Szemet gyönyörködtető, a KULT Könyveket idéző borítóval jelent meg Finy Petra legújabb regénye, az Ultramarin. A hasonlóság pedig nem véletlen: ugyan a köteten sehol nem találjuk a 21. Század Kiadó által indított modern szépirodalmi sorozat logóját, de nyugodt szívvel odaképzelhetjük.
„Nem kell mindent olyan komolyan venni, főleg nem az életet, csakis a szerelmet.” – Az Ultramarin cselekménye több mint öt évtizeddel ezelőtt, 1968-ban játszódik, főszereplői pedig érettségi előtt álló baráti társaság. Három fiú, Kelemen, Belphégor és Tömpe, valamint két lány, Gizi és Nina, akiket a hormonok szétfeszítenek a hormonok, de a barátság összetartja őket. Közülük valaki a rendszer kegyeltje, valakinek rejtőzködnie kell, de még a rendszer kegyeltjének is van egy súlyos titka. Az események pedig megállíthatatlanul sodorják az öt fiatalt a drámai végkifejlet felé.
Igazi időutazásban lehet részünk, ha úgy döntünk, kézbe vesszük Finy Petra legújabb regényét, amely az 1960-as évek legvégére repít vissza bennünket. Virágzik a zenei klubélet, a szexuális szabadság egyre erősebb. A Coca-Cola már kapható, minden fiatal farmerben akar járni, és Beatlest hallgat. A rövid szoknya, hosszú haj és a nyugati zenék fémjelzik a fiatalok lázadását. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az éppen aktuális politikai helyzetről sem, amelyből mindenki – legyen az fiatal vagy felnőtt – szabadulni akar, de a rendszer mégis csak erősebbnek bizonyul. A felnőtté válás sosem volt és nem is lesz egyszerű, hiszen a tinédzserek identitáskeresése mindig is egy nagy krízishelyzetet eredményez. Éppen ez az, amitől az Ultramarin ennyire jól működik: bár remekül visszaadja a kor szellemiségét, a történetet mégis a főszereplők viszik el a hátukon, akik – történelmi érától függetlenül – éppolyanok, mint amilyenek mi voltunk ennyi idősen.
„Hiszen nincs olyan igazából, hogy osztályegyenlőség, ezt te is jól tudod. Csak a családi múlt van, családi fájdalom, és ezekkel a családi fájdalmakkal játszadoznak a különféle korok politikusai. A mi fájdalmainkon zenélnek, a traumáinkat pengetik.”
Az ötfős társaságra mind a pozitív, mind a negatív érzelmek nagy hatást gyakorolnak: viszonzott és viszonzatlan szerelmek, életre szóló szövetségek kísérik őket végig az úton, de ezek mellé betársul a féltékenység és az ebből elkövetett árulás is. Finy hősei akár a ma szereplői is lehetnének, hiszen az érzelmek semmit sem változtak. Ezért is kerülhetnek olyan közel a szívünkhöz, miközben nem csak amiatt látjuk, hogy a vesztükbe rohannak, mert felnőttek vagyunk, hanem mert egy olyan korból tekintünk vissza rájuk, amely kellően távoli ahhoz, hogy lássuk az abban rejlő veszélyeket is.
A regény mind az öt hőse igazán színes egyéniség, legalább egyikükkel bizonyára mindenképpen tudunk azonosulni. A történet legnagyobb drámája talán Károlyhoz köthető, ehhez az igazán művészi lelkületű fiúhoz, akit mindenki csak Belphégornak becéz. A festői álmokat dédelgető fiú az, aki a legtöbbet küzd saját magával, hiszen egyfelől úgy érzi, meg kell felelnie édesapja katonai szigorúságú elvárásainak, másrészt homoszexualitása miatt folyamatos kétségek és lelki kínok gyötrik – főleg, hogy ebben a korszakban mindez még bűncselekménynek számított. A regény cselekménye egyébként mindvégig két szálon fut: míg az egyik 1968-ban játszódik, és az összes szereplőre fókuszál, addig a másik egy katonai iskolára és az ott tanuló elbeszélőre, akinek kilétét egy kis ideig homály fedi.
A baráti társaság másik tagja, Tömpe szinte teljes egészében Belphégor ellentétje, bár neki is elég hányattatott sors jutott osztályrészül. Apja alkoholista, aki folyamatosan bántalmazza a családot, az ebből fakadó sérelmeket pedig Tömpe pedáns viselkedéssel kívánja kompenzálni. A fiút plátói szerelem fűzi Kockás Gizihez, a lányhoz, aki folyamatosan lázad a társadalmi elvárások és úgy általában a rendszer ellen. A könnyelmű életet élő lány tettei és álcája mögött is egy megkapó emberi sors rejtőzik. Hasonlóan erős érzelmi vonalat jelent Nina, a csehszlovák lány, aki Prágából kerül Budapestre – az ő történetén keresztül ismerhetjük meg igazán a korszak politikájának az egyénre gyakorolt hatását.
„Vannak tudni való dolgok, mert ezek nélkül az élet megállna. Pedig az életnek úgy kell mennie, hogy hátra se néz, mert ez a dolga, a kegyetlenül nemtörődöm előrehaladás.”
És mindezen túl ott van még Kelemen, a védelmező, aki a leginkább törekszik arra, hogy összetartsa ezt a kis csapatot. Az ő édesanyja – aki szintén igazi túlélő – mindannyiuk életében anyaszerepet tölt be, és hasonlóan nagy jelentőséggel bír az irodalmat oktató Márvány tanár úr is, aki szintén az uralkodó eszmék áldozataivá válik. Izgalmas karakterekben tehát nincs hiány, a hangulatot pedig tovább fokozzák a zenei és irodalmi utalások, valamint a vendégszövegek Esterházytól és Ottlik Gézától.
Finy Petra ügyesen lavíroz a komoly és a könnyedebb pillanatok között, így a regény egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Egyszerre coming-of-age történet és társadalmi krónika is, amely nemcsak a múltba kívánja elkalauzolni az olvasóját, de ösztöni is arra, hogy elgondolkodjon saját életén és a társadalmi változásokon.
Finy Petra: Ultramarin, 21. Század Kiadó, 304 oldal
Kiemelt kép: Finy Petra: Ultramarin (Szerzőporté: Valuska Gábor / Könyves Magazin)
