Különleges kötet jelent meg tavaly év végén a Magnólia Kiadó (az Agave Kiadó imprintje) égisze alatt: a spanyol Irene Vallejo a papír, a könyv és az írás-olvasás évezredes történetébe kalauzol el minket.
A Papirusz az ókori világba vezeti el az olvasót: Nagy Sándor csatáinak helyszíneire, Kleopátra palotáiba, a fortyogó Vezúv lábánál fekvő Papiruszok villájába, emellett megmutatja az első ismert könyvkereskedéseket és kéziratmásoló műhelyeket, de bejárja Oxford földalatti könyvlabirintusát és a leégett szarajevói könyvtárat is. Aktuális témákhoz nyúlva köti össze a klasszikusokat rohanó világunkkal: Arisztophanész a perbe fogott humoristák elődje, Szapphó a kortárs női íróké, Titus Liviusnak voltak elsőként rajongói, Seneca pedig a post-truth úttörője.
A spanyol Irene Vallejo műve az elmúlt évek egyik legnagyobb európai tényirodalmi sikerkönyve. Már a megjelenése évében, 2019-ben két díjat kapott hazájában, 2020-ban pedig elnyerte a legjobb spanyol nyelvű esszének járó nemzeti díjat, valamint a spanyol könyvesboltok legjobb ismeretterjesztő könyvnek adományozott éves kitüntetését. Mostanra több mint harminc országban jelent meg világszerte.
Műfaj szempontjából igen nehéz behatárolni Vallejo művét: nem regény, de nem is történelmi esszék gyűjteménye, valahol a kettő között helyezkedik el. Egy meglepően vaskos (több mint 500 oldal) kötetről beszélünk, amelyet kinyitva nem szellős sorok vagy képek garmadája fogad minket, és ha hozzá vesszük, hogy a kiadó ajánlása szerint tényirodalom – első ránézésére meg is ijedhetnénk a ránk váró töménységtől. A szerző stílusa azonban egyfelől annyira olvasmányos (itt kell külön kiemelni a fordító, Boda Benjamin Gábor nevét), a téma pedig annyira érdekes és magával ragadó, hogy az olvasót szinte azonnal „berántja” az írás. Vallejo a száraz(nak tűnő) történelmi tényeket a mai kor gyermekének is izgalmasan tálalja, folyamatosan párhuzamot von az ókori és a modern világgal, amiken hol jót mosolyoghatunk, hol pedig nagy segítség abban, hogy átfogóbb képet kapjunk az adott témáról.
„A könyvgyűjtő szenvedélye olyan, mint az utazóé. Minden könyvtár egy utazás; minden könyv egy soha el nem évülő útlevél.”
Az adott téma pedig nem más, mint az írásbeliség megszületése, a papír és az azokból összeálló fizikai könyv megjelenése és ezzel együtt az olvasás elterjedése, valamint a könyvtárak létrehozása. Vallejo jóformán mindegyik kultúrát bemutatja, így nemcsak a részben már ismert görög, római vagy egyiptomi világról kapunk képet. A „történet” Alexandriában kezdődik, amely név kapcsán rögtön be is ugorhat az ókori világ legnagyobb könyvtára, a Muszeion („a múzsák csarnoka”), amelyet az i.e. III. században hoztak létre Egyiptomban. (Egy érdekesség: a könyveknek ekkoriban még nem volt címük, így a több százezres tekercsek között igen nagy vállalkozás volt kikeresni egyet.) Persze, ezekhez aztán, ahogy fentebb is említettük érdekes dolgokat kapcsol a szerző, amely egyben hatalmas tudásról árulkodik. Vallejo mondhatni megszállottja – a lehető legjobb értelemben – a könyveknek, így az összefoglaló tényirodalmon túl a szerző saját, személyes tapasztalatait, élményeit is megismerhetjük (néha talán túlzásba is esik ezen a téren), viszont egy „könyvmolynak” mindig jól esik egy másik „könyvmoly” gondolatait olvasni-hallani, mert ezekhez tudunk igazán érzelmileg kötődni.
Irene Vallejo (Fotó: ethic.es)
Mindeközben képet kapunk azokról az emberekről, akik egyfajta szuperhősként segítették elő az emberiség tudásának gyarapítását. Könyvek, írott anyagok nélkül nem tartanánk ott, ahol, az pedig, hogy ma már a nyomdák tonnaszám készítik az újabbnál újabb kiadásokat (nem egyszer olvashatjuk, hogy annyi a megrendelés, hogy bizonyos kötetek megjelenése napokat is csúszik), ehhez persze évezredes tudásra volt szükségünk. A Papirusznak hála újabb és új nézőpontú képet kaphatunk arról, hogy amit ma természetesnek és magától értetődőnek tartunk, az korábban koránt sem volt mindig az. (Persze, ez nagyon sok más területre is igaz.)
Igazi stílusbravúr tehát ez a kötet, amely a felhalmozott tudásanyagot szépirodalmi igényességgel, mégis személyes és közérhető módon tárja az olvasó elé, elkalauzolva őt egy olyan világba, amelyre mindig is kíváncsi volt.
Irene Vallejo: Papirusz – A könyvek története az ókori világban (El infinito en un junco, La invención d’es libros en o mundo antigo), Magnólia Kiadó, ford. Boda Benjamin Gábor, 544 oldal
Kiemelt kép: Irene Vallejo: Papirusz – A könyvek története az ókori világban (Fotó: Yellowblack magazin instagram)
