A streamelt előadások egyre népszerűbbé válnak, amely kiválóan mutatja, hogy színházra minden körülmények között igény van. A tavasszal elmaradt előadások átszervezése és a jelenlegi helyzetre való reagálás mögött komoly háttérmunka van, erről és a stream-ek sorsáról is beszélgettünk Vas Mónikával a Pesti Magyar Színház marketing és sajtóreferensével és Urbanek Gyöngyi értékesítési osztályvezetővel.

Tavasszal elindult a jegy-visszavásárlási hullám, nálatok, hogy alakult ez az óriási háttérmunkát igénylő feladat?

Urbanek Gyöngyi: Első körben mindenkitől türelmet kértünk, hiszen nekünk is át kellett látnunk és gondolnunk ezt a nem mindennapi helyzetet, hiszen mi sem éltünk még meg ilyen szituációt. Akkor az volt a terv, hogy minden jegyet megpróbálunk érvényesíteni az ősz folyamán. Mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy rendkívül hálásak vagyunk a nézőknek, mindenki jól fogadta és elfogadta a helyzetet, nem volt egyetlen felháborodás sem. Amikor úgy tűnt, hogy szeptemberben a normál menetrend szerint tudunk nyitni, júliusban meghirdettük a műsort, ami a pótelőadásokat is tartalmazta. Átszerveztük a tavaszi előadásokat, átcseréltük a jegyeket, és voltak páran, akiknek visszaváltottuk. Az őszi harmadolásnál tényleg éjt nappallá téve dolgoztunk azon, hogy akik így is jönnének, azokat le tudjuk ültetni. Komoly logisztika volt, de mire kidolgoztuk, már ez sem mehetett tovább. Három előadás ment így le, itt is nagyon jól vizsgázott a közönség, csak pozitív jelzőket mondhatunk rájuk, és nagyon köszönjük a megértésüket, együttműködésüket. Akik nem mertek vagy tudtak jönni, ők ajándékutalványra válthatták a megvásárolt jegyeiket.

Követhető és átlátható volt ez a folyamat?

U. Gy.: Úgy láttuk, hogy a pótlás pótlása már nem annyira esett jól a nézőknek, ezért is találtuk ki az ajándékutalványt. Ezt akár el is ajándékozhatja, vagy bármikor eljöhet, amikor úgy érzi, hogy biztonságban van.

Vas Mónika: Azt gondoltuk a legmegfelelőbbnek, ha nulláról kezdünk, ha mindenkinek visszaadjuk az igényelt formában a jegyet, vagy az árát, és akkor nincsen restanciánk. 2021-ben a nulláról indulunk, ami egyrészt nekünk némileg könnyebbség így, a nézőknek pedig egy tiszta helyzet.

Jelenet a Rumini című előadásból (fotó: Juhász Éva/Pesti Magyar Színház)

A legnépszerűbb előadásaitokat szinte mind streameltétek, mekkora igény van ezekre a produkciókra?

V. M.: A decemberi előadások már mind fel vannak véve, egy van még függőben, de az januárban kerül csak műsorra. A Rumini, a Valahol Európában, a Rómeó és Júlia előadásainkhoz a színházpedagógiai foglalkozásaink is rögzítve lettek. Szilveszterkor pedig a Házasságon innen, házasságon túl előadást tekinthetik meg nézőink.

U. Gy.: Sokkal eredményesebb az értékesítés, mint ahogy az előzetes terveinkben számoltunk vele. Novemberben hirdettük meg a karácsonyi műsort és már akkor elkezdték venni a jegyeket. Ha az első stream jegyet megveszi valaki, utána már vesz később is, mert látja, hogy más látószögben az otthona kényelemből is tud színházi élményt kapni. Sőt, azokat a darabokat is érdemes újranézni, amit már láttunk színházban, mert a sokkamerás felvételnek köszönhetően az előadás eddig észre nem vett apró részleteket is megmutat, amin keresztül új élményt nyújt. Mi a családban pizsiszínháznak hívjuk, a gyerekek beöltöznek pizsamába, összekucorodnak a kanapén, és úgy színházaznak.

Melyik a legkedveltebb előadás?

U. Gy.: Négy előadás van az ünnepekre, a Rumini a legnépszerűbb, de a Valahol Európában előadásnak is nagyszámú közönsége lesz. December 16-ára rengeteg csoportos jegyet eladtunk a Ruminiből, sok iskolában ez lesz kivetítve karácsonyi programként.

Mi lesz a streamelt előadások sorsa a későbbiekben?

V. M.: Ezek semmiképpen nem átmeneti felvételek, ezek mind kordokumentációk. Sokáig nem értettem, hogy miért fizetnének az emberek a streamelt előadásokért, amikor a videómegosztó csatornákon bármit megnézhetnek ingyen. De ezek egytől-egyig a legkorszerűbb minőségi felvételek, amelyek, ha később archiválásra kerülnek, tulajdonképpen színháztörténeti anyagok lesznek, a többi színház felvételeivel együtt. Ezeket 50 év múlva is vissza lehet majd nézni. Tulajdonképpen a kényszer szülte helyzetből egy fantasztikus lehetőség született. Nálunk jelnyelvi tolmáccsal és audionarrációval is elérhetők az előadások, a jegyeladások alapján pedig látjuk, hogy erre is igény van. Nem fogunk leállni a felvételekkel a jövőben sem, mert ezáltal az idősebbekhez vagy a vidéken élőkhöz is eljutunk.

A színészek tudnak ugyanolyan motiváltak lenni egy streamelt előadás előtt, mintha közönség is lenne?

V. M.: Az egyik stream felvétel előtt elhatároztuk, hogy ha hozzá tudunk járulni a művészek motiválásához, akkor minden házban dolgozó munkatárs beül a nézőtérre. Azt gondoltuk, ha ez segítség, akkor közös érdek, hogy ezt megtegyük.

Stream előadás felvétele (fotó: Pesti Magyar Színház)

Beszélgetés közben is érezhető, hogy nagyon erős az összhang közöttetek. Mióta dolgoztok itt együtt?

V. M.: Egy éve, de előtte is egy színházban dolgoztunk. Amikor elköszöntem ott, Gyöngyi megsúgta, hogy nemsokára jön ő is. Előkészítettem az asztalát és úgy vártam, azóta is nagyon jól működünk együtt.

U. Gy.: Az előző helyen kevesebb volt az átfedés, nem voltunk ennyit együtt, de itt szinte összenőttünk.

Miben más itt, mint az előző helyen?

U. Gy.: Minden ugyanaz, de mégis minden más. Minden színház készül a bemutatókra értékesítés és marketing szempontból egyaránt, ez mindenhol így van. Itt sok új dolgot kellett megtanulnunk, például a gyerekekkel való kommunikációt. Sok gyerek fordul meg itt egy évben, más hangot, hangnemet kell velük felvenni. A munkánk 60% -a pedagógusokkal való kommunikáció, nekem meg kellett tanulnom, hogy másképp kell őket megszólítani, mint egy családot.

V. M.: Ez az a méretű színház, amiben vannak projektszerű kihívások, amiben elvárás is, hogy professzionálisan, akár országos szinten megvalósítsunk dolgokat, viszont nem annyira nagy, hogy ne tudna működni a csapatmunka. És az nagyon fontos, hogy megoldásra törekvő, rendkívül jó csapat van házon belül, fél szavakból értjük egymást. Úgy érzem, elég jól be tudtunk illeszkedni, nagyon szeretem itt a munkát.

Mertek előre tervezni a jövő évre?

V. M.: Próbálunk reálisak maradni, de muszáj előre is tekintenünk, ha még most álmodozásnak is tűnik. Pont ma volt egy program megbeszélésünk, ahol kifejeztük reményünket, hogy március 1-én nyitni szeretnénk, és most ehhez építjük az előadásokat, az elképzeléseket. Kihívás a következő évadra, hogy most már hivatalosan is családi és ifjúsági színház vagyunk és ehhez méltónak kell lennünk a kínálatunkban, a témaválasztásunkban egyaránt. Azt gondolom, és a színházpedagógiai foglalkozások is azt bizonyítják, hogy az ifjúságnak szüksége van arra, hogy az őket érintő problémákról beszélgessenek. A kamaszokkal meg kell találni a közös nyelvet. Amikor sikerül a színházpedagógusnak megnyitni őket, onnantól látszik, hogy csillog a szemük és érzik, hogy jó helyen vannak.

U. Gy.: Egy színháznak az a funkciója, hogy néző legyen, hogy élet legyen, hiszen a színészek és tulajdonképpen minden színházban dolgozó munkájának a közönség ad értelmet. Előre gondolkodunk, sok tervünk van, és bizakodóak vagyunk.

Kiemelt kép: Vas Mónika és Urbanek Gyöngyi (fotó: Steindl Gabriella)