A hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő José Rodrigues dos Santos – aki pár évvel ezelőtt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként Magyarországra is ellátogatott – 2020-ban új sorozattal jelentkezett, amelynek központi témája a II. világháború volt.

José Rodrigues dos Santos 1964 áprilisában született – az akkor még portugál gyarmat alatt álló –  Mozambikban. A portugál birodalom összeomlása után, 1974-ben Portugáliába, öt évvel később Makaóba költözött. Tizenhét évesen itt kezdte el újságíró karrierjét a Radio Macau riportereként, majd 1982-ben visszatért Portugáliába, hogy újságíró diplomát szerezzen. Egy négy éves londoni kitérő után (1986 és 1990 között a BBC-nél volt) a portugál közszolgálati televíziónál (RTP) kezdett dolgozni, 1993-ban pedig a CNN World haditudósító riportere lett. A 2000-es évek elején kezdett el fiktív műveket írni, 2002-ben jelent meg első regénye A Ilha das Trevas (A sötétség szigete) címmel, amelyben egy kelet-timori család történetét meséli el az indonéz háború éveiben. Második regénye, a 2004-es A Filha do Capitão (A kapitány lánya) az év egyik bestsellere lett Portugáliában, húsz nyelvre fordították le.

Magyarországon elsőként Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete jelent meg 2010-ben, amely az eddig 12 kötetből álló Tomás Noronha-sorozat második kötete (egy évvel később megérkezett A 632-es kódex című első rész is, amit további nyolc követett). 2016 és 2020 között A lótusz virágai négy része látott napvilágot, amely négy karizmatikus személyiség nehéz sorsát tárja az olvasó elé. A mostani cikkünk tárgyát képező két kötet, Az auschwitzi mágus és A birkenaui kézirat a Francisco Latino-sorozat részeit képezi.

A regényfolyam 1939-ben veszi kezdetét: a híres mágus, a Nagy Nivelli bűvészmutatványaiért egész Prága rajongott, ám amikor a németek megszállták Csehszlovákiát, a zsidó illuzionista, Herbert Levin karrierje és élete derékba tört. 1941-ben a portugál Francisco Latinót, a Spanyol Idegenlégió tagját felettesei Leningrád ostromához vezénylik, beleszeret egy orosz lányba, és beáll az SS soraiba. Levint és Latinót ugyanoda sodorja a sors: Auschwitz-Birkenauba. A mágusnak és a katonának a túlélés érdekében együtt kell működniük. És a dolgok csak bonyolódnak, amikor a Sonderkommando foglyai nagy felkelést készítenek elő, és Levin a lázadás középpontjában találja magát.

José Rodrigues dos Santos (Fotó: Orlando Almeida/Global Imagens)

José Rodrigues dos Santos a valós személyek és megtörtént események alapján megírt történetében a holokauszt eddig ismeretlen epizódjait tárja fel az olvasó előtt. A szerzőtől már megszokhattuk, hogy minden regényében egy-egy komoly témát dolgoz fel, a lehető legpontosabb és leghitelesebb módon, ám mindezt roppant olvasmányos és élvezetes stílusban. Új sorozatának fókuszában a II. világháború áll, amelyről hiába született többezer történet, úgy látszik, örök és kimeríthetetlen téma marad. Már az Auschwitzba tartó út is izgalmas – ha lehet ilyet mondani egy ilyen esemény kapcsán –, de az igazi dráma csak ezt követően érkezik meg a szereplők életébe. Maga Fransisco sem hajlandó elhinni az elején, hogy mindaz a borzalom és emberi kegyetlenség, ami a szeme elé tárul, valóban megtörténik. Az ő döbbenete és rácsodálkozása adja a történet igazi erejét, hiszen a háború rémségeit ma már meglehetősen jól ismerjük – többek között a fentebb említett, a témával foglalkozó regényeknek, dokumentarista írásoknak köszönhetően –, ám azzal, hogy valaki a saját, jelen idejében találkozik mindezzel (ráadásul nem tényleges elszenvedőjeként) egy egészen új szemszögből világítja meg az eseményeket. Ritkán olvashatunk arról, hogy vajon a parancsot végrehajtóknak volt-e lelkiismeretfurdalása, a szerző ezzel tehát nagy hiányosságot pótol.

José Rodrigues dos Santos (Fotó: Orlando Almeida/Global Imagens)

A regény érzelmileg meglehetősen túlfűtött – no, nem romantikus értelemben –, ilyen tekintetben nem is egy könnyed olvasmány. Dos Santos a korábbiaktól eltérően meglehetősen közel engedi a szereplőkhöz az olvasót, tüzetesebben ismerjük meg a lelki világukat, ezáltal igazi karakterekké válnak. A korábbi művekben inkább „szócsövekként” használta őket, rajtuk keresztül adta át a tudományos ismereteket az olvasóknak. A főbb szereplők kidolgozottságának köszönhetően egyikük mellett sem tudunk elmenni közömbösen, némelyikük igazán közel is kerülhet a szívünkhöz. Ugyanakkor a szerző továbbra sem hazudtolja meg önmagát: egy tudományos lexikon alaposságával mutatja be ezt a korszakot, a náci ideológiát, az elméleteket, összefüggéseket. Ráadásul mindebbe az okkultizmus és a miszticizmus is fontos szerepet kap, ezáltal egy igazán különleges egyveleget kapunk kézhez. Az, hogy Hitler és követői mennyire hittek a természetfelettiben, érdekes adaléka a történetnek, dos Santos pedig ezt is tudományos oldalról igyekszik megközelíteni.

A birkenaui kézirat című folytatás – amely ugyanúgy szerves része a cselekménynek, így szinte a két kötet egyet alkot – különlegessége, hogy azokra a kéziratokra épül, amelyeket olyan emberek írtak, akik a borzalmakat a legvégső pontig megtapasztalták, és irományaikat a krematórium kemencéinek közelében rejtették el. Ennek folyományaként a második rész még megrázóbbá válik, mint az első, főleg az utolsó fejezet miatt, amely egy az egyben megfelel egy túlélő kéziratának, így a leghitelesebb módon mutatja be az emberiség történetének egyik, ha nem a legmegrázóbb tragédiáját.

Kossuth Kiadó, ford.: Mihancsik Zsófia, 384-448 oldal

Kiemelt kép: José Rodrigues dos Santos (Fotó: libri.hu)