Idén tavasszal két Virgin Grimaldi-regénnyel bővült a francia sikerszerző hazai életműve: a Köszi, apu! az Animus Kiadó, az Elsa és Vincent az Athenaeum Kiadó gondozásában érkezett a boltokba. A hét könyve rovatunkban ez utóbbit ajánljuk.
Virginie Grimaldi 1977-ben született Bordeaux közelében. A nagymamája verses noteszeit olvasva kapott kedvet az íráshoz, nyolcévesen írta meg első regényvázlatát. 2009-ben indította el Femme Sweet Femme nevű blogját, amelynek népszerűsége lehetővé tette, hogy belevágjon első regénye írásába. A korábban magyarul megjelent Merci, nagyik! a második könyve, amely hamar bestsellerré vált, a megfilmesítés jogai is elkeltek. Eddig tíz regénye jelent meg Franciaországban, ezek közül a Csillagfényes utazás, a Ha az élet citrommal kínál…, valamint a Köszi, apu! olvasható magyarul. Virgine Grimaldi egy felmérés szerint jelenleg Franciaország második legolvasottabb kortárs szerzője közel 1 000 000 eladott példánnyal (az első helyet 13 éve töretlenül Guillaume Musso bitorolja 1 500 000 példánnyal, őket Franck Thilliez, Michel Bussi és Marc Lévy követi).
Az Elsa és Vincent kiindulópontja mondhatni egy tipikus hollywoodi romkom alaphelyzetét idézi meg: Elsa és Vincent minden szerdán összefutnak a pszichiáter várójában. A két fél eleinte ellenségesen viszonyul egymáshoz, ami nemcsak abból fakad, hogy a nő mindig késik, a férfi pedig mindig korábban érkezik, és látszólag már az ebbéli szemléletmódban sem tudnak összhangba kerülni, hanem abból is, hogy mindketten igen sérült lélekkel érkeznek.
Vincent az életben sikeres író, akinek lektűrregényeit egy ország olvassa rajongva, ám a férfi élete mégsem olyan mesés, mint amennyire a műveiben mutatja azt. Válása után nehezen közeledik a nőkhöz, és ha közelebb is kerül, az csak ideig-óráig tart el. A férfi egész egyszerűen nem képes megnyílni és bízni a múltban történt tragédiák miatt. Ezzel szemben Elsa közel sem futott be akkora karriert, ugyanis egy temetkezési vállalkozásban dolgozik. Ennek következtében a halál szinte az élete részévé válik, mégis, amikor személyesen válik érintetté, nem tudja feldolgozni édesapja halálát. Már kicsikorában tartott a magánytól, szabályosan retteg tőle, noha édesanyja és gyermeke még ott van mellette, apja hiánya mégis olyan fájó űrt hagyott benne, hogy félévvel később sem tud továbblépni.
Grimaldi tizedik regénye a jól ismert szituációk és a kiszámítható cselekmény ellenére is megkapó olvasmány, ugyanis mélyen áthatják az igaz emberi érzések. A művet a szerző apjának ajánlja, és az utószóból az is kiderül, hogy ennek a történetnek a megírását a való élet és Grimaldi saját érzései ihlették, lévén, hogy az írónő is nem sokkal korábban veszítette el az édesapját. Ilyen formában számára az írás terápiás módszert is jelentett, amely során egyfelől szavakba tudta önteni a fájdalmát, másfelől méltó emléket tudott állítani az apjának – még ha ez a regény nem is róla szól.
“Hogyan is képzelhetnénk el, hogy nem létezünk többé, nem vagyunk sehol, lassan kikopunk az emlékek közül, nélkülünk megy tovább a világ körtánca, amikor itt vagyunk, jelen vagyunk, él a tudatunk? Hogyan fogadhatnánk el, hogy egy nap elhallgatnak a gondolataink, és átadják a helyüket a csendnek?”
A történet szinte végig követi a romantikus komédiák szabályait: láthatjuk, amint a két fél egyre jobban közeledik egymáshoz, megnyílnak a másiknak, mígnem egy különös, de annál szorosabb lelki kapcsolat nem születik közöttük. Persze, komikus és kínos szituációkból is kijut pár, ezeknek köszönhetően a komolyabb témák ellenére is a regényt áthatja egyfajta légies könnyedség. Grimaldi a legmélyebb fájdalmat is szórakoztatóan tálalja, miközben mélyebb gondolatokat is ébreszt az olvasóban. Az események előrehaladtával szép lassan két főhősünk is változáson esik át: felismerik és ki is mondják gyengeségeiket és el is kezdenek dolgozni azon. Ezen a ponton viszont némileg különbözik is az amerikai filmekétől a történet: ugyanis Elsa és Vincent nem a másikért, hanem önmagukért kezdenek el dolgozni saját magukon és akarnak megváltozni, továbblépni. Az, hogy ennek hozományaként közelebb kerülnek egymáshoz, már csak a „hab a tortán”.
Az Elsa és Vincent tökéletes választás azoknak, akik szeretnének kicsit kiszakadni a mindennapokból és álmodozni, valamint szeretnék hinni, hogy egy véletlen találkozás is hozhat sorsfordító változásokat az életünkben. Ez a modern mese a gyászról, az újrakezdésről és az önmagunkra, valamint egymásra találásról pedig minden szempontból képes ezeknek a kívánalmaknak eleget tenni – és mindezt úgy, hogy minden kliséje ellenére is élvezetes olvasmány marad.
Virgine Grimaldi: Elsa és Vincent (Plus grand que le ciel), ford.: Balla Katalin, Athenaeum Kiadó, 240 oldal
Kiemelt kép: Virgine Grimaldi: Elsa és Vincent (Szerzőportré: Leextra/Julien Falsimagne)
