Az augusztus jobbára még a szabadtéri színpadoké, de pár nappal a nyár vége előtt már néhány kőszínház is megnyitotta kapuit, így elmondhatjuk, hogy ha az igazi szezon még nem is kezdődött el, azért a ráhangolódás már tart. Mi még kihasználtuk, hogy a csillagsátor alatt ülve merülhetünk el kiváló művészeink játékában, így szerkesztőségünk számos szabadtéren játszott előadás közül választotta ki kedvenceit augusztusban.

AndiBecéző szavak (Orlai Produkciós Iroda)

Az Orlai Produkciós Iroda július 5-én Szentendrén, napra pontosan a Teátrum 50. születésnapján mutatta be Dan Gordon Becéző szavak című világhírű drámáját Hernádi Judittal, Péter Katával és Gyabronka Józseffel a főszerepben. A rendező ezúttal a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Kocsis Gergely volt, aki nem először bizonyította, hogy milyen elegánsan képes színpadra vinni humorral átszőtt édes-bús történeteket (tavaly a Varsói melódiát rendezte a Hatszín Teátrumban, szintén Orlai Tibor felkérésére).

Most augusztus 13-án a Budapesti Nyári Fesztivál keretében a Városmajori Szabadtéri Színpadon volt alkalmam újra megnézni az előadást, ami már a bemutatón is nagy hatással volt rám, itt viszont szó szerint kábulatba ejtett. A színészek tökéletes ritmusérzékkel adogatták egymásnak a labdákat, minden poén kijött, a közönség percek alatt bevonódott, sőt megszerette a karaktereket… így még nagyobbat ütött a darab kulcsjelenete, amikor Emma elmondja Aurorának, hogy beteg. Innentől sem vált giccsessé vagy melodramatikussá az előadás, sőt… nagyon emberien tudott beszélni egy sokak számára érzékeny témáról. A Becéző szavak szeptembertől a Belvárosi Színházban lesz látható, érdemes beülni rá.

Hernádi Judit és Gyabronka József a Becéző szavakban (Fotó: Pénzes Kristóf)

ÁdámKoronázási szertartásjáték / IV. Béla (Székesfehérvár)

A Koronázási szertartásjáték immár hagyomány a nagy történelmi múlttal rendelkező város, Székesfehérvár életében. Az idei volt a hetedik előadás, amelyet az egykori koronázó templom romjain felállított szabadtéri színpadon láthatott a közönség. Az alkotók reflektora ezúttal a második honalapítóként is ismert IV. Béla életét világította meg. Az előadásban fontos szerepet kapott az uralkodó mellett a hírhedt tatár vezér, Batu kán, valamint a király lánya, a később szentté avatott Margit is.

IV. Béla élete tele volt izgalmakkal, ez pedig egyszerre volt áldás és átok is a Szertartásjáték alkotói számára, ugyanis rengeteg mindenről lehetne vele kapcsolatban beszélni. Kiragadhatjuk azt az időszakot, amikor a tatárok elől menekülve több országon át eljutott végül a menedéket jelentő Klissza várába, de hosszú mesét lehetne írni a tatárjárás utáni családi belviszályról is, amikor az idős király saját fiával szemben viselt hadat és osztotta két részre a megviselt magyar föld embereit. Emellett, ahogy azt Gárdonyi Géza is megtette, emléket lehet állítani Margit életének… Megannyi érdekes élethelyzet, belesűríteni másfél órába, szinte lehetetlen.

A Szikora János vezette alkotócsapat azonban remek érzékkel, válogatott színházi és technikai megoldásokat felvonultatva 90 percben mesélte el IV. Béla koronázásának történetét, fiatalkorát és idősebb éveit. Minden fontosabb állomásból láthattunk egy-egy motívumot, és egy lendületes, mégis drámai előadásban elevenedett meg a szemünk előtt a magyar történelem. A főbb szerepekben Lábodi Ádám, Kubik Anna, Varga Lili és Sághy Tamás brillíroztak, Horváth Csaba pedig eszméleten koreográfiával biztosította, hogy a „tatárjárás” minden néző számára emlékezetes jelenet maradjon.

Jelenet a 2019-es Koronázási Szertartásjátékból (fotó: okkfehervar.hu/Simon Erika)

JánosJáték a kastélyban (Miskolci Nemzeti Színház)

A hónap legjobbját számomra ismét egy vidéki előadás jelentette: a Miskolci Nemzeti Színház által 2017-ben bemutatott Játék a kastélyban, amely vendégprodukcióként érkezett a Városmajori Szabadtéri Színpadra. Molnár Ferenc kevés drámáját szeretem igazán, de ezt a darabot olvasni is öröm, bár kicsit féltem, hogy talán nehezen fog lekötni, hiszen maga a történet nem túl bonyolult. Szerencsére kellemesen csalódtam: annak ellenére, hogy ismertem már a sztorit, ugyanúgy szórakoztam, mintha először látnám a darabot. Ennek pedig két oka volt: a színészek lehengerlő játéka és a rendező személye, Mohácsi János.

A Mohácsi-testvérek (István, a dramaturg és János, a rendező) ismételten zseniálisan nyúltak az amúgy is szórakoztató alapanyaghoz. Kicsit hozzátettek a szöveghez, hogy mainak, modernnek hasson, de meghagyták a történetet a saját korában, a saját eszméivel. Sok kicsi sokra megy, ez az állítás itt többszörösen is megállja a helyét, hiszen pont ezektől az apróbb változásoktól lett egészen más az előadás. Klasszikus bohózat is lehetett volna belőle, de a rendezés ettől jóval magasabb szintre emelte a darabot, azóta pedig azt kívánom, bár mindenki így nyúlna a vígjátékokhoz. A szereplők egytől egyig lubickoltak a szerepükben, különösen igaz ez Görög Lászlóra, Gáspár Tiborra és Czakó Juliannára, akik mindannyian elementáris erővel, színészi skálájuk terjedelmének nagy részét bemutatva formálták meg karaktereiket. Annak ellenére, hogy komédia, mégis kicsit keserű a mondanivaló: valóban megéri küzdeni egy olyan szerelemért, ami nem létezik? Érdemes megmenteni egy leendő házasságot, amely hazugságokra épül, csak azért, hogy az egyik fél ne sérüljön? A válasz azonban már a nézőre van bízva.

Jelenet a Játék a kastélyban című előadásból (Fotó: Éder Vera)

Kiemelt kép: Görög László (Fotó: Gálos Mihály Samu), Péter Kata és Hernádi Judit (Fotó: Pénzes Kristóf) és Varga Lili (Fotó: Simon Erika)