„A jelenetek 50%-hoz otthonról hozom az élményanyagot” – interjú Polyák Lillával

Ő játssza a TV2 Csoport vadonatúj napi sorozatában, a Mintaapákban Fenyő Iván feleségét, Klárát. Az elképesztő tempójú forgatás mellett azonban arra is maradt ideje, hogy két bemutatóval indítsa a színházi évadot: játszik a friss fordítással felújított A Szépség és a Szörnyetegben, illetve a Pinceszínház szeptemberben bemutatott kétszemélyes drámájában a C’est la Vie-ben. Izgalmas feladatairól Polyák Lillával beszélgettünk. 

Hogy kerültél a sorozatba?

Megkerestek egy casting ügynökségtől, behívtak egy meghallgatásra. Az első kör után viszonylag hosszú idő telt el, mire jött egy telefon, hogy menjek be újra, aztán a harmadik alkalommal már mondták azt is, hogy esélyes vagyok a szerepre, de attól függ minden, hogy ki lesz a férfi szereplő a karakterem mellett. Aztán egy jó fél évvel később, mint ahogy bementem az első meghallgatásra, szóltak, hogy akkor engem szeretnének erre a feladatra, van-e hozzá kedvem.

Egyből igent mondtál?

Nem mondom, hogy nem hezitáltam rajta, amikor megtudtam, hogy napi sorozat, és hogy milyen szintű leterheltséggel fog ez járni, sőt… első körben azt is mondtam, hogy ez nekem logisztikailag nem fog menni. Aztán igazából Máté (Gömöri András Máté, Lilla férje – A szerk.) volt az, aki meggyőzött, ő biztatott, hogy ezt most meg kell csinálni, egyrészt mert látja rajtam, hogy nagyon akarom, és ez egy nagyon minőségi, nagyon érdekes produkció lesz, és persze a szerep is nekem való.

Nagyon jók a könyvek, a meghallgatáson előadott jelenetek például már ott működtek, vicces volt, szórakoztató, azt éreztem, hogy jól vannak megírva a karakterek és a szituációk. Kormos Anett a vezető író. Szóval azt a casting első percétől lehetett tudni, hogy a Mintaapák valami nagyon minőségi dolog lesz, de a tempótól akkor is tartottam eleinte, nagyon embert próbáló munka ez, főleg úgy, hogy nekem számos színházi elfoglaltságom és koncertem is van.  Szerencsére van egy szuper menedzserem, aki koordinálja az összes munkámat és egy megosztott naptárban vezeti, így nem fordulhat elő keresztbeszervezés. Ide én is beírom a privát elfoglaltságaimat, gyakorlatilag 24 órám be van osztva.

Jól bírod egyébként?

Alapvetően igen, de néha azt érzem, hogy minden napom 48 órából áll… (nevet) nagyon kemény! De elképesztően hálás vagyok a férjemnek, hogy azt mondta, hogy csináljam. Most ő az, aki tartja a frontot otthon, nagyon komoly hátországot jelent számomra és a gyerekek számára is, akiket most sajnos ritkábban látok. Mostanra kezdek egyébként belejönni, hogy hogyan találjak a rengeteg feladat között pici ellopható időket, amikor együtt tudunk lenni. Például most a hét második felében „elszökünk” pár napra, hogy feltöltsem az elemeimet és bírjam a tempót.

Az első részek alapján azt érzem, hogy olyan a karaktered, mintha a Lila akác közből lépett volna ki. Tudatosan vettétek ilyenre Klára figuráját?

Ha van áthallás, akkor maximum a kis virágos ruha miatt, ami abban a részben volt rajtam, amikor el is hangzik erre egy utalás. Azért Klára nagyon magyar feleség, az összes magyar problémával! (mosolyog) Szerintem egyébként pont attól hihetetlenül élők a karakterek, hogy a jófajta hazai valóságra vannak írva, mindenki talál valamilyen kapcsolódási pontot a saját életével. Én is, sőt! A jelenetek 50%-hoz otthonról hozom az élményanyagot. A gyereknevelés például kísértetiesen hasonlít arra, ahogy az nálunk odahaza is működik.  

Volt olyan, hogy amikor olvastuk a kisebbik fiammal az egyik epizód könyvét, segített nekem szöveget tanulni, akkor egyből mondta, hogy „Anya, ezek mi vagyunk!”. Ugyanazokat a mondatokat mondom el otthon is, és amikor bemegyek a stúdióba, akkor ott is, az „aktuális gyerekeimnek”. Azért ez így jelentősen megkönnyíti a dolgomat.

Fenyő Iván játssza a férjedet, Gézát. Gyorsan összeszoktatok?

Egészen hihetetlen a mi szakmai egymásra találásunk, a nagy villámcsapásszerű szerelmek szoktak ilyenek lenni… Olyan kémia volt köztünk az első pillanattól kezdve, mintha már vagy 20 éve együtt élnénk. Tudod, ez mindig egy kicsit lutri, mert hiába dolgozunk a legjobb kollégákkal, ha az a szikra nincs meg közöttünk. Meg lehet persze akkor is nagyon jól csinálni, de sokkal nehezebb. Ivánnal szerencsére már az első napon kiderült, hogy ezzel nem lesz gond, azonnal iszonyú jókat veszekedtünk a kamerák előtt például. (nevet) Szóval ez egy nagyon jó találkozás, nagyon szeretünk együtt dolgozni.

A gyerekekkel is ez a helyzet?

Igen, ők is nagyon ügyesek. Nehéz gyerekekkel forgatni, mert ők sokkal előbb elfáradnak. Ráadásul a mi családunkban három fiú van, nyilván nem tudunk olyankor annyira gyorsan haladni, ha mindannyian benne vagyunk egy jelenetben, mint amikor csak Ivánnal ketten játszunk. Egyiküket, Vida Bálintot egyébként ismertem már, a Madách Színházban Mary Poppins vagyok az azonos című darabban, amiben ő Michael Banks, szóval ott a nevelőnőjét játszom, itt meg most az anyukáját. (mosolyog)

Lementek az első részek a tévében, milyen visszajelzéseket kaptál?

A különböző online médiumokban megjelenő kritikákat, kommenteket nem követem nyomon, de azok, akik közel állnak hozzám, és akik véleménye nagyon fontos számomra, mind nagyon pozitívan nyilatkoztak róla. Teljesen elfogulatlanul tudom azt mondani, hogy minden színészkollégám nagyon vicces benne, én nagyon jól szórakoztam amikor az első részeket láttam, és biztos vagyok benne, hogy rendszeres nézője lennék a Mintaapáknak, ha nem dolgoznék benne. Sőt, talán még így is! (mosolyog)

Olyan lett, mint amilyet elképzeltél a forgatás alatt?

Sokkal jobb! Ugye mi a saját családunk történetét látjuk leginkább, a másik három szálat nem követjük. Így aztán a történet háromnegyede nekem is új. De attól, hogy négy család mindennapjaiból áll össze egy-egy epizód, iszonyú izgalmassá és pörgőssé válik a végeredmény.

A színházi évadot egyből két bemutatóval kezdted. Hogy bírod ezt így együtt?

Igen. A Szépség és a Szörnyeteget felújítottuk, de mivel teljesen új szövegkönyvet kapott, azért volt egy közel egy hónapos próbaidőszakunk a szeptemberi bemutató előtt, illetve a Pinceszínházban bemutattuk a C’est la Vie című kétszemélyes drámát. Most már egészen jól, de a szeptember az eszméletlen volt, mert a két darab párhuzamosan próbált, illetve a forgatás is nagyon új volt még, bele kellett rázódni. Szóval azt a szeptembert nem kívánom senkinek, meg magamnak se még egyszer. Szerencsére most már beállt a rendszer, a sorozatnál is tudom, hogy mire mennyi energia kell.

A reggeli keléseknél már le tudok zuhanyozni 10 perc alatt. Konkrétan az autó érkezése előtt 10 perccel kelek fel, minden egyes percért küzdök, hogy még aludhassak egy kicsit. A hajnalozást bírom a legnehezebben. Iszonyatosan megterhelő, de közben meg azt érzem, hogy megéri, mert rettenetesen sokat tanultam már eddig is a Mintaapákból, és még fogok is. Azt látom, hogy szeretik, amit csinálok, és én is nagyon szeretem. Jó csapat alakult ki, megkedveltem az embereket, jó reggelente bemenni, és jó látni, hogy a végeredmény minőségi és szórakoztató, és teljesen más, mint amiket eddig csináltam.

A Pinceszínház felkérése egyébként hogy jött?

Szóltak, hogy lesz ez a darab, aminek Méhes László a rendezője és rám gondoltak az egyik főszereplőnél, mutassuk be ezt Juhász Rékával ketten. Én nagyon örültem, mert Lacival még főiskolásként játszottam együtt színpadon, de azóta nem volt erre lehetőségünk. Nagyon kedvelem őt, színészként is rajongom és rendezőként is nagyon tehetségesnek tartom. Szeretek olyan dolgokat elvállalni, amik újak, amik nem illeszthetők be a megszokott panelekbe, úgy hogy nem volt kérdés, hogy erre igent kell mondanom.

Jól érzem, hogy nagyon megszeretted ezt a darabot?

Abszolút! Azért szeretem játszani, mert amellett, hogy jó dalok vannak benne, komoly a mondanivalója is. Önmagunkat kell lecsupaszítani egy nagyon pici térben, ami megint csak más, mint egy óriási színpadon elbújni egy szerep mögé és Laci azt is kérte, hogy Réka és Lilla legyen a színpadon, amennyire csak lehetséges. Természetesen nagyon sokszor más mondatokat mondunk, mint amiket Réka és Lilla mondana, ezért ez nem lehetséges teljesen, de amennyire magunkból lehet fogalmazni az előadás alatt, azt maximális megpróbáljuk megvalósítani. Ettől kicsit azt érzem, hogy olyan szégyenlős kitárulkozás van az előadásban, és emiatt én nagyon élvezem, és azt gondolom, hogy a közönség is.

Milyen feladataid lesznek még az idei évadban?

Nagyon készülök a József Attila Színház márciusi bemutatójára, a 9-tól 5-ig című darabot Szente Vajk állítja majd színpadra. Ez egy olyan zenés előadás, tulajdonképpen egy country-musical, amit még most is lehet látni a West Enden, tehát egy izgalmas, friss történet. Képzeld el, hogy elmentem szeptemberben és megnéztem Londonban, hogy tudjam, mire számítsak. Szóval ezt nagyon várom, és bízom benne, hogy nem fogunk csalódást okozni benne a nézőknek! (mosolyog)

Kiemelt kép: Polyák Lilla (Fotó: Zsigmond László)