Az Omega című kiállítás Isabel Munoz, spanyol fotóművész munkássából válogat, melyet már megtekinthetünk a Mai Manó Házban. A tárlaton 121 polaroid fotó és 33 nagy méretű kép látható, melyek az 1980-as és 1990-es években készültek, előbbiek még soha nem hagyták el a fotóművész műtermét és a magyar közönség szemlélheti meg őket először, egészen május 18-ig.

Isabel Munoz 1951-ben született Barcelonában, az 1970-es években költözött Madridba, később tanulni utazott az Egyesült Államokba. 1990 és 2007 között Victor Ullate spanyol táncos-koreográfust követte Kubába, Burkina Fasóba, Maliba, Törökországba és Egyiptomba. Kínában a penkingi cirkusziskolában tevékenykedett, majd Kambodzsába utazott, ahol a khmer tánc- és építészet iránt érdeklődött. Kambodzsai útja során fordult a szociálisan érzékeny témák felé. Ekkor készített képeivel hívja fel a figyelmet a testi megcsonkításra, a gyermekkereskedelemre és rabszolgaságra.

Capoeirával foglalkozott Brazíliában, Etiópiában pedig a törzsi testdekorációkat kutatta, 2008 és 2017 között Afrikában járt különféle etnikai kisebbségek nyomában, majd egy UNICEF által támogatott projekt keretében a gyermekjogi egyezmény 20 éves évfordulójára gyermekportrékat készített. A szerelem és eksztázis sorozata a hagyományos rítusokat és az eksztázis elérésnek különféle módjait kutatta Szíriában, Törökországban és Irakban.

2015-ben debütált fotósorozata Madridban, mely a Családi album címet kapta, emberszabású majmokat fotózott a borneói és kongói rezervátumokban. Ő a hatodik női művész, akit megválasztottak a spanyol Szépművészeti Akadémia tagjává, munkásságát Képzőművészeti Arany Érdeméremmel, Nemzeti Fotográfia Díjjal és kétszeres World Press Photo elismeréssel jutalmazták.

Munoz egyre mélyebbre ásta magát a civilizáció kezdeteibe, az elmúlt 45 év eltűnt világainak töredékeit szőtte össze, visszatérő témája a tánc és az emberek, művészete lassan bontakozott ki, közben beutazta az egész világot. Polaroid fotói töredékeket, mintákat örökítenek meg, lenyomatokat őriznek, kiemelte a kiállítás bejárásán, hogy a fotó számára szerelem, tisztelet és más érzelmek kifejezése, folyamatosan hangsúlyozza, hogy hisz a kép hatalmában.

Világlátottsága lévén megidézi Japánt, Kambodzsát, Rómát, Kongót, Elefántcsontpartot, Kubát, Burkina Fasót, Etiópiát és Brazíliát is, mindezt a Mai Manó Házban. A kiállítás kurátora kiemelte, hogy a spanyol fotóművész alkotásaiban központi helyet foglal el a fény és az árnyék, a múlt és a jövő, a koreográfia és az improvizáció, a szépség és a fájdalom.

Kiemelt kép: Isabel Munoz művei a Mai Manó Házban (Fotó: Batár Zsolt)