Idén már negyedik alkalommal rendezik meg a KŐFESZT – A Nyugalom Fesztiválja rendezvénysorozatot.  Augusztus 3. és 7. között a Káli-medence tíz csodálatos településén várnak mindenkit a jobbnál jobb lehetőségek: könnyű-, komoly- és népzenei koncertek, tánc és énektanítás, irodalmi programok, kézműves foglalkozások, kiállítások és minden este táncház, hajnalig. Csúri Ákos alapító-főszervezővel beszélgettünk, arról, hogy az óriási csatazajban mitől más a KŐFESZT a többi zenei fesztiválhoz képest.

Egy fesztivállal kapcsolatban a felfordulás, a tömeg és a hangzavar az, ami elsőre mindenkinek az eszébe jut. Ehhez képest a KŐFESZT a Nyugalom Fesztiváljaként van aposztrofálva. Nincs némi ellentmondás a kettő között?

Nincs. Itt a zene minősége, típusa és stílusa sem az ordibálást segíti elő. Nagyon sok irodalmi produkció lesz, ezek, még ha megzenésítettek is, akkor sem a csápolós műfajba tartoznak. Viszont érdekes és izgalmas tartalmak, érthető és értelmezendő szövegek. Faludyra, Petőfire nem kell tombolni ahhoz, hogy élvezhető legyen. De úgy gondolom, hogy például Lázár Csaba, a Legszebb ország hazám című irodalmi estjének ősbemutatóján, ahol magyar írók, költők vallanak humorral a szülőföldről, sem fognak repkedni a sörös üvegek. Ferenczi György és a Pesti Rackák, ha szabad ezt mondanom, országos szinten az egyik legkiemelkedőbb képviselői ennek a műfajnak, az ő zenéjükre is inkább táncolni szoktak, mint őrjöngeni. De Szalonna és bandája is messzi földön híres arról, hogy elképesztően jó hangulatot csinálnak, de ettől még nem vetkőzik ki magából a publikum.

Megdőlt a sztereotípia: lehet jót bulizni nyugodtan is?

Sőt, szerintem igazán értékesen csak így lehet. Ha bármi feszültséged van, akkor itt könnyű megnyugodni. Nem egy sártengerben, a szemétben esel-kelsz hajnalban valakinek a sátrában, hanem Magyarország egyik legszebb épített örökségének a területén vagy. Már a látvány elég ahhoz, hogy megnyugodj. A Káli-medencében, a természetben, nem vagy rákényszerülve arra, hogy idegeskedj, egyszerűen nincs rá okod. Már csak azért sem kell idegeskedned, mert nem tudsz lekésni semmiről. Ha a gyereked ráérősen reggelizik, és lemaradtok a 11 órás bábszínházról, akkor ugyanazt megnézhetitek délután 4-kor, két faluval arrébb. Ahova átbiciklizel vagy elsétálsz, és addig is csak gyönyörű helyeken vagy. A kirakodóvásár szintén az értékekről szól, itt valóban kézműves termékeket kínálnak, amelyek nem nagyüzemi tételben készültek. Itt a kristályos néni elmondja neked, hogy melyik kristály mire való, miért fontos, miért azt ajánlja. Nemcsak megveszed a terméket, hanem tudsz is róla valamit. Nem utolsósorban pedig akadozik a térerő, ami kifejezetten elősegíti azt, hogy az emberek beszélgessenek egymással. Ahogy régen szoktuk, egymás szemébe nézve.

Csúri Ákos és Ferenczi György (fotó: Steindl Gabriella)

A fesztivál alapvetően a néptáncra, a népzenére épül. Volt egy időszak, amikor ezek cikinek számítottak, most ismét divatba jött?

Cikinek azért nem nevezném, talán kevésbé volt népszerű. A megítélése érdekes dolog: miután ez a saját zenénk, a saját muzsikánk, a saját génünk, a népzene senkit nem hagy hidegen. Ebben persze az is benne van, aki nagyon utálja. De van, aki Bartókot is utálja, és van olyan is, aki Wagner fesztiválra jár és utazik érte 12 órát. Ha pár éve szombat este elmentél a Molnár utcában egy táncházba, és ott roptad hajnali kettőig, na, azt például nagyon sok futballistával végigcsináltattam volna. És akkor lehet, hogy a magyar focinak több olyan időszaka lett volna, amikor fizikálisan rendben voltak a játékosok. Nem biztos, hogy mindenki látja kívülről nézve, de a néptánc óriási meló, komoly fizikai megterhelés. Minden izmot megdolgoztat, nemcsak a lábat, a felsőtestet is, hiszen tartanod kell magadat. De mivel olyan a zene, elengeded magad, és közben mindig ad egy újabb adrenalin löketet, ezért csak a legvégén szembesülsz azzal, hogy mennyire elfáradtál. A magyar néptánc nem ciki volt, hanem ismeretlen, és volt vele szemben egyfajta teljesen alaptalan és indokolatlan városi öntudat, hogy „ez csak a parasztkultúra és a paraszthagyomány része”.  De egy dolgot elfelejtenek, hogy ezek a táncok úgy alakultak ki, hogy az emberek egész héten látástól vakulásig dolgoztak a földön, majd vasárnap elmentek templomba és utána a hét megkoronázása volt a táncház. Ez volt az ünnep, és a szórakozásuk, ha úgy tetszik, a disco-juk. Irgalmatlan fizikai munka után, fantasztikusan tartalmas kikapcsolódás. Aki ezt cikinek gondolja, annak azt ajánlom, csak egyszer csinálja végig.

Te miért kezdtél el gyerekként táncolni?  Láttad valahol és megtetszett?

Kiskoromban szinte összeakadtak a lábaim, és a szüleim úgy gondolták, hogy a néptánc javít ezen. Aztán teljes mértékben beleszerettem, és ott ragadtam. Érdekes, hogy az anyám egyáltalán nem szereti azóta sem, apámat meg én tanítottam táncolni.

És mi tartott ott? Sok volt a lány? Vagy jó volt a társaság?

Abszolút a verseny. Hogy minél hamarabb meg tudjam csinálni. Az első sorban akartam táncolni nem a hátsóban. És az is sokat számított, hogy abban az időben ez sokkal fontosabb közösség és nevelési hely volt számunkra, mint az iskola. De közben meg húztuk is felfele egymást, mert a tanulmányi eredmények nagymértékben befolyásolták, hogy ki mehet színpadra. Ha például 3-asod volt, akkor nem mehettél. Ez elég komoly motiváció volt. Viszonylag hamar kiderült, hogy van a néptánchoz tehetségem, felső tagozatosként már a gimnazistákkal táncoltam, amikor elkezdtem a gimit, akkor pedig az egyetemistákkal, friss diplomásokkal. Ez teljes mértékben vitt előre, és az is tetszett, hogy ez a közösség mindig segített egymásnak.  A táncosok és a zenészek problémamegoldók is, mindenki tudja, hogy mi a dolga és ez a közönségre is kihat.

Pál István Szalonna és bandája a KŐFESZT Folkklub rendezvényén (fotó: Steindl Gabriella)

Hogyhogy nem maradtál később táncos, profiként?

Sokáig tanítottam, vezettem táncházat. A választóvonal, az volt, amikor Timár Sándor, a Magyar Állami Népi Együttestől ajánlatot tett. Nálunk a családban elvárás volt a diploma, és az egyetemet választottam. Szegedi vagyok, Budapesthez nem volt sok közöm, nem volt perspektíva. A tánc is olyan, mint a sport, egy profinak van 20 jó éve, és nekem akkor már műtötték a térdemet. Ha profinak mentem volna, akkor az ellehetetlenítette volna bennem azt, amitől ez ezer éve élő. Ha van egy 3 hónapos amerikai turné, akkor annak kell alárendelni mindent. Én pedig soha nem akartam kötelességből táncolni, hanem önmagamat szórakoztatni. Amikor táncházat vezettem hosszú évekig, azért is szerettek, mert mindig kitaláltam valamit, ami nemcsak a tanítványokat, hanem engem is spannolt. Ezt csak így lehet. Ha kötelező, az már nem ugyanaz. Kell nekem ebben is a szabadság, nem véletlen, hogy a pünkösdi új programunknak a KŐFESZT – A Szabad Táncház nevet adtam.

A fesztiválok túlnyomó részénél 16+-os a korosztály, a KŐFESZT-en pedig hihetetlenül sok gyerekprogram van, a szabadságból a legkisebbek is kivehetik a részüket. Ez is tudatos, vagy véletlenül alakult így?

Abszolút tudatos és filozófia is. Itt is le lehet „passzolni” a gyereket, csak itt nem műanyag labdákon fog ugrálni, amíg el nem fárad, hanem értelmes dolgokat csinálhat. Akik a kosárfonáskor vagy a kézműves programokon velük vannak, mind pedagógusok. Figyelnek a gyerekekre, nem csak ott vannak mellettük, így a szülők nyugodtan mehetnek máshova. Az alapelképzelés természetesen az volt, hogy tehermentesítsük a szülőket, hogy nyugodtan tudjanak szórakozni, de addig a kicsik is érdekeset csinálnak, ők is értéket teremtenek. Ha egy gyereket megszólítasz egy programmal, azzal a szülőt is meg tudod, s ha még a nagymama is jön, akkor már három generáció alkot együtt. A gyerekkel pedig nem mi hitetjük el, hogy alkot, hanem ő maga tapasztalja meg, és viheti is haza, amit készített. Itt semmi nem kötelező, ha egyik nap nem fejezted be a karkötőt, majd befejezed másnap, megvár.

Minden fesztiválcsináló elismeri, hogy legalább egy fellépő vagy produkció van, amit magának hív. Neked melyik ez?

Mindegyik. Inkább úgy lenne a kérdés helytálló, hogy melyik csapat az, akit nem magamnak hívok. (nevet) Ez egy ingyenes fesztivál, nincs belépődíj, senkinek nem kell azt nézni, hogy hogy tudja a legtöbbet kihozni a belépőjegy árából. Az első alkalommal, 2019-ben tényleg csak a barátaim jöttek el. De úgy, hogy senki nem tudta mire jön, lesz-e néző, ki tudom-e őket fizetni. Senki nem tudott semmit, de eljöttek. Barátságból, baráti áron. Azok, akik az elsőn ott voltak, azoknak mindig helyük van ezen a fesztiválon, ennyivel én tartozom nekik. Az ingyenesség miatt az a luxusom a többi fesztiválszervezőhöz képest, hogy nem vagyok rákényszerítve, hogy a közönségigény és a pénztárca miatt hívjak meg olyanokat, akiket nem szeretnék. Sőt, az a luxusom is megvan, hogy nemcsak, azt hívom meg, akit akarok, hanem azokat akiket szeretek. Ezért nem tudok egyet kiemelni, mindenki miattam is itt van. Ha egyvalakit csak magamnak hívnék és be sem engednék senkit, az a Queen lenne, Freddie Mercury-val. De erről lecsúsztam.

Csúri Ákos (fotó: Steindl Gabriella)

A múlt heti KŐFESZT sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy a jövő évi fesztivál támogatása is rendben lesz. Könnyebb így hátradőlni?

A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program jóvoltából a jövő év nagyjából 80%-ban rendben van. De reménykedünk abban, hogy lesznek olyan pályázati kiírások, például az NKA-nál, vagy egyéb kulturális pályázati források, ahol az értékteremtő, értékmentő, közösségszervező rendezvényeket érdemesnek tartják a támogatásra. 4 éve a saját pénzemből hoztam létre ezt a fesztivált, csak utána kezdtem el vele házalni. Nem előre házaltam, és adtam el az ötletet, hanem a megvalósított konkrétumokkal mentem, amit már dokumentáltam – film, fotó, kiadvány – és be tudtam mutatni. A támogatások ennek szólnak, nem nekem. Szeretettel várjuk azokat a potenciális támogatókat, akik még nem voltak ezen a fesztiválon, nézzék meg a saját szemükkel.  És amikor majd kérek, tudják, hogy mire teszem azt. Egy vakációt sokféleképpen el lehet tölteni. Eltelik úgy is a szabadság, ha „csak” fekszel egy nyugágyban. Ez az a hely, ahol énekelhetsz, táncolhatsz, ehetsz, ihatsz, ajándéktárgyat készíthetsz és bármerre mész mindenhol csak minőségbe ütközöl. A hely gyönyörű, a Balaton pedig karnyújtásnyira van. A KŐFESZT „nemcsak” egy fesztivál, aktív nyaralás is.

Részletes program a KŐFESZT oldalán.

A rendezvény a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program, a Magyar Kultúráért Alapítvány és a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával jött létre.

Kiemelt kép: Csúri Ákos (fotó: Steindl Gabriella)