A legforróbb nyári hónapban talán kevesebben kapnak kedvet a színházi programokhoz, de mégse feledjük, hogy júliusra már az összes szabadtéri játszóhely kinyitja kapuit, így izgalmasabbnál izgalmasabb helyszíneken láthatunk új bemutatókat, vagy olyan darabokat, amelyekre év közben esetleg nem jutottunk el. Szerkesztőségünk is számos különleges hangulatú, szabadban tartott előadás közül választotta ki e havi kedvenceit.

Andi – Barbár Éjszakák (Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

Meglepő módon idén másodszor végez nálam táncelőadás az első helyen. A májusban látott Sharon Eyal koreográfia után most egy algériai származású francia alkotó, Hervé Koubi munkája, a Barbár Éjszakák érdemelte ki a hónap legjobbja címet.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatott „tánctabló” igazán különleges energiákkal dolgozik, a színpadon 14 férfi táncos ötvözi a kortárs, az utcai, a városi tánc, valamint a capoeira elemeit, amelybe időnként egy kis harcművészetet is kevernek. Mindezt Wagner, Mozart és Faure ismert dallamaira, amelybe Maxim Bodson (a zenei szerkesztő) beleszőtt némi hagyományos algériai zenét is. Ehhez adódnak még hozzá a különleges Swarowski-kristályokkal díszitett maszkok, a maximális precízitással megkomponált fény-füst játék, és természetesen magának a helyszínnek a hangulata. A Barbár Éjszakák egy erősen maszkulin előadás, amely az emberiség születéséről, a gyökereinkről próbálja a koreográfus gondolatait átadni, méghozzá olyan impulzív módon, hogy én például az első perctől kezdve teljesen kikapcsoltam a külvilágot, sőt… annyira behúzott a Koubi által teremtett világ, hogy abban a 65 percben én magam is „a világ első hajnalán” jártam a táncosokkal.

Jelenet a Barbár Éjszakákból (Fotó: Gál Bereniké)

Ádám – Liliom (Szentendrei Teátrum)

Sokáig azt hittem, nem nekem szól Molnár Ferenc világsikerű darabja, a Liliom. Nem éreztem magamhoz közel sem a történetet, sem a benne szereplőket, és nem tudtam „kiolvasni” belőle azt a gondolatot, ami magamra, az életemre nézve érvényes lehetne. Ha ez maradéktalanul nem is változott meg, a Szentendrén bemutatott Liliom előadás elért a lelkemig, a szívemig, bárhogyan is fogalmazzuk meg azt, hogy megérintett. Szokol Judit rendezésében tisztán és őszintén, egyszerűen, de nem felületesen mutatták meg azt az érzelemvilágot, ami ott van a Liliomban.

Finom és egyszerű rendezői megoldásokkal (púp-kalap átalakulás, a sziluett-árny-játék vagy a kartonfejek), és ugyanilyen okos és hiteles színészi játékkal mesélték el 90 percben ezt a történetet, és bár azt hihetnénk, ilyen rövid időbe nem fér bele minden, mégis ott volt a lényeg: egy a társát minden áron szeretni képes nő, és egy olyan férfi kapcsolata, aki amiért nem érzi ugyanezt, bántja azt, aki valahogy-valamiért mégis a legfontosabb számára. Ugyanazt akarják, mégsem tudják kifejezni az érzéseiket, vagy rosszul teszik azt, és ez mennyire igaz ma (is) a világban.

Géczi Zoltán remek Liliom, Rusznák Adrienn és Jókai Ági hiteles Julika és Marika volt. Bakonyi Alexa picit szokatlan volt Muskátnéként, fiatalnak éreztem eleinte ehhez a szerephez, de a végére már nem volt kérdés, passzol hozzá. Jegercsik Csaba és Tóth Károly játszották a többi karaktert, előbbi Ficsúrként volt nagyon jó, utóbbi pedig a túlvilági jelenetet vezette végig biztos kézzel.

Rusznák Adrienn, Géczi Zoltán és Jókai Ági a Liliomban (fotó: Deim Balázs)

János – Boldogság (Orfeum)

Júliusban engem is utolért az uborkaszezon, viszonylag kevés darabot láttam, többségük nem hagyott
bennem mély nyomot, de szerencsére akadt egy olyan előadás, amely eszmeiségében megérintett. A
Horányi Juli ötlete alapján készült Boldogság című koncert- és dokumentumszínházi produkcióról
bővebben is írtam pár nappal ezelőtt.

A Boldogság Cserháti Zsuzsa életét és pályafutását mutatja be kétszer 45 percben, oly módon, hogy a
riportokból, memoárokból összeállított szövegkönyv az énekesnő legszebb dalaival egészül ki. A
dalokat Horányi Juli énekli, hangja tiszta, előadásmódja érzelemmel teli, az átkötő szövegeket Märtz
Fruzsina és Ágoston Péter tolmácsolja, őket több szerepen is láthatjuk. A különleges felépítésnek
köszönhetően, miközben kirajzolódik előttünk Cserháti viszontagságos életútja, újból átélhetjük azt a
csodát, amelyet a művésznő a számaival adott a világnak. Megkapó és megható tisztelgés ez a 16
évvel ezelőtt elhunyt énekesnő emléke előtt, amelyet halálának évfordulóján éppen az Orfeumban
mutattak be, ezáltal igazi otthonára talált a produkció.

Jelenet a Boldogságból (Fotó: Orfeum)

Kiemelt kép: Jelenet a Boldogságból (Fotó: Orfeum), a Barbár Éjszakákból (Fotó: Gál Bereniké) és a Liliomból (Fotó: Deim Balázs)