Habár az igazi tél (még) nem érkezett meg, ezekben a hónapokban a legjobb színházba menni, hiszen semmi nem melengeti át jobban a lelket, mint egy jó előadás. Habár a legtöbb színház a megnövekedett rezsiköltségek miatt az év első heteiben bezárni kényszerült, akad így is bőven lehetőség annak, aki egy kikapcsolódásra vágyik. Mi is így tettünk: nem hagytuk, hogy a szomorúság vegyen rajtunk erőt, hanem kerestük a lehetőségeket, ezekből állt össze a mostani ajánlórovatunk.  

Jani – Kócos macskaember-kölyök (Gólem Színház)

Lassan borítékolható, hogy ha bábelőadást nézek, rendszerint az a darab szerepel nálam a hónap legjobbja-sorozatunkban. (Tulajdonképpen január másik best of-előadása a Semmi volt, de az nemcsak újranézés volt, hanem korábban már szerepelt is általam ebben az ajánlóban, így azt – bármennyire is lenyűgöz továbbra is – nem lett volna ildomos újból ajánlani.) Cseri Hannára ebben az évadban figyeltem fel, Az utolsó bárány rendezése kapcsán, amely jelenleg is látható a Budapest Bábszínházban, ezt követően volt szerencsém a még repertoáron lévő vizsgadarabját, a Mundstock úr címűt is megtekinteni, így már önmagában az ő neve elegendő volt ahhoz, hogy ott legyek a Kócos macskaember-kölyök bemutatóján. Cseri előadásait az eredetiségen és az ötlethalmazokon túl egy végtelenül szerethető humor is jellemzi, amely képes arra, hogy ne csak a gyerekek, hanem a szülők arcára is mosolyt csaljon – sőt mi több, ők is hangosan nevessenek egy-egy (néhol többértelmű) poénon. Az utolsó bárányhoz hasonlóan a rendezésen túl az adaptáció elkészítését (ezúttal Etger Keret magyarul még nem olvasható meséjére esett a választás), valamint a zene komponálását is magára vállalta, valamint „hozta magával” Zrínyifalvi Eszter dramaturgtársát és a látványért felelős Virág Vivient. Ebben a női triumvirátusban nagyon sok lehetőség rejlik – ez már ennyiből is kitűnik -, bízom benne, hogy a jövőben többször is találkozom a munkájukkal.

Az előadás 6 éven felülieknek szól, főszereplője a címben is szereplő Kócos macskaember-kölyök, akit apukája – a munkájára hivatkozva – egyedül hagy az állatkertben, azzal a felkiáltással, hogy estére visszajön érte. Ám hamarosan megérkezik Habakuk, az égi kalózhajójával, amelyen eddig a kapitányon túl az elefántormányú malac lakott. Hősünk is útra kel, hiszen a hajón minden csupa móka és kacagás, annyi kólát lehet inni, amennyi belénk fér, a Hahota-perceknek köszönhetően pedig állandó a nevetés. Később csatlakozik hozzájuk a borzalmas verseket író borz, Gyík Győző, akinek minden vágya, hogy dinoszaurusz lehessen, végezetül a fehér pettyes katica. Mindegyik szereplő megtapasztalja a kirekesztés érzését, hol a család, hol egy nagyobb közeg részéről, Habakuk pedig éppen azt adja meg nekik, amire vágynak: figyelmet és szeretetet. Csakhogy idővel rájönnek, hogy mindez nem elegendő, mert az embernek (állatnak) szüksége van a hozzá hasonlókra, még akkor is, ha kicsit különbözik tőlük. A szülő-gyermek kapcsolat is terítékre kerül, az előadás felhívja a figyelmet ennek a fontosságára, hogy a karrier és a munka nem állhat a gyerekkel töltött idő felett, valamint, hogy mennyire fontos a támogatás, a biztonságérzet. A kicsivel több mint 60 perces előadásban Dajka Szúra Szeréna, L. Nagy Attila, Csarkó Bettina és Bognár Anna keltik életre ezeket a színes egyéniségeket, akikkel mindenképpen érdemes megismerkedni – akár gyerekek vagyunk, akár felnőttek.

Jelenetkép a Kócos macskaember-kölyök című előadásból (Fotó: Hirling Bálint)

Gabi – Nagymester (Karinthy Színház)

Az egykoron szebb napokat megélt filmsztár a világtól, és sikereinek színhelyétől távol éli mindennapjait. Lányával kettesben, békében és csendben telnek a napjaik, némi színt az éppen aktuális gondnok megjelenése hoz a nyugodt életükbe. Ezen a poszton komoly a mozgás, mivel mindkettőjüknek túlzóak az elvárásaik. Ám egyszer csak kisebb csoda történik, a gondnoki munkára egy nevelőotthonból érkező, beszédhibás fiú jelentkezik, aki mindennél jobban akarja ezt az állást. Még úgyis, hogy számára követhetetlen a betartandó szabályok tömkelege. Ebből kifolyólag nem is mennek zökkenőmentesen a dolgok, de a fiatal srác eltántoríthatatlan. A ház urát (Bodrogi Gyula) idegesíti Máté (Benedek Dániel) beszédhibája, ezért különböző feladatokat ad neki, ennek orvoslására. A fiú meglepően hamar tanul, és rövid időn belül nemcsak egymás segítői, hanem cinkosai is lesznek.

A két férfi homlokegyenest különböző élete, egy ponton mégis összefonódik, és attól kezdve elszakíthatatlan kötelék alakul ki közöttük. Igazi romantikus történet, Bodrogi Gyula jutalomjátékával. A darab érdekessége, hogy kifejezetten Bodrogi számára íródott, a számtalan díjjal kitüntetett színészlegenda pedig valósággal lubickol a szerepben. Elképesztő energiával mozog a színpadon, szinte belakja az egész teret, még akkor is, amikor csak egy helyben ül. Fergeteges táncával egyértelműen igazolja, hogy ez a szerep tényleg rá várt. Balázs Andi szokás szerint nagyot alakít, most éppen a kissé házsártos nagys’asszony szerepében, de a két fiatal, Máté és Kató (Csapó Judit) is tökéletes választás volt: Bodrogi mellett is volt lehetőségük a darabban kibontakozni.

Jelenetkép a Nagymester című előadásból (Fotó: Görgényi Gábor)

Dóri – Mezítláb a parkban (Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház)

Új év, új bemutató, új Neil Simon vígjáték az Orlai képviseletében. Ha egy könnyed, szórakoztató darabra vágyik az ember a január első napjaiban (vagy egy ad-hoc estén), akkor ezt a kívánságát tökéletesen prezentálja a Mezítláb a parkban című produkció.

A történet mondhatni mindennapi, a friss házasok éppen az első közös lakásukba költöznek és a két teljesen különböző személyiség, a szerelem ködén át kezdetben nem látnak át, így nem is akadnak fenn a problémákon, majd amikor kicsit eloszlik ez a rózsaszín köd, akkor elindulnak a játszmák közöttük. Olyan szituációkkal találkozhatunk a darab folyamán, amivel már jópáran szembenézhettünk, mint az anyuka, vagy anyós váratlan felbukkanása a szerelmi fészekben, illetve olyanokkal is, ami valószínűleg kevésbé lehet ismerős, például, hogy a felső szomszéd a mi ablakunkon keresztül közlekedik haza időnként. Mit is hogyan bír ki egy friss kapcsolat? Mit és hogyan vagyunk hajlandóak elfogadni?

A helyzetkomikumokkal átitatott darab számomra kellemes meglepetést nyújtott, a fesztelen nevetés mellé pedig egy kis dráma is járt, hogy egy kis súlya is legyen a történetnek.

Rohonyi Barnabás és László Lili a Mezítláb a parkban című előadásban (Fotó: Kovács Milán)

Kiemelt kép: Bodrogi Gyula (Fotó: Görgényi Gábor), Rohonyi Barnabás és László Lili (Fotó: Kovács Milán), Dajka Szúra Szeréna (Fotó: Hirling Bálint)