Negyedik regényével jelentkezett tavaly ősszel Fritsi Péter: a fiatal szerző A székkészítő című folk-horror és a Szemét dolgok címet viselő ifjúsági regény után egy újabb műfajban, a thrillerben próbálta ki magát.
A fekete szív főszereplője a húszas évei közepén járó Ria, aki 1979 őszén egy, az egész életére kiható döntést hoz meg: a szocialista bányászváros telefonközpontjában dolgozó nő – megelégelve a férfi kicsapongó életformáját – elválik festőművész férjétől, azonban hamarosan kiderül, nem csupán a házasságát, hanem minden mást is elveszíthet ezzel egy időben. Úgy tűnik, anyósa, Edit bosszúra szomjazik, és nem elégszik meg akármivel: a vagyonára és gyermekére fáj a foga. Ria kénytelen harcolni a rendelkezésére álló eszközökkel, nyomozásba kezd, hogy férje és anyósa múltjában vájkáljon. Bármi áron válaszokat akar kapni a kérdéseire, ezért minden követ fölforgat, némelyik alól azonban olyan sötét titkok kerülnek elő, melyekre még a legmerészebb rémálmaiban sem gondolt volna. Ahogy sürgeti az idő, és fokozódik a tét, muszáj az emberi gonoszság legmélyebb bugyraiba merészkednie. A kérdés csupán az: vajon létezik onnan visszaút?
Fiatal szerzőnk 1989-ben látta meg a napvilágot, Komlón. 16 éves kora óta publikál, novelláit eddig különböző folyóiratokban (Prae, Opus, Szőrös Kő, Galaktika) lehett olvasni, első regénye (Harc Atlantiszért) 2008-ban jelent meg, amelyet Alexis Bramhook álnév alatt írt. A Pécsi Tudományegyetemen angol szakon szerzett diplomát, jelenleg könyvtárosként dolgozik, mellette újságírással foglalkozik. A fekete szív a negyedik szerzeménye.
Fritsi Péter harmadik regényén vagyok már túl, és kétségtelen, hogy a szerzőben akad potenciál, minden adottsága megvan ahhoz, hogy a jövőben szélesebb körben is ismertté váljon. Ahogyan az is szemmel jól látható, hogy továbbra is keresi azt az utat, amelyben végül igazán kiteljesedhet. A Szülőföld Kiadónál megjelent mindhárom kötete teljesen más műfajban íródott, és bár megfigyelhetők visszatérő motívumok és stílusjegyek, érződik, hogy Fritsit folyamatosan az újítás szele hajtja. Ami kimondottan jó.
Ugyanakkor ennek kétségtelenül megvan a maga buktatója is, amely a fekete szívnél különösen kiütközik: a regény ugyanis mintha két teljesen külön történetből állna, olyannyira elválik egymástól egy adott ponton a sztori első és második fele. Az elsőben megismerjük Riát, aki élete legnagyobb döntését hozza meg akkor, amikor beadja a válókeresetet. Sorsának alakulását meglehetősen hosszan követjük nyomon, és bár tudjuk, hogy egy válás is lehet maga a pokol, Fritsinek mégsem sikerült megalapoznia a feszültséget. Pedig a történet számos ponton lehetőséget adott volna erre: kezdve azzal, hogy a nőt teljesen kisemmizi az anyósa, folytatva a gyerekfelügyeletért vívott harccal egészen addig, hogy miket kell átélnie egy elvált asszonynak az 1970-es évek végén egy bányászvárosban. Az ezzel kapcsolatos problémák szinte csak felvillannak, és két oldal múlva már meg is szűnik a feszültség, ennek következtében nehezen érezhető át Ria kálváriája.
A regény második felében viszont már beindul a cselekmény, sőt, meglehetősen nagy tempóra is vált, aminek fényében még értetlenebbül állunk az első 100 oldal lassúsága előtt. Bejön egy csipetnyi misztikum, egy mélyen eltemetett családi dráma és egy kegyetlen emberi sors. Mivel maga a fülszöveg is elspoilerezi, hogy Riának anyósával, Edittel gyűlik meg leginkább a baja, így nem igazán mondható túl nagy meglepetésnek, hogy ki lesz a hunyó ebben a játékban. Ennek következtében az éppen bimbódzó feszültség is hamar odavész, és a helyét idővel átveszi a brutalitás, az emberi kegyetlenség részletes bemutatása.
A fekete szív bár a maga 200 oldalával nem mondható túl hosszú regénynek, de mégis a túlírtság jellemzi. Feszesebb tempójú cselekményvezetéssel és Ria kiszolgáltatottságának erősebb érzékeltetésével egy igazán jó pszichothriller is lehetett volna ebből a történetből, de így sajnos csak egy véres befejezéssel ellátott családi dráma lett.
Fritsi Péter: fekete szív, Szülőföld Kiadó, 200 oldal
Kiemelt kép: Fritsi Péter: fekete szív (Szerzőportré: Fritsi Péter szerzői oldala)
