A hónap legjobbja – június

A június mindig nagyon különleges kulturális szempontból, hiszen a kőszínházak már az évad lezárására készülnek, a szabadtéri játszóhelyek az első előadásaikra, és persze van olyan teátrum is, amelyik premiereket vagy előbemutatókat időzít erre az időszakra. Arról nem is beszélve, hogy az év legrangosabb színházi fesztiválja, a POSZT is ilyenkor van. Szerkesztőségünk számos megtekintett előadás közül választotta ki ismét kedvenceit.

Andi – Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél (Tamási Áron Színház)

Radu Afrim legújabb sepsiszentgyörgyi rendezésében fogta Molnár Ferenc Az üvegcipő című darabját, és Kali Ágnes dramaturggal készített belőle tulajdonképpen egy remixet, ahol a rendőrségből hivatal, az egyszerű asztalosból IKEA designer, Józsefvárosból meg Szent Feromon lett. Az átirat annyira jól sikerült, hogy Gulyás Gábor és Zalán Tibor, a POSZT idei válogatói meg is hívták a versenyprogramba, ahol Erdei Gábor kapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat, amelyért keményen meg is dolgozott a színpadon, hiszen a három órás előadás alatt négy különböző karaktert jelenít meg.

Én személy szerint megosztottam volna ezt közte és a helyi rádió DJ-jét alakító Kónya-Ütő Bence között, aki még a tapsrendet is képes volt felejthetetlen szórakozássá varázsolni, sőt… nálam a legjobb női mellékszereplőt is ez az előadás adta, a Székely Claribellát játszó Benedek Ágnes egyszerűen zseniális volt, ahogy Lars von Trier munkásságát elemezte a prostituáltak heti kulturális délutánján. Az előadás nagyon friss, groteszk humorával rendkívül szórakoztató, és még ha csak nyomokban tartalmazza is a Vígszínház nagy írójának eredeti gondolatait, akkor is csodálatosan bont ki egy sokszereplős, bonyolult szerelmi történetet. Igazi szerzői színház ez, amihez minden egyes alkotó hozzátette a magáét.

A POSZT szereplés utáni szakmai beszélgetésen többször elhangzott az, hogy az Egy zabigyerek egy radikális, bátor és mindenekelőtt gátlástalan előadás. Ezzel mélyen egyetértek, és muszáj azt is elmondanom, hogy itt most senki ne a szó pejoratív értelmére gondoljon. Sokkal inkább arról van szó, hogy Radu Afrim a Tamási Áron Színház színészeivel egy olyan felvállaltan szürreális előadást hozott létre, ahol ugyan a témafelvetés többször ismétlődik, vannak benne kevésbé kiforrott jelenetek, mondhatni dramaturgiailag elvarratlan szálak, de az eleven szöveg, amelyen átüt minden egyes alkotó személyisége olyan szabaddá és szárnyalóvá teszi az egész performanszt, amit nagyon ritkán látni kőszínházak színpadain.

Ádám – We Will Rock You (Szegedi Szabadtéri)

2017-es hazai bemutatója óta töretlen sikerrel játsszák a Queen világhíres zenéivel készült musicalt, a We Will Rock You-t. Akárcsak a többi jukebox musical, a We Will Rock You legnagyobb húzóerejét is a dalok adják, amelyeken generációk nevelkedtek. A történet, mert egy rockmusicalbe kell az is, inkább csak másodlagos, de nem elhanyagolható rész, ugyanis a prózai elemek kötik össze a slágereket, és ettől lesz az egész több, mint egy sima tribute koncert. Nem jó, ha túl semmitmondó, de az sem, ha rátelepszik az előadásra, nem könnyű megtalálni az egyensúlyt.

A We Will Rock You sztorijában az a jó, hogy nem veszi magát komolyan, és ettől élvezhető. A távoli jövőben játszódik, ahol az emberek már nem emlékeznek arra, milyen is az élő zene, ki volt Prince, Lady Gaga vagy éppen mi is az a Kiss. A világot egy zeneipari óriás tartja markában, akinek vezetője digitális zenével agymosott zombikká változtatja az emberiséget. A lázadók egy csapata, a Bohémek a szent írás, a Rapszódia után kutatnak, és várják az Álmodót, hogy megtalálja a fejszét, az egyetlen megmaradt hangszert és legyőzze a gonoszt, a Killer Queent.

A WWRY arra épít, hogy két dal között szórakoztassa a nézőt, és ezt maximálisan teljesíti is. Ebben pedig hatalmas érdeme van Végh Péternek, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon június 30-án este ellopta a show-t a főszereplők elől. Az általa játszott Buddy Holly dumája, poénjai és színpadi jelenléte uralta a színpadon, a színész betonbiztos hangja betöltötte a Dóm teret. Azonban nem csak a vicces pillanatokból vette ki a részét, kapott egy lírai dalt is, amiben szintén nem tudott hibázni.

Magyarország legnagyobb szabadtéri színpada nagyon jól állt ennek a rockmusicalnek, a látvány és a hangzás is megadta azt, amit egy koncert és egy színház együttesen nyújtani tud a közönségnek. Egy nyári estén pedig ütős nótáknál és remek poénoknál nem is kell több.

János – A tündérlaki lányok (Győri Nemzeti Színház)

Az évad vége nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember ne tudna rendszeresen színházba járni. Az én esetemben a Városmajori Színházi Szemlének köszönhetően júniusban kiegyenlítődött a fővárosi és a vidéki teátrumok előadásainak száma. Nehéz is volt a választás, mivel a Szemlére nagyon erős és nívós darabokat válogattak be a szervezők, így nem is csoda, hogy ebből a színes felhozatalból választottam ki a hónap legjobbját.

Heltai Jenő klasszikus drámáját mindeddig nem ismertem, a szinopszis sem keltette fel túlzottan az érdeklődésemet, így hát az elvárásaim sem voltak túlzóak A tündérlaki lányok kapcsán. Azonban, mind a történetben, mind a kivitelezésben kellemesen csalódtam. Heltai méltó párja Molnár Ferencnek: gyönyörűen, egyben fájdalmasan ábrázolja az emberi természetet, egy végtelenül megható történeten keresztül mutatja be, mi az, amit úgy hívunk: tisztesség. Szórakoztató és elgondolkodtató darab a Győri Nemzeti Színház előadása, kiváló színészi játékkal, impozáns díszlettel és jelmezzel. Aki esetleg lemaradt volna a mostani budapesti vendégjátékról, szeptemberben, a Thália Színházban megrendezett Vidéki Színházak Fesztiválja keretében pótolhatja a mulasztást.

Kiemelt kép: Jelenet a We Will Rock You-ból (Fotó: jegy.hu), az Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél című előadásból (Fotó: Tamási Áron Színház), és A tündérlaki lányokból (Fotó: Fehér Alexandra)