Két egykori ABBA-tag írta meg a Sakk musicalt, ám ha nem lenne közismert ez a tény, senki nem kapcsolná össze önszántából Björn Ulvaeus és Benny Andersson nevével a darabot, annyira eltér annak zeneisége a svéd formáció popdalaitól. A Pretty Woman színházi változata viszont teljesen olyan, mint egy történetbe ágyazott Bryan Adams koncert, a kanadai énekes ugyanis le sem tagadhatná, hogy zeneszerzőként és szövegíróként jegyzi régi alkotótársával közösen ezt a verziót. Tom Waits színész, kétszeres Grammy-díjas amerikai előadó Büchner Woyzeck című darabjából kreált zenés színpadi átiratot, és őróla is elmondható, hogy erőteljesen rajta hagyta a keze nyomát az anyagon. A blues-nak, a jazznek, és esetenként a countrymuzsikának az elegyét hozza általában, de sanzon jellegű, burleszk-érzetű számai is vannak, erős csavargózenei áthallással. Georg Büchner műve Woyzeckről, egy katonaként szolgáló kisemberről szól, akit a környezete addig aláz meg rendszeresen az emberi méltóságában, amíg sérelmei ki nem csúcsosodnak végül egy tragédiában. Mivel groteszk események és szívszorító történések mentén bontakozik ki a végkifejlet, jól passzol Waits hol harsány és színpadias, hol pedig melankolikus és mélyre menő zenei irányvonala a történethez. Magyarországi viszonylatban Waits stílusához Horváth Charlie és Presser Gábor kifejezésmódja áll talán a legközelebb, bár van benne valami jellegzetesen amerikai is, amitől mégsem lehet egyértelmű klónjainak tekinteni ezeket az énekeseket. Aki viszont egy hagyományos musicalre számít, amikor a székesfehérvári Vörösmarty Színház égisze alatt működtetett Pelikán Fészek nevű játszóhelyen a május 17-én bemutatott Woyzeckre jegyet vesz, annak nem árt tudnia róla, hogy a darabot nem a Webber-Schönberg- Wildhorn- Lévay Szilveszter tengelyen szükséges keresgélnie, inkább mondható egy prózai előadásnak a produkció viszonylag sok zenével és dalbetéttel.

Krisztik Csaba a Woyzeck című musicalben. (Forrás: www.vorosmartyszinhaz.hu)

Mindössze három esztendőnyi alkotói tevékenység jutott osztályrészéül a huszonévesen elhunyt Georg Büchnernek, 386 oldalt tesz ki egyetlen kötetben a teljes életműve. 1821-ben Johann Christian Woyzeck borbély több késszúrással megölte barátnőjét, Büchnert pedig megihlette a történet, bár az abból készült drámát nem sikerült befejeznie. A rendezők, akik az azóta eltelt időben foglalkoztak az alapművel, talán ennek köszönhetően is bántak annyira bátran, (meg)kötetlenül, és szabadon vele. Akadtak, akik a filmvászonra álmodták a sztorit, amit Szász János például a rendszerváltás körüli időszakra tett, továbbá kiemelte a katonai közegből a karaktereket, így nála a címszereplő váltóőrként jelent meg, akit feletteseként az állomásfőnök egrecíroztatott, nem pedig a kapitány, mint eredetileg. Olyan is előfordult, hogy operaszínpadon elevenedett meg a történet, vagy elbábozták azt, sőt, belőle még egy punk-rock fantázia is kikerekedett. Ha meg is maradt a prózai színjátszás mezsgyéjén a Woyzeck, akkor sem sűrűn adtak neki hagyományos színházi kereteket, a Stúdió K 1977-es verziójában Szirtes András két videó-, és ugyanannyi filmkamerával rögzítette a sok esetben párhuzamosan folyó interakciókat, amelyek ráadásul a szó szoros értelmében a nézőközönség között zajlottak le, a Sztalker Csoport pedig néhány éve úgy állította színpadra a művet, hogy paneldrámát készített belőle. Külföldön Mirjam Loibl rendező szintén a jelenbe ültette át a darabot, az ő felfogásában Woyzeck és Marie, a szerelme egy vágóhídon dolgoztak, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadásában szürreális módon az egyik szerepet egy Paco nevű német juhászkutya játszotta, a történéseknek pedig egy rockkoncert adott keretet. A legmeredekebb elgondolás azonban éppen a már említett Waits-féle musicalváltozatnak egy olyan verziójában érhető tetten, ahol Woyzecket egy színésznő jelenítette meg, ehhez képest egészen konszolidált a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása, ahol az angol nyelvű énekes részek mellett a testükkel, illetve az intenzív mimikájukkal is kifejeznek a közreműködő színészek konkrét történéseket, hangulatokat, érzelmeket.

Horváth Csaba rendezőnek általános ismérve, hogy egy produkción belül mindig igyekszik megtalálni azokat a pontokat, ahol a fizikai színház esetében alkalmazott technikák megsegíthetik, további rétegekkel láthatják el az egyes jeleneteket. Stilizált szituációkról beszélünk, amelyeknek az igazsága, a validitása akkor érkezik meg, amikor a tudatos testhasználat színészi értelemben is elhozza a hitelességet, és asszociációra készteti a közönséget. A Woyzeck musicalhez egyébként Horváth Csabának 2011-ben is volt köze, amikor a Katona József Színházban a darab mozgásos elemeiért felelt, Fehérváron azonban saját gyermekeként tekinthetett a projektre, miközben Budapesten annak képletesen szólva szülőapja helyett csupán testnevelőtanára lehetett. A Fejér Vármegyei játszóhelyen, stúdiókörülmények között a térhasználatot is át kellett gondolnia a rendezőnek, alkalmazkodva az akusztikai deficittel rendelkező, kis méretű játéktér adottságaihoz, amelyben még a zenekar is helyet kap estéről estére. Statikus díszletek helyett különböző méretű létrák vannak jelen, amiket a színészek és a közöttük elvegyülő, őket szerepformálásukban, illetve fizikai aktivitásukban egyaránt támogató mozgás-szekció (Rovó Tamás, Kondákor Ajsa Panka, Hevesi Fanni, Tarjányi Liza, Bari István Péter és Lehel Vilmos) hordoz, és talál azoknak az erre vonatkozó pontos koreográfia szerint újabbnál újabb funkciókat. Azzal, hogy az előadás tereit a közreműködők maguk alakítják, és be is lakják, fokozzák a produkció dinamikáját, kiiktatva egyúttal a dramaturgiai üresjárat fogalmát.

Jelenetkép a Woyzeck muscal előadásból (Forrás: https://www.vorosmartyszinhaz.hu)

Szász János filmjében Kovács Lajos azért kaphatta meg a címszerepet, mert a kisugárzása és külső adottságai alapján máig is könnyedén meg tudja találni magában a perifériára szorult kisember karakterét, a tekintete viszont van annyira intenzív és jellegzetes, hogy képes vele előre vetíteni valami baljóslatú, kiszámíthatatlan történést, ami végül a cselekményben be is következik. A Woyzeck musicalverziójának főhősét alakító Krisztik Csaba másfajta alkat, ám ennek ellenére szintén hitelesen rekonstruálja azt a fajta egyszerűséget és furcsaságba hajló szabálytalanságot, ami elsődleges jellemzője a főszereplőnek, illetve az a folyamat is jól nyomon követhető a játékában, amint a rajta kétes indokoltságú orvosi kíséreteket végző doktor (Kricsár Kamill), és a magasabb katonai státuszával rendre visszaélő kapitány (Kuna Károly) irányában tanúsított fegyelmezettséget az önpusztító labilitás felváltja. Kricsár Kamill orvosfigurája a musicalben rejlő groteszk vonásokat tetten érhetővé teszi az eljátszott karakter vonatkozásában, Kuna Károly pedig úgy formálja meg a Woyzecket megalázó kapitányt, hogy a militáns gesztusok mellett sokszor bújtatja a kedélyeskedés álarca mögé a gonoszságát, ettől pedig rögtön többdimenzióssá válik az alakítása. Kozáry Ferenc kikiáltót játszik, és ebben a szerepben olyannyira jellegzetessé válik, mintha a hatáskeltés tekintetében egy másik zenés darab, a Kabaré egyébként sokkal nagyobb jelentőséggel felruházott konferansziéja volna. Woyzeck szerelmét, Marie-t Kiss Diána Magdolna játssza, egy olyan típusú színésznő, akinek nagyon erős a lényéből kiáradó drámaisága, ám egykettőre kibontakozik a művészi értelemben vett komplexitása, amennyiben zenés darabokban foglalkoztatják, mivel nagyon minőséginek és könnyednek hat valamennyi énekesi megnyilvánulása. Sághy Tamás a szemétdombon elégedetten járkáló kakasként kelti életre az ezreddobos figuráját, akit a dramaturgia szerint magával ragad az előbb megemlített Marie kacér bája, a színész az ösztönösséggel vegyes nyerseséget is jól érzékelteti, ami az ezreddobosnak a másik fő tulajdonsága. Az előadás eszköztelensége és puritánsága arra készteti a nézőt, hogy a hatáskeltést az emberektől, a daloktól és a mozdulatszínházi gesztusoktól várja, ebben rejlik a Vörösmarty Színház Woyzeck-jének különlegessége és exkluzivitása.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Woyzeck muscal előadásból (Forrás: https://www.vorosmartyszinhaz.hu)