely egy ősi cigány népmesét dolgoz fel. A Déryné Program Barangoló alprogramjának keretében létrejött különleges, prózai részeket is tartalmazó táncelőadásról a produkció rendezőjével, Oláh Márkóval beszélgettünk.

Mióta foglalkozol tánccal, hogyan jött az életedbe?

A tánc iránti szeretetem gyerekkoromból ered. A családi eseményeken mindig is vonzott a zene ritmusa, és éreztem, hogy a tánc az egyik kifejezési módom. Bár a felmenőim között nem voltak táncosok, a kultúra és a zene mindig fontos szerepet játszott az életünkben. Számomra a tánc egyfajta szabadságot és önkifejezési lehetőséget jelent, ahol az érzéseimet és gondolataimat testi mozgással tudom kifejezni.

Jelenleg a Tessedik Táncegyüttes vezetője vagy. Hogyan látod a néptánc helyzetét ma Magyarországon?

A néptánc jelenleg is fontos része Magyarország kulturális örökségének, és számos csoport, együttes működik az országban, mint például a Tessedik Táncegyüttes. Sikereinket és népszerűségünket pedig az elmúlt évek elismerései is tanúsítják: 2022 októberében részt vettünk a Martin György Néptáncszövetség által szervezett Néptáncosok Bemutató Színpadán a Hagyományok Házában, ahol immár nyolcadik alkalommal nyertük el a Kiválóan Minősült együttes címet. A tavalyi évben ünnepeltük az 55 éves fennállásunkat, ami előtt egy jubileumi gálával tisztelegtünk.

A Doja, a cigánytündér a Déryné Program Barangoló alprogramjában keretében jött létre. Hogyan kerültél kapcsolatba a Déryné Programmal, és milyen volt velük a közös munka?

Tavaly decemberben kerestem fel Szemerédi Bernadettet a Déryné Társulatból, tőle hallottam erről az egyedülálló lehetőségről, a pályakezdő alkotóművészeket támogató mentorprogramról. Beadtuk a jelentkezésünket, és még azévben meghívtak minket Budapestre egy személyes meghallgatásra. Igazából, nekik köszönhetjük, hogy nemcsak egy hagyományos táncelőadás kerekedett ki a darabból, hanem prózai részek is megjelentek benne. Szabó Róberttel, a darab koreográfusával már volt korábban beszédes szerepünk, de táncelőadást még egyikünk sem rendezett. Koreográfusként mindketten dolgoztunk, és az együttesnél is állítottunk színpadra hosszabb előadást, de kifejezetten ilyet felállásban még nem dolgoztunk. Ezúton is szeretnénk megköszönni a társulat nevében, hogy hittek bennünk, támogattak, segítettek a darab elkészítése során. A próbafolyamat alatt nagy segítségünkre volt még Fabacsovics Lili, aki a szövegkönyvet újította meg, a mentorunk Bakos-Kiss Gábor volt, aki a prózai jeleneteket segítette. Minden fiatal művésznek, alkotónak ajánlom, hogy bátran jelentkezzenek a programba (erre idén december 15-ig van lehetőség – A szerk.), hozzák létre saját produkciójukat, a mi mesénk létrejöttét egyértelműen a Déryné Programnak köszönhetjük.

A táncjáték alapját egy cigány népmese adja. Miért erre esett a választásod?

Jakus Lászlóval, a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület elnökével már régóta gondolkodtunk azon, hogy jó lenne egy saját társulatot létrehozni, és azon is, hogy milyen mesét mutassunk be elsőként. Bár a Doja, a cigánytündér történetét előtte is ismertem, de igazából ő javasolta, hogy debütáljunk ezzel. A történet maga a cigányokról, az ő kultúrájuk bemutatásáról szól, a vándorló életről, ami az egyik fontos motívuma az életüknek. Talán az a kapzsiság, ami a vesztüket okozta a cigányoknak, a mai felgyorsult világra is igaz. Pontosabban nem csak a cigányokra, mert mindannyian sokszor elfelejtjük, hogy mi is az igazi kincs az életben.

Miről szól ez a mese?

A hiedelem szerint Dojának köszönhetünk mindent és ő az, aki megvéd minket minden rossztól a felhőpalotájából figyelve bennünket. A cigányok sokáig nem hittek benne, egészen addig, amíg le nem égett a falu, ahol éltek, Doja pedig felajánlotta a vándorló cigányoknak, hogy ad nekik egy országot, ahol meglesz mindenük, amit csak szeretnének, cserébe azt az egyet kérte, hogy soha ne menjenek be az erdőbe. A cigányok felépítették házaikat, boldogan éltek, ám egy napon Csádinak, a főszereplő fiúnak megsérült a keze, a sebét pedig semmilyen gyógynövény nem gyógyította meg. Egy éjjel Eruil, a szülláklány kijött az erdőből, segített a fiún álmában, aki ezért úgy döntött, hogy bemegy az erdőbe, megkeresi jótevőjét, a több cigány pedig, akik aznap éjjel szintén álmodtak, csak ők aranyfésűkről és –ládákról, a kincset hajtva utána mentek. A folytatásban helyet kap egy szerelmi szál, a szüllák és a cigányok közötti harc, valamint Doja isteni közbeavatkozása. Ám amikor másodjára is segítő kezet nyújt nekik, a kapzsiságuk miatt sokan lecsúsznak a hajáról, „a cigányok pedig azóta is vándorolnak, keresve egymást, a népüket, és várva Doját, a cigányok tündérét, hogy segítse meg őket.” Ez egy ősi cigány mese, és igyekeztünk a történet és a roma kultúra és hiedelemvilág minden fontosabb momentumát megfogni és színpadra vinni a táncos jeleneteken kívül is.

Ahogy említetted, a mese egyik legfontosabb motívuma a vándorlás. Miért vált ez a cigányság egyik ismérvévé?

A cigányok a történelmük során gyakran voltak kitéve kirekesztésének vagy üldöztetésnek, ezért a vándorlás lehetőséget biztosított nekik a biztonság elérésére vagy a jobb életkörülményekre. A hagyományos cigány kultúra is a szabadság és az élet vidámságát tükrözi.

Milyen zenéket hallhat a közönség? Tradicionális roma táncok is helyet kaptak az előadásban?

Helyi anyagtól, a Szarvasi cigánytáncoktól kezdve a szerb cigány kolón át az erdélyi cigánytáncokig sok minden helyet kapott benne. A Romano Glaszo autentikus cigányzenekar játszotta fel a zenei anyagot, valamint a szarvasi lakosú Rácz Zoltán volt még segítségünkre. De a roma anyagon kívül az autentikus magyar népzene és néptánc is fontos részét képezi az előadásnak, ennek zenei feljátszását Gál Tibornak és zenekarának köszönhetjük.

Hány éves kortól ajánlanád az előadást?

Ez egy családi mese, amiben a gyermekek is találhatnak nekik tetsző dolgokat, de a felnőttnek is akad benne mondanivaló.

Az interjú elején te is mondtad, hogy nem hagyományos táncelőadásról van szó, ugyanis prózai részek is helyet kaptak benne. Miért tartottad fontosnak vegyíteni ezt a két műfajt?

Az ötletet elsősorban a Déryné Programnak köszönhetjük, hiszen ők ajánlották nekünk, utólag pedig örülök, hogy megfogadtuk a tanácsukat. A tánc és a próza is egy-egy kifejezési eszköz, így viszont, a kettőt ötvözve több emberhez eljuthat a történet mondanivalója, az az üzenet, amit mi is szeretnénk átadni.

Túl vagytok a premieren. Hogyan érzed most magad? Milyen volt az előadás fogadtatása?

Elsősorban nagyon jól esett látni, hogy megtelt a nézőtér. A társulat nevében is mondhatom, jól éreztünk magunkat mind a próbafolyamat alatt, mind a színpadon. Meglátásom szerint kellőképpen hatott a darab a nézőkre, gyerekekre és felnőttekre egyaránt. A legnagyobb élmény mégis az volt, hogy a Déryné Programnak köszönhetően olyan roma gyerekek és felnőttek is ott ültek a színházteremben, akik eddig csak ritkán, vagy soha nem jutottak még el előadásra. Látni, hogy mennyire élvezték a darabot, felejthetetlen dolog! Remélem, lesz még lehetőségünk akár Szarvason, akár az országban máshol játszani még!

Kiemelt kép: Jelenetkép a Doja, a cigánytündér című táncelőadásból (Fotó: Érdi Róbert/Déryné Program)