A hónap legjobbja – március

Március minden évben a megújulás hónapja: érkezik a tavasz, arculatot vált a természet, új energiák fakadnak a napsütésből, a felmelegedő levegőből, valahogy több okunk van a mosolygásra. Ezek a különleges, elementáris hatások pedig a színészeken is érződnek, nem véletlenül időzíti a legtöbb kőszínház márciusra az évad második etapjának első bemutatóit. Így volt ez most is, rengeteg premier közül válogathatott a szerkesztőségünk, amellett, hogy eddig kimaradt előadásokra is beültünk.

Andi – Rozsdatemető 2.0 (Katona József Színház)

Márciusban elsősorban bemutatókon jártam, a legtöbb budapesti színház erre a hónapra időzítette az első tavaszi premierjeit, de ezek mellett sikerült egy színházpedagógia előadásra is beülnöm. Noha végül nem ezt választottam a legjobbnak, akkor is kell néhány mondatot írnom az Istentelen ifjúságról. A Katona Klub fiataljai által színre vitt előadás Ödön von Horváth darabját csak kiindulási pontként használta, a nyolc játékos improvizációk, és saját maguk által írt monológok segítségével oszt meg olykor nagyon is személyes történeteket a nézőkkel. Akik általában szintén fiatalok, elsősorban középiskolások, de most néhány felnőttet is maguk közé engedtek, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok, mert 90 percnyi kérdéshalmot kaptam tőlük, ami napokig lekötött még.

A hónap legjobbja így is a Katonában marad, a Máté Gábor rendezte, Fejes Endre által megírt és Tasnádi István által tovább álmodott Rozsdatemető 2.0 lett számomra a legkiemelkedőbb előadás. A csodálatosan adaptált családtörténet a magyar történelem olyan pillanatait viszi színpadra, amik egy részéről csak tanultunk az iskolában, ezeket most egy kicsit jobban megérthettük, a többihez pedig nekünk magunknak is van személyes kötődésünk. A látvány, az egyszerű elemek ötletes használása és kihasználása, illetve az adott korhoz egyre inkább igazodó jelmezek mind támogatják a színészi alakításokat, akik hát minek fogjuk vissza magunkat? Mind egytől egyig zseniálisak! Szirtes Ági és Bezerédi Zoltán kettőse megható, Vizi Dávid a 100 év alatt számtalan érzelmet tud megmutatni, a körülötte játszó színésznők (Rujder Vivien, Mészáros Blanka, Péter Kata) viccesek és líraiak egyszerre, arról nem is beszélve, hogy Tasnádi Bence milyen szépen meséli a Temptationt. A Rozsdatemető nem csak bekerült a POSZT idei versenyprogramjába, hanem toronymagas esélyese is jó néhány kategóriának, szerintem.

Ádám – Macbeth (Örkény Színház)

Márciusban saját kis jubileumot ünnepeltem, ugyanis ebben a hónapban jutottam el az idei évadban az 50. előadásomra. Sajnos nem ez lett a legjobb, amit valaha láttam, de olyan élményekkel ajándékoztak meg márciusban a színházak, hogy ez a dózis jó időre feledtet most utólag és előre is minden rossz élményt. Egészen különleges volt a Vénusz, csodás a Pinceszínház két bemutatója, a Meghallgatás és a Grace és Gloria, igazi csemege Zsótér Sándor A velencei kalmárja, teljesen a hatása alá kerített a Macbeth és régen nevettem annyit, mint a Call Girlön.

A hónap legjobbja nálam ezúttal nem egy komédia lett, hanem egy olyan dráma, ami szakít mindennel, ami hagyományos, szokványos és már-már spirituális színházi élményt nyújt a nézőjének. A Macbeth-ben ugyanis nem csak a címszereplőt babonázzák meg, hanem a közönség tagjait is, és egyre mélyebbre húznak minket abban a varázsvilágban, amit a négy játszó teremt az Örkény Stúdióban. Pogány Judit, Takács Nóra Diána, Fodor Tamás és Borsi-Balogh Máté játszi könnyedséggel lépdelnek egyik szerepből a másikba, és megmutatják, hogy a színház nemtelen és kortalan. Érett és elgondolkodtató, mégis játékos és könnyed Gáspár Ildikó Macbeth-je, ami kimozdítja a nézőt, és olyan keretbe helyez egy klasszikus történetet, ahogyan azt a 21. században ma érdemes elmesélni.

Ákos – Alaine – Ideje a meghalásnak (KL Színház)

Nem hiába kapta meg a MOST FESZT legjobb monodrámájának járó díjat a győri Vaskakas Bábszínház előadása. Polcz Alaine élettörténetét és szövegeit értően tolmácsolta a színésznő és egy báb. Egy egészen különleges játszótársa akadt Markó-Valentyik Annának a derékre szerelhető bábuban, amely Polcz Alaint mintázza.

Az emberi méltósághoz a halálban is ragaszkodó Alaine hol felnőttként nyugtatja a haldokló játszót, hol a játszó nyugtatja ugyanazzal a mesével a halni készülő Alaint. Szép és igaz páros ők ketten, ahogy a közös történetük is szépséges.

Szada – Nemek és igenek (Centrál Színház)

Márciusban több olyan előadásra is sikerült eljutnom, amelyet már régóta szerettem volna bepótolni, így végre sort keríthettem a 12 dühös emberre az Átriumban és az Utánképzés ittas vezetőknekre a Pesti Magyar Színházban, de a hónap legjobbjának mégis a Centrál Színház új bemutatóját választottam. A teátrum egy fiatal angol drámaírónő, Nina Raine világhírű darabját, a Nemek és igeneket mutatta be március 2-án, amely illusztris szereplőgárdával (Lengyel Tamás, Bata Éva, Schmied Zoltán, Pálfi Kata, Bereczki Zoltán, Kovács Patrícia, Pokorny Lia) mesélt szexről és hatalomról, szólt nőkhöz és férfiakhoz, volt egyszerre vicces és megrázó is. Kendőzetlen őszinteséggel beszél a kellemetlen témákról és állít tükröt az emberi gyarlóságunk elé, így akit nem zavar, ha két nevetés között bekap egy érzelmi gyomrost, az mindenképpen váltson rá jegyet.

János – Gloria (Radnóti Színház)

A Gloriával a Radnóti Színház márciusban nem csak új játszóhelyet (TESLA Loft) avatott, hanem egy egészen új, az eddigiektől kissé eltérő irányzatú előadást tűzött műsorára. Branden Jacobs-Jenkins drámája egy New York-i magazin szerkesztőinek életébe enged bepillantást. A címszereplő alig pár percnyi fizikai jelenlétet kap csupán (Martinovics Dorina rendkívül hiteles és drámai megformálásában), mégis ő és a sorsa válik a történet mozgatórugójává. Az előadás hitelesen mutatja be, hogy meddig vagyunk képesek elmenni saját karrierünk érdekében, nem törődve embertársaink érzelemvilágával, személyes tragédiáival. A filmes világból is ismert Hajdu Szabolcs rendezése igazi valóság-dráma, életünk minden apró mozzanata megelevenedik előttünk a színpadon. Ennek, a színészek játékának és az egészen különleges módon elhelyezett játéktérnek köszönhetően a darab első percétől az utolsóig mi is részeseivé válhatunk a történetnek, amely garantáltan gondolkodásra és tovább gondolásra késztet.

Kiemelt kép: Lengyel Tamás (fotó: Várady Nikolett), Szirtes Ági (fotó: Várady Nikolett) és Fodor Tamás (fotó: Horváth Judit)