Egressy Zoltán, József Attila díjas író-költő 1967. augusztus 2-án született Budapesten. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, 1986-tól az ELTE ÁITFK magyar-történelem szakos hallgatója volt, ahol 1990-ben diplomázott. 1998-ban mutatta be a budapesti Katona József Színház Portugál című darabját, amely húsz éven át képezte a repertoár részét, és a teátrum legtöbbet játszott, legsikeresebb előadásá vált. A bemutató után két évvel elkészült a filmváltozat is, többségében az ősbemutató alkotóival. Számos darabja került színpadra külföldön, többek között Angliában, Németországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Horvátországban, Romániában. Az eddigi (külföldi és belföldi) színházi bemutatóinak száma meghaladja a százat, négy színdarabjából (Portugál; Sóska, sültkrumpli; 4×100; Nyár utca) filmváltozat is készült.

„Az ihletről az a véleményem, hogy akkor jön, ha az ember leül, és nekikezd a munkának. Nem mindegy persze, hogy milyen írói állapotban van valaki, akadnak ihletettebb időszakok, és olyanok is, amikor nem megy olyan könnyen az írás.”

Keresztes Tamás és Pelsőczy Réka a Portugálban (Fotó: Dömölky Dániel)

Egressy Zoltánról az egyik egyetemi tanáromtól hallottam először, aki mindig lelkesen számolt be a legújabb színházi élményeiről. Az egyik ilyen alkalommal hosszasan mesélt a Portugál című darabról, és látva a lelkesedését, többen is vettünk jegyet az előadásra. Ez évekkel ezelőtt volt, de a mai napig emlékszem, annyira magával ragadott a darab, hogy végig rázott a hideg, ahogy a többieket is, akik egy következő alkalommal is megtekintették a produkciót. Később megtudtam, hogy a szerző több drámája is elérhető filmes feldolgozásban, ekkor találtuk ki a többiekkel közösen, hogy míg az osztály nagy része bulizni megy, mi egy mini filmklubot alapítunk, amihez a helyszínt az egyik szaktársunk biztosította. Számomra ez örök élmény marad, amire azóta is szívesen emlékszem vissza, nem csak azért, mert remek délutánjaink voltak, hanem mert annyira jó volt, hogy utána közösen megbeszéltük a látottakat.

„Szerintem egy drámának önmagában is meg kell állnia a helyét, akkor is, ha csak olvassuk, és nem látjuk a belőle készült előadást. Ez különbözteti meg a drámát közeli rokonától, a “színpadi szöveg”-től.”

Kiemelt kép: Egressy Zoltán (fotó: Ivándi-Szabó Balázs)