A hónap legjobbja – október

Érdekesen alakult az október a szerkesztőség számára, ugyanis hiába láttunk most is rengeteg színházi előadást, az e havi bemutatók nem igazán tudtak megszólítani minket. Így fordulhatott elő, hogy a mostani ajánlókban csak egyetlen prózai előadás került beválogatásra, a többi nem hagyományos színházi produkció. Túlságosan messzemenő következtetéseket természetesen nem akarunk ebből levonni, de az talán érzékelhető, hogy éhesek vagyunk az igazi újdonságokra, így a színházaknak is fel kell készülnie, hogy valami mást mutasson, mint amit eddig megszoktunk.

Jani – Paradisum (Recirquel, Müpa)

Régi vágyam volt, hogy eljussak egyszer a Recirquel társulat valamelyik előadására, hiszen az oldalon is többször hírt adtunk már a csapatról és az általuk elért sikerekről. A cirque danse műfajának jeles képviselői októberben a legújabb, Paradisum című, kicsivel több mint egyórás produkciójukkal léptek fel a Müpa Sátorban. Az előadás – a társulat honlapján található leirat szerint – az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető “életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.

A cirkusz világában számomra minden esetben az artisták jelentik a főattrakciót, mindig ezeket a lélegzetelállító produkciókat várom a legjobban. Arra viszont még álmomban sem gondoltam, hogy mekkora szintlépést jelent majd a Recirquel művészeinek teljesítménye. Az előadásban hat szólószámot tekinthetünk meg, amelyeket “többes jelenetek” kötnek össze – viszont nagyon szépen simulnak egymásba, alkotva ezzel egy logikai kapcsolatot is. Már az első jelenettől leesett az állam, de ezt az artisták tudták még fokozni a továbbiakban is, mindegyikük teljesítménye csodálatra méltó volt. Azért is tudom őket csodálni, mert miközben végig ámulattal néztem, hogy mennyi mindenre képes az emberi test és milyen hihetetlen fizikummal rendelkeznek a művészek, mégis játszi könnyedséggel mozognak, mintha mindannyiunk számára ez lenne a legtermészetesebb. És nem mehetek el szó nélkül a fantasztikus látványvilág mellett, amely a koreográfus-rendező, Vági Bence munkáját dicséri, de hasonlóan ki kell emelnem Lenzsér Attila fénytervező nevét is, akinek szintén óriási szerepe volt ebben az előadásban. 

Engem a Paradisum kilóra megvett, így alig várom, hogy újabb Recirquel-előadást láthassak. Aki viszont lemaradt volna erről a produkcióról (amit ma este játszanak utoljára az évben), 2025 januárjában pótolhatja.

Dani – Lindsey Stirling: Duality (MVM Dome)

Régi nagy vágyam volt, hogy eljussak a „hegedűs kislány” egyik koncertjére, de legutóbb, amikor Budapesten járt (még a koronavírus-járvány előtt), akkor nem volt rá lehetőségem. Ezúttal viszont premier plánban láthattam, hogy Lindsey Stirling milyen energikusan, szívderítően, és elképesztően látványosan tol le egy műsort olyan parádés koreográfiákkal, ízlésesen megkomponált jelenetekkel és a közönséget aktivizáló átvezető monológokkal, amit tanítani kellene. Maradandó élmény volt több ezer emberrel együtt tombolni, leolvadni a székről, elgondolkodni a dolgainkról, együtt világítani a telefonnal vagy éppen ritmusra beszívni és kifújni a levegőt. Lindsey a legújabb albumát, a Duality-t jött népszerűsíteni hazánkba, és minden egyes felcsendült dal magával ragadott, de tartogatott egy-két meglepetést is a rajongóknak, ugyanis egyik másik korábbi szerzeményét is hallhattuk az este folyamán. Bátran ki merem jelenteni, hogy eddigi életem legjobb koncertje volt ez, amelyről bővebben egy külön ajánlóban lelkendezek, érdemes azt is elolvasni.

Dóri – Brooklyni mese (Orlai Produkciós Iroda)

Számomra a hónap egyik meglepetése volt Woody Allen legújabb színpadi darabjának világpremierje, a Brooklyni mese, amit nem máshol tartottak mint a Belvárosi Színházban, az Orlai Produkciós Iroda szervezésében. A szerzőt ugyanis az emberek vagy szeretik vagy utálják, és az én viszonyom is kissé hadilábon áll vele, de a Szabó Máté által rendezett darab egy kellemesen szórakoztató estében forrott ki, sok nevetéssel.

A Brooklyni mese, a szerzőtől mondhatni már megszokottan, New York-ba kalauzol el bennünket, méghozzá egy gengszter családjának mindennapjaiba, ahova egy kétes üzlet árán megérkezik a lopott Raffaello-festmény és ez felbolygatja az egész családot, ugyanis a háznép, kiváltképp a nők pálfordulásának lehetünk szemtanúi. A darab legégetőbb kérdése pedig, hogy a művészetnek van-e hatása az emberre, és ha igen, akkor az mekkora erejű lehet. A két felvonás alatt nevetve töprengünk nemcsak a színpadon történteken, de saját élményeinken is.

Kiemelt kép fotósai: Lindsey Stirling (Fotó forrása: Lindsey Stirling), Paradisum (Fotó: Hirling Bálint), Brooklyni mese (Fotó: Éder Vera)