„A léleknek kell a színház” – interjú Hábermann Líviával és Tóth Cecíliával

A vírushelyzet jelenlegi állása ismét erőteljesen sújtja a színházakat. A streamelt előadásokkal már a tavaszi pandémiás időszakban is kísérleteztek egyes teátrumokban, és szinte most sincs más lehetőség a közönséggel való kapcsolattartásra. A Pesti Magyar Színház viszonylag gyorsan reagált a nézői igényekre és nemcsak az előadásokat, a színházpedagógiai foglalkozásokat is áttették az online térbe. Ennek kapcsán beszélgettünk Hábermann Lívia színésznő – drámapedagógussal és Tóth Cecíliával, a színház drámapedagógus-társadalmi felelősségvállalási referensével.

Ti elég hamar elkezdtétek a felkészülést az előadások streamelésére, fel voltatok készülve a legrosszabbra?

Hábermann Lívia: Azt gondolom, hogy nagyon rövid idő alatt kellett felkészülni nagyon sok mindenre. Erre a helyzetre senki nem számított, olyan tempót diktál a vírus mindenki számára, ami szinte követhetetlen. Nem is úgy mondanám, hogy fut a szakma az események után, inkább azt, hogy ebben a feszített tempóban próbálunk felzárkózni, mert az események túl gyorsak. Van egy akut probléma, ami mindent felülír, így nem is az idővel, inkább a körülményekkel kellett felvennünk a versenyt. Tavasszal online versmondások, felolvasások voltak, hiszen az ember túlélő, és ezek nem pótcselekvések voltak, hanem ez volt maga a cselekvés, hiszen másra nem is volt lehetőség.  Jelenleg nincs színház, illetve színház van, közönség nincs, és ez így nagyon nehéz. Meg kellett találnunk a legmegfelelőbb módját annak, hogy a közönségünket elérjük, hogy megtöltsük tartalommal, művészettel a hétköznapokat, számunkra ez misszió. Erre nyújt megoldást a stream. Egy nézőnk nagyon találóan fogalmazta meg, hogy a léleknek kell a színház.

Ősszel, amikor megnyithattak a színházak, mindenhol teltház volt, látszott, hogy a nézők részéről is nagyon komoly igény van az előadásokra.

H.L.: Így van és ez a mi szemszögünkből nézve óriási öröm volt, mert visszaigazolása volt annak, hogy van igény a munkánkra.

Aztán jött az első szigorítás, hogy minden 3. széken ülhet csak néző.

H.L.: Nagyon ambivalens volt a színpadról ezt látni, mivel az első gondolat, ami eszembe jutott, hogy jaj, csak ennyien jöttek el? Aztán persze beugrik, hogy nem erről van szó, hanem csak ennyien jöhettek. Megmondom őszintén, hogy a taps alatt azt mormoltam magamban, hogy mennyire hálás vagyok azoknak, akik eljöttek. Velünk vannak, kíváncsiak ránk, a legnehezebb időszakban is színházat szeretnének látni.  Hihetetlen érzés volt!

Tóth Cecília: kívülről nem is látszik, hogy ez milyen óriási munka volt nekünk. 650 fős a színház, szeptember óta úgy árultuk a jegyeket, hogy csak az alsó szintre szólókat adtuk el. Amikor bejött a rendelet, szét tudtuk ültetni a nézőket, illetve nem feltétlenül ott ültek, ahova a jegyük szólt. A szervezési osztály előtt le a kalappal, 2 nap alatt szinte csodát műveltek. Amikor elindult az idei évad, már úgy adtuk el a jegyeket, hogy mindenkihez kértünk elérhetőséget. A szervezésről ennek köszönhetően szinte mindenkit felhívtak, hogy hova kerül át a jegye és elfogadja-e.

Hogy fogadták a nézők ezt a lehetőséget?

T.C.: szerencsére nagyon jól. Kicsit tartottunk attól, hogy ebből konfliktusok lesznek, mert kisgyerekkel érkezők esetében is be kellett tartani a két szék távolságot. Fantasztikus a közönségünk, ezt a szabályt is nagyon fegyelmezetten betartották. De mint tudjuk, ez a szabályozás csak nagyon rövid ideig tartott.

A jelenlegi szabályok szerint a színházaknak nem kell bezárni, de nézők nem jöhetnek. Hogy telnek így a mindennapok?

H.L.: a próbákkal és az előadásokkal nem álltunk le, a színház a munkahelyünk, bejárunk dolgozni, ugyanúgy, mint máskor, „csak” közönségünk nincsen. Próbálunk, felújítunk darabokat és felvételeket készítünk ezekről, hogy eljussunk a közönségünkhöz.

Hány előadásról készült már felvétel?

T.C.: Folyamatosan történnek a stream felvételek, első körben 5 előadást hirdettünk meg, amire már jegyek is vásárolhatók, aztán megyünk tovább. A Rumini, a Rómeó és Júlia, a Házasságon innen, házasságon túl, a Tom Sawyer kalandjai és a Valahol Európában az elsők, és ezekhez e-színházpedagógiát is kapcsolunk. A Pesti Magyar Színház – öt évvel ezelőtt – azt tűzte ki célul, hogy mindenki számára elérhetővé tegye előadásait. Nincs ez máshogy ebben a helyzetben sem: az esélyegyenlőség jegyében fontosnak tartjuk, hogy akadálymentesítsük a felvételeket. Hallássérült nézőink számára jelnyelvi tolmácsolással, látássérült nézőinknek pedig audionarrációval lesz elérhető és megvásárolható az akadálymentesített előadás. (Az akadálymentesített előadások megvásárlásával kapcsolatban bővebb tájékoztatót az alábbi elérhetőségen kaphatnak: akadalymentesites.stream@mszinhaz.hu )

A színházpedagógiai foglalkozásokat mennyire kellett megváltoztatnotok azáltal, hogy nem jöhetnek a gyerekek a színházba?

T.C.: Nekünk is kihívás, hogy nincs résztvevő a foglalkozásokon. Amikor gyerekekkel együtt „dolgozunk”, akkor rögtön van visszajelzés, hogy mit gondolnak az előadásról, és ezzel a hangulattal megyünk tovább. Ez közösségi műfaj, ilyenkor egymást erősítik, egymás szavába vágva mondják a gondolataikat. Most nélkülük kell megoldanunk, hogy hogy lehet jól tovább fűzni a vélt gondolataikat. Azért nagy segítségünkre vannak a korábbi tapasztalataink, amikor együtt gondolkodhattunk a gyerekekkel egy-egy előadás utáni foglalkozáson.

És hogy lehet most tovább haladni, mi erre a jó technika?

H.L.: 5, gyakran 8 kamerával készülnek a felvételek egy nagyon profi csapattal, ami egy teljesen más látásmódot képvisel, szinte filmszerű az élmény. Képben és hangban is rengeteg energia van ezekben a felvételekben, így nem csak többet, de más oldalát is láthatják a gyerekek a darabnak. Minőségi anyagok készülnek, amit mindenki élvez, és kedvet is ad a folyatáshoz.

T.C.: nagyon sok pozitívumot hozott ez a fajta megközelítés az e-színházpedagógiába, folyamatos a gondolkodás, tőlünk is mindenki részt akar venni a folyamatban, és nem feltétlenül a szereplés, hanem a műhelymunka, ami vonzó ebben a lehetőségben.

A gyerekek minden körülményhez jól alkalmazkodnak, milyenek a visszajelzések a pedagógusoktól?

T.C.: a döntést, hogy az online térbe ültetjük át előadásainkat, illetve a hozzájuk kapcsolódó színházpedagógiai foglalkozásainkat, megelőzte a stream előadásra és színházpedagógiára vonatkozó igényfelmérés. A megkérdezett pedagógusok 92 százaléka nézne szívesen streamelt előadását osztályával, és csak 14 százalék nem igényelné hozzá az e-színházpedagógiai foglalkozást! Így, mikor elindult a felkészülési időszak a streaming szolgáltatásra, már ezeknek az adatoknak és igényeknek a figyelembe vételével kezdtük meg a munkát – igen nagy lelkesedéssel.

H.L.: tudjuk, hogy ezzel a pedagógusok is óriási feladat előtt állnak, és ez egy nagyon nehéz időszak számukra is. De nem engedjük el a kezüket, egyfajta itinert, útmutatást adunk nekik, amivel könnyebben tudják megtartani az e-színházpedagógiai foglalkozásokat.

T.C.: igen, ők lesznek most a játékmesterek. Lehet, hogy kicsit ki kell lépniük a komfortzónájukból. Nagyon sok pedagógusnak van már ebben tapasztalata, de sokan vannak, akiknek még nincsen. Üzenjük nekik, hogy legyenek bátrak, lépjenek be nyugodtan ebbe a csodálatos világba.

H.L.: Fontos tudniuk, hogy nem hagyjuk őket magukra. A közös gondolkodásunkban ők is benne vannak és a szülők is, nemcsak a gyerekek. Kapnak forgatókönyvet, ellátjuk őket jótanácsokkal. Fontos, hogy valahol játékként tekintsenek erre az egészre, azt pedig mindannyian tudjuk, hogy játszani jó!

Kiemelt kép: előadás felvétele a Pesti Magyar Színházban (fotó: Pesti Magyar Színház)