Egy évvel ezelőtt látott napvilágot a Next 21 Kiadó gondozásában Janice Hallett különleges formátumú krimije, A színjáték, amelyben egy angliai kisváros amatőr színitársulatának mindennapjaiba láthatunk bele – a lakók levelezésén keresztül. Habár a történet akkor és ott lezárult, a gyilkos kilétére fény derült, a szerző három évvel az eredeti megjelenést követően egy karácsonyi kisregény erejéig visszatért Lockwood városába, ahol ismét egy holttest felbukkanása veszélyezteti a készülő előadás sikerét.

Az amatőr színjátszó csapat vezetését Sarah-Jane MacDonald vette át, ám ez nem mindenkinek tetszik. Különösen Celia Hallidaynek, aki szintén a csoport egyik vezetője – megosztott feladat- és hatáskörrel. Celia mindent megtesz, hogy Sarah-Jane nevét bemocskolja a társulat előtt, de lehetőségei igen korlátozottak, hiszen mindkettőjüket demokratikus úton választották meg. A Fairway Színtársulat minden karácsonykor egy pantomimjátékot ad elő, idén Az égig érő paszulyra esett a választás. Csakhogy az előadáshoz használt legfontosabb díszletelem, maga a paszuly – ami több mint 30 éve már „szerepelt” a színpadon – súlyos titkot és veszélyt rejt. Aztán egyszer csak felbukkan a színen egy halott Mikulás – pontosabban csak a csontváza.

A kerettörténet hasonló, mint A színjáték esetében: a nyugalmazott Roderick Tanner ügyvéd megbízza egykori tanítványait Femit és Charlotte-ot, hogy rekonstruáljanak egy bűncselekményt. Ehhez segítségül most is az ügy érintettjeinek e-mailjeit és SMS-ben történt üzenetváltásaikat adja meg. A helyzetet nehezíti, hogy nem minden levél került most sem a birtokukba, ráadásul nem is teljesen időrendben kapják meg a lányok az üzeneteket és a tanúkihallgatás során készült jegyzőkönyveket. Janice Hallett A színjáték elbeszélői módjával abszolút újraértelmezte a krimi műfaját, és ugyanezt alkalmazta mostani kisregényénél is.

Ami ilyen formán már elvesztette az újdonság varázsát, sokkal inkább nosztalgikus érzéssel tölti el az olvasót, hogy újra visszatérhet Lockwoodba, ahol ismét találkozhat a már régről ismert és újonnan érkező lakókkal. Sarah-Jane és családja továbbra is üde színfoltja a regénynek, ahogyan Celia és Joel Halliday is: kettejük csatározása az, ami elviszi a hátán a történetet. Merthogy a holttest felbukkanásra megint meglehetősen későn kerül sor (nagyjából a kötet felénél), így magára a „nyomozásra” is kevesebb idő jut. Hasonlóan az előző kötethez, a Karácsonyi színjáték sem tartozik a legizgalmasabb krimik közé, annak ellenére sem, hogy a bűnügyi szál jóval erősebb, mint az első részé volt. A terjedelem okán a városka életébe is kevesebb lehetőségünk van bepillantást nyerni, így ahhoz, hogy igazán tudjuk élvezni a hangulatot, szükséges ismerni az előzményeket. Ami viszont megmaradt, az a szerző humorérzéke, amely nemcsak a történet néha igazán abszurd fordulataiban mutatkozik meg, hanem az új szereplők sokszínűségében is. A sztori egyik leginkább eltalált karaktere a politikai korrektséget tökélyre fejlesztő Victoria Mayhew (aki ugyan összesen két levelet ír, de azokkal visz mindent), és nem szabad megfeledkezni Emma Crooksról sem, aki olyannyira pártatlan a Sarah-Jane–Celia párharcban, hogy véleményét ahhoz igazítja, akivel éppen beszél.

Hallett tehát ismét humorral telve, mégis szeretettel mutatja be egy amatőr színjátszócsoport mindennapjait, gondjaikat, a tagok vágyait és álmait. Emiatt jó volt visszatérni ehhez a közösséghez, ami a szerző ígérete szerint valóban kivételes volt, hiszen ahogy ez előtt, ez után sem tervez folytatást írni a történethez. Hallett rajongóinak azonban nem kell szomorkodniuk, 2024-ben magyarul is megjelenik a The Twyford Code című kötet, amelynek történetét egy software által ismerhetjük meg, amely a több mint 200 hangüzenetet alakította át szöveggé.

Janice Hallett: Karácsonyi színjáték (The Christmas Appeal), Next 21 Kiadó, ford. Endreffy Kata, 208 oldal

Kiemelt kép: Janice Hallett: Karácsonyi színjáték (Szerzőportré: Next 21 Kiadó)