Közeledik az évad vége, a legtöbb színház már túl van az évad összes premierén, de, persze, ebből is jutott azért pár erre a hónapra is. A mostani tavasz pedig abból a szempontból is különleges volt, hogy a X. Színházi Olimpia keretén belül rengeteg külföldi társulat érkezett hazánkba, így a mostani időszak valódi Kánaán a színházba járóknak. A mostani hónap legjobbja rovatunk érdekessége, hogy minden darab, amit láttunk, valamilyen formában vendégelőadás volt – vagyis nem a bemutatásának eredeti helyszínén tekintettük meg. Ebből is látszik, hogy mennyire hasznos és értékes tud lenni egy-egy produkció utaztatása, hiszen ezáltal igazán izgalmas előadásokat is megtekinthetünk.
Andi – Lear (Szegedi Kortárs Balett)
Az áprilisi szegedi bemutatót követően a budapesti közönség előtt is debütált a Szegedi Kortárs Balett legújabb bemutatója, a Juronics Tamás rendezte Lear május 6-án volt először látható a Nemzeti Táncszínházban, a Budapesti Táncfesztivál keretében. Már az izgalmas plakát is sejteni engedte, hogy igazán különleges, erős szimbolikával dolgozó előadás dolgozza fel Shakespeare egyik legösszetettebb tragédiáját – a tánc nyelvén. A szegedi társulat művészei pedig minden várakozást felülmúlva mesélték el Britannia vaskori királyának történetét, amelynek során a jó és a rossz egyaránt elbukik.
A darab első felében a történetív pontos felrajzolása mellett a szereplők bemutatása is komoly hangsúlyt kap, így aki nem ismeri az avoni hattyú színdarabját, az is pontosan követni tudja a cselekményt. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a görcsös koncentrálás helyett az előadásban elrejtett apró finomságokra figyelhessünk. Gondolok itt a remekül válogatott zenékre, amelyek tökéletesen támogatják a táncosok gesztusait, vagy éppen a markáns látványvilágra (díszlet: Tóth Kázmér, jelmez: Bianca Imelda Jeremias), amely végig sötét és komor, egy pillanatig sem engedve, hogy felengedjen bennünk a jófajta feszültség, amelyet a társulat által közösen életre hívott különleges koreográfiák csalnak elő belőlünk.
A Szegedi Kortárs Balett Learje minden szempontból komplex előadás, egyszerre hat az ember összes érzékszervére, méghozzá intenzíven. A két felvonás minden percében képes fenntartani a figyelmet, újabb és újabb – egyáltalán nem hatásvadász – eszközöket előrántva, hajszolva a nézőket a táncosokkal együtt a katartikus hatású záróképig. Igazi közönségsiker várományos darab ez, olyan táncjáték, amely szinte biztos, hogy hasonló nemzetközi visszhangra számíthat, mint a Carmina Burana, amely immáron 22 éve gyöngyszeme a szegediek repertoárjának.
Jelenet a Lear című előadásból (Fotó: Szécsényi Zsuzsa)
Jani – Hamlet (Janni Younge Productions)
Szinte előre borítékolható volt, hogy májusban, amikor is a Budapest Bábszínház megrendezte az I. Abstract Bábfesztivált, a hónap legjobb előadása egy bábszínházi produkció lesz nálam. Arra viszont én magam sem számítottam, hogy mennyire nehéz lesz a döntés, hiszen az általam látott produkciók mindegyike teljesen elvarázsolt. A Zero en Conducta, Duda Paiva és Stephen Mottram mind-mind egészen más szemléletű előadásokkal jelentkezett, épp úgy, ahogyan a dél-afrikai Janni Younge Productions, akik Shakespeare Hamletjét gondolták újra.
Egyébként ez az előadás volt az, amit a leginkább vártam, főleg a Janni Younge-gal készített interjú után, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Akárcsak maga az alapmű, úgy az abból készült bábszínházi adaptáció sem adja magát könnyen, főleg, hogy a színészek a shakespeare-i nyelvezetet használták, de egy idő után – ahogyan a rendező is javasolta – teljesen elengedtem a feliratot és/vagy a szövegre való koncentrálást (persze, ebben nagy segítségemre volt, hogy jól ismerem a darabot), és csak a látványra, a megvalósításra fókuszáltam. Shakespeare legismertebb drámáját mindössze hét színész keltette életre, így értelemszerűen egy művész több karakter bőrébe is bújt. Ez azért is volt különösen bravúros, mert egy bábot többnyire két színész keltett életre, és ezáltal remekül tudták átadni a belső vívódásokat, a személyiségek kettéhasadása pedig tovább mélyítette a mondanivalót. (Példának okáért ebben az előadásban láttam a legszebb és legeredetibb ábrázolását Ofelia halálának.) Ezáltal valóban új dimenziók, értelmezések nyíltak meg előttem a történetet illetően, akadt jelenet, amelyet itt értettem meg igazán, sőt, külön érdekesség volt, hogy egy csipetnyi dél-afrikai kultúra is helyet kapott a darabban.
Elmondhatatlanul hálás vagyok a Budapest Bábszínháznak azért, hogy a X. Színházi Olimpia keretén belül meg tudott valósulni ez a fesztivál, és ennek köszönhetően a bábszínházi ismereteim is bővültek, bebizonyítva egyúttal azt is, hogy mennyi lehetőség is rejlik ebben a műfajban, ami tényleg maga a varázslat.
Jelenet a Hamletből (Fotó: Janni Younge Productions)
Dani – Mezítláb a parkban (Orlai Produkciós Iroda)
Kifejezetten szeretem azt, hogy a budapesti színházak és a Vörösmarty Színház szorosabb barátságot kezdtek ápolni, ennek köszönhetően ugyanis olyan vendégjátékokat láthatott a közönség a székesfehérvári teátrumban az aktuális évad során, mint az Adáshiba (bár ez kakukktojás, mert ezt a Játékszínnel közösen hívták életre), a Jaj, nagyi!, a Csodálatos vagy, Júlia! és a Mezítláb a parkban. Bízom benne, hogy ez a gyümölcsöző együttműködés a következő évadra is ki fog tartani, ugyanis akkor van rá esély, hogy ismételten a hónap legjobbjának tarthatok egy olyan budapesti darabot, amihez nem a fővárosban volt szerencsém egy olyan remek társulattal, amely nem idevalósi.
A Mezítláb a parkban egy Neil Simon vígjáték, amelyből film is készült már Robert Redford és Jane Fonda főszereplésével, de előszeretettel mutatják be a világ minden pontján, mivel nem igazán lehet vele tévedni: ha sikerül eltalálni a két főszereplőt, akkor a színészek lubickolhatnak a rájuk bízott karakterekben, a darab pedig lehetővé teszi, hogy egyszerre legyen mulatságos, drámai és elgondolkodtató. Az Orlai Produkciós Iroda változatában szerencsére minden klappolt: Kocsis Gergely rendezésében László Lili és Rohonyi Barnabás csillogtathatta meg a képességeit, és mindketten bebizonyították, hogy nagyon tehetségesek. Ezt hetekkel korábban a Jaj, nagyi!-ban is megpedzegették már, de ott természetesen Molnár Piroska vitte a prímet, itt sokkal több lehetőségük volt kibontakozni, és olyan művészek asszisztáltak ehhez a mellékszerepekben, mint az általam nagyon kedvelt Epres Attila és Kerekes Éva. A show-t azonban többször is ellopta a villany- és telefonszerelőt alakító Ficzere Béla, szakadt rajta a közönség mindegyik alkalommal.
A Mezítláb a parkban bemutatja, hogy milyen nehéz az együttélés, mi van akkor, ha az ellentétek vonzzák egymást és a szikra kihunyásával ráébredünk a valóságra, valamint arra is rávilágít, hogy nem feltétlenül érdemes impulzusból dönteni, és nem feltétlenül kell mindent agyonelemezni sem.
Jelenet a Mezítláb a parkban című előadásból (Fotó: Takács Attila)
Kiemelt kép: Jelentképek az előadásokból – Hamlet (Fotó: Alan Eason), Lear (Fotó: Szegedi Kortárs Balett), Mezítláb a parkban (Fotó: Orlai Produkciós Iroda)
