A hónap legjobbja: május

Lassan elérkezünk a színházi évad végéhez, és megnyitják kapuikat a legkülönfélébb szabadtéri játszóhelyek, mintegy hidat képezve a kőszínházi idények között. Ám mielőtt elbúcsúznának nyárra a teátrumok, még mindig tartogatnak érdekességeket, bemutatókat nézőik számára. Szerkesztőségünk ismét kiválasztotta a hónap legjobbjait, melyek közül az egyik egy friss, a másik pedig egy már két éve játszott előadás lett.

Andi – Az üvegbúra (Örkény István Színház)

Sylvia Plath legismertebb műve, Az üvegbúra 1963-ban jelent meg, az író- és költőnő ebben az évben halt meg, öngyilkosságot követett el. Az önéletrajzi ihletésű regény egy fiatal lány útkeresését bemutatva ismerteti meg a valóságban bekövetkezett tragédia előzményeit. Esther, a 19 éves diáklány élete felhőtlennek tűnik, ösztöndíjasként New York egyik legelitebb magazinjánál dolgozik, mégis itt, a Nagy Almában veszíti el valahogy a kapcsolatát a valósággal. A szülővárosába tartó vonaton már egy másik lány ül, tele kétségekkel és értetlenséggel, céljairól önként lemondva. Innen pedig már egyenes út vezet az öngyilkos gondolatok felé, egy sikertelen kísérletet követően pedig a pszichiátriai intézetbe.)

Ezt a végtelenül bonyolult és sokrétegű drámát választotta az Örkény Színház az évad utolsó bemutatójának, amihez Widder Kristóf rendező rendkívüli érzékenységgel nyúlt. Nem lett sem szenvelgő, sem pedig zavaróan patetikus, helyette finom, precíz gesztusokkal operálva mutatja meg Esther csapongó lelkének minden rezdülését. Zsigmond Emőke pedig tökéletesen átadja ezeket. Szépségével, elegáns mozdulataival és szuggesztív hangjával minden nézőt visz magával, és ahogy a tökéletes frizura, smink és ruha az összeomlás felé haladva egyre inkább lazul, bomlik körülötte, úgy nyitja meg a nézőtéren ülök lelkét is. Partnerei, Kókai Tünde és Dóra Béla figyelmes alázattal dolgoznak mellette, hármasuk közös jeleneteiben a humor dominál, amire szükség is van, hiszen a 90 perc végére mindannyian érezzük azt, ami Esthert is fojtja, hogy „annak a világ rossz álom, aki elzárva él az üvegbúra alatt”.

Ádám – A nők iskolája (Katona József Színház)

Őszintén nem számítottam arra, hogy az idei színházi évad legerősebb hónapja a nyári szünet előtti majdnem utolsó lesz. Májusban azonban a Radnóti III. Richárdja, az Örkény Üvegbúrája és a Pesti Kinek az ég alattja mellett láthattam a Katona József Színház egyik, 2016-os premierje óta mai napig nagy sikerrel futó előadását, „A nők iskoláját”, melyben Máté Gábor, a teátrum igazgatójának játéka ma is olyan frissnek, újnak hatott, mintha csak nemrég mutatták volna be.

A Moliére művéből készült előadás rendezője Ascher Tamás, aki Khell Zsolt díszlettervezővel a jelenleg látható talán legötletesebb forgószínpados díszletet álmodta meg, melynek nagyszerűsége pontosan puritánságában rejlik. A színpad vége felé meredeken lejtő falak, emiatt torznak ható ajtók és a franciás komikus dallamok olyan groteszk hangulatot teremtenek, amiben a színészek lubickolnak. Nem kerülik el a figyelmünket a legapróbb gesztusok és poénok sem (akár az, amikor a Rujder Vivien alakította Ágnes Máté Gábor karakterének házasságról szóló beszéde alatt a lába között finoman összeszorítja öklébe a ruháját, vagy akár a Pálos Hanna és Elek Ferenc által játszott két cseléd sziporkái, helyzetkomikumai).

Nagyon ritka, amikor egy komédia intelligens, és „érzi” a nézőit. A Katonában látható A nők iskolája egy olyan előadás, amiben a színészi és rendezői zsenialitás eszenciái keverednek, és ezzel válik komoly témája, és a háttérben megbújó erkölcsi és morális kérdésfeltevései ellenére (vagy éppen pont emiatt) az egyik legélvezetesebb előadássá.

Kiemelt kép: Horváth Judit