Áprilist a legszeszélyesebb hónapnak tartja a népi kalendárium, mivel még vissza-visszaköszön a tél néhány hűvösebb éjszakán, de már a nyár melegét is élvezhetjük olykor nap közben. A színház szerencsére mindkét véglet esetében remek esti szórakozás, így a rengeteg premier és a már eddig is nagy sikerrel futó darabok is mind megtalálták a közönségüket. Szerkesztőségünk a számos megtekintett előadás közül választotta ki ismét kedvenceit.
Andi – Anyám orra (Pintér Béla és Társulata/Szkéné Színház)
Hogy hogy lehet a hónap kedvence egy 2005-ben bemutatott színdarab nálam? Főleg, hogy egyre kevesebb előadás képes több éven keresztül is megtölteni a nézőtereket az utóbbi időben? Egészen egyszerű a válasz: Pintér Béla írta és rendezte. Az Anyám orra hiába kiskamaszkorú mára, egyszerűen annyira jó az álomban az álom szerkezet, a színészi játék, a néptáncos és énekes részek keveredése a prózával, a poénokról már nem is beszélve, hogy bármikor képes lennék újranézni.
Szamosi Zsófi és Enyedi Éva (fotó: Dusa Gábor)
A kör alakú forgószínpad körül félkörben ültetett nézőket sötétség és izgalmas atmoszférát teremtő népi hangszerekből áradó élő zene fogadja, ez a különleges hangulat végig megmarad, mert attól a perctől kezdve, hogy a szereplők elkezdik a játékot, egy pillanatra sem tudja semmi elvonni a figyelmet róluk. Szamosi Zsófia szépsége mellett elképesztő énekhangjával kápráztat el, Nagy Ervin vicces grimaszaival és hangsúlyaival csal mosolyt az arcunkra, Enyedi Éva mindig a legjobb pillanatokban szúr be egy-egy élesebb megjegyzést. Thuróczy Szabolcs, Quitt László és Bencze Sándor hármasától érkeznek a legütősebb mondatok, Pintér Béla pedig úgy udvarol, hogy még a nézőtéren ülő hölgyek is fel-felkapják a fejüket. Egyszerűen mindenki fantasztikus. A szórakozáson túl pedig: az álom és az ébrenlét határán lebegve szembesülünk azzal is, ahogy a két világ közti áthallások egyértelművé válnak, hogy mindegy melyikben vagyunk, az abszurd borzalom bárhol utolérhet minket, hiszen bármi megtörténhet… és ettől működik ennyire az egész.
Ádám – Pájinkás János (Ódry Színpad)
Szivák-Tóth Viktor és Hajdu Tibor (fotó: Éder Vera – SZFE)
A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak egyik legújabb előadása, a Kárpáti Péter színművéből készített Pájinkás János elképesztően friss, szinte minden ízében újszerű és lehengerlően fiatalos. A történet egy szürreális magyar-orosz népmese keveréke, teletűzdelve rengeteg történelmi utalással és dallal, ötletes rendezői megoldásokkal és zseniális színészi játékkal.
A Pájinkás János olyan impulzusáradat, amely ellen gátat építeni felesleges. Hagynod kell, hogy magával ragadjon, mert ehhez hasonló sodrású előadás nem sok van jelenleg a fővárosi színházakban. Mind a rendezésen, mind a színészeken érezni lehetett valamiféle könnyedséget és felszabadultságot, azt hogy semmi az égvilágon nem kötötte meg a kezüket. Örömjáték, öröm nézni. Az előadásról írt kritikánkat ide kattintva olvashatjátok.
Kiemelt kép: Dusa Gábor és Éder Vera
