Aki az elmúlt években figyelemmel követte a magyar krimik megjelenését, bizonyára találkozott már Zajácz D. Zoltán nevével, aki a Balaton-trilógiával vált népszerű. A sorozat (amely azóta egy előzménykötettel, most pedig plusz egy résszel bővült) a Kádár-kor balatoni világába repíti vissza az olvasót, ezáltal nyújtva igazi retro-érzést azoknak, akik szintén a ’80-as években voltak fiatalok vagy éppen felnőttek. A Moszkva, Balaton címet viselő új kötet a már jól ismert világba kalauzol el minket újból – a határok azonban ezúttal kitolódnak, egészen a Szovjetunió szívéig.
A történet két rejtélyes bűntény körül forog. Moszkvában egy magyar kereskedelmi képviseleti dolgozónak, Fodor Bálintnak vész nyoma egyik napról a másikra. Mivel a fiatal, jóképű férfi befolyásos szülők gyermeke, ezért a moszkvai rendőrség mindent elkövet, hogy mielőbb a nyomára bukkanjon, ám amikor a férfit holtan találják, kénytelenek segítséget kérni magyar kollégáiktól. Mindezzel párhuzamosan Tihanyban nyom nélkül eltűnik egy orosz balerina, Nyina Romanova. A két ügy látszólag nem függ össze, ám krimiről lévén szó, sejthető, hogy mégis lesz kapcsolódási pont. A korábbi kötetekből már jól ismert nyomozótrió – Bogdán István főhadnagy, Adorján Máté hadnagy és Lendvay Laura pszichiáter – ismét akcióba lendül, és visszatér a harmadik kötetben felbukkant orosz őrnagy, Irina Kulikova is.
A Moszkva, Balaton különlegessége, hogy a megszokott balatoni miliő mellé bekerül Moszkva komor, rideg világa is. A nyugati farmerért és kóláért sóvárgó fiatalok, a szigorú szovjet protokoll, az ideológiai különbségek és a bizalmatlanság mind hozzájárulnak a korszak hangulatának megidézéséhez – annak a korszakéhoz, amikor még a szovjetek uralták Magyarországot is, ám már lazulni kezdett a kötelék és érezhető volt a változás szele. Az orosz szál érezhetően jót tett a sorozatnak, a geopolitikai háttér új színt hozott a már jól ismert világba, ezáltal a mostani rész jóval összetettebb és kiforrottabb krimi – még akkor is, ha megőrzi az előző részek könnyedebb hangvételét.
Zajácz erőssége továbbra is a részletekben, az atmoszférateremtésben rejlik. Az olvasó felváltva érezheti magát az orosz fővárosban és a Balaton partján, miközben a feszültség is egyre jobban fokozódik. A sok új szereplő – a magyar külképviselet tagjai, az orosz politikai élet meghatározó alakjai, valamint a Bolsoj társulatának művészei és háttérdolgozói – bizony feladják a leckét számunkra, de a szerző igyekszik mindvégig jól vezetni az olvasót a tucatnyi karakter és a köztük fennálló kusza szálak rengetegében. A moszkvai vonallal ráadásul látványos kontrasztot is teremt a Balaton nyári idilljével szemben, egyben lehetőségünk nyílik megismerni a korszak politikai viszonyait is, amelyet a szerző izgalmas, krimibe illő kontextusban tárgyal.
Zajácz D. Zoltán (Fotó: Zajácz Olivér)
A szerző továbbra is erősen támaszkodik a részletekre: a szleng vagy az orosz nyelv használata, a korabeli tárgyak, márkák és történelmi események említése mind segíti az olvasót a korszak hangulatának megidézésében. A sorozat eddigi kötetei közül ezen a téren is ezt éreztem a legalaposabbnak, szemmel látható, hogy a szerző sok időt és energiát fektetett a ’80-as évek végi Moszkva megismerésébe, ennek pedig legnagyobb nyertesei kétségkívül mi, olvasók vagyunk. Persze, a Moszkva, Balaton nem mentes a sorozatra jellemző sémáktól: a nyomozás szerkezete már ismerős lehet azoknak, akik olvasták a trilógiát. Nincs benne formabontó csavar, de ez nem is feltétlenül baj: Zajácz pontosan azt nyújtja, amit az olvasói szeretnek tőle – feszes cselekményt, szerethető karaktereket és korhű hangulatot.
Szintén a regény pozitív újdonságai közé sorolhatjuk, hogy minden korábbinál mélyebbre ás a szereplők életében és lelki világában. Az események hat évvel játszódnak a trilógiazáró Dermesztő Balaton után, ez az idő pedig éppen elegendő volt ahhoz, hogy hőseink életében nagy változások következzenek be. Példának okáért Irina Kulikova szerelem nélküli házasságot kötött, de szíve a mai napig visszahúzza Magyarországra. Az ő karaktere már csak azért is különösen üdítő, mert remekül ellenpontozza a megszokott férfias nyomozói világot. Bogdán főhadnagyot is jobban megismerhetjük, figurája árnyaltabbá, ezáltal sokkal szerethetőbbé válik. És természetesen nem hiányozhat Adorján Máté és kedvese, Lendvay Laura sem, akik viszont most is inkább fontosabb mellékszereplővé váltak.
A Moszkva, Balaton tehát egyszerre ismerős és újszerű, és bár a szerző az előzménykötet után hangsúlyozta, hogy nem lesz folytatás (bár a két évvel ezelőtt vele készült interjúkban már pedzegette a mostani regény alapötletét), azt hiszem, sokak nevében kijelenthetem, hogy jól döntött, amikor megírta a negyedik kötetet. És talán lesz esély egy újabbra is – igazán izgalmas lenne látni, hogy hőseink hogyan boldogulnak a rendszerváltást közvetlenül követő években.
Zajácz D. Zoltán: Moszkva, Balaton, General Press Kiadó, 288 oldal
Kiemelt kép: Zajácz D. Zoltán: Moszkva, Balaton (Szerzőportré: Szalmás Kriszta)
