A 2020-as évek egyik legkedveltebb amatőr nyomozója, Finlay Donovan másfél éves szünet után tért vissza – de megérte várni rá, ugyanis a gyilkossági ügyekbe keveredő írónő és barátai minden eddiginél viccesebb kalandokat élnek át.
Finlay szomszédját, az özvegy Mrs. Haggerty-t, a környék önjelölt őrangyalát és örökös pletykaforrását letartóztatja a rendőrség, miután egy holttestre bukkannak a hátsó udvarában. Bár a nőt hamar felmentik a vádak alól, a háza – amely teljes áramszünet alatt és fűtés nélkül áll – lezárt bűnügyi helyszín marad, így a fia, Brandon megkéri Finlay-t, hogy fogadja be pár napra. Természetesen a nőnek esze ágában sincs jótékonykodni, de nemet is képtelen mondani, ezért szedett-vedett családja (a gyerekei, Vero és az időnként felbukkanó Nicholas) mellett új lakóval bővül a Donovan-ház. A holttest körüli nyomozás rövid időn belül új fordulatot vesz, a gyanúsított pedig nem más lesz, mint Finlay ex-férje, Steven, így bár hősünk tényleg igyekszik távol tartani magát a gyilkosságoktól (az elmúlt négy hónapban bőven kijutott számára a hullákból), nincs más választása: Veróval együtt nyomozásba kezd. Ami, mindannyian tudjuk, hogy mit jelent…
Elle Cosimano első Finlay Donovan regénye 2021-ben látott napvilágot, amelyet szinte rögtön követett a magyar kiadás is. Azóta minden évben újabb kalandokban részesülünk, bár az ötödik részre a szokásosnál kicsit tovább kellett várni (a kötetek jellemzően nyár elején kerültek a könyvesboltokba, a mostani rész viszont november közepén jelent meg). A Finlay Donovan megássa a sírját azonban nem csak ebből a szempontból különleges, hanem azért is, mert a történet ezúttal új irányt vett. A négy köteten át tartó cselekmény ugyanis az előző részben lezárult (a szerző eredetileg ennyi részre szerződött), ám a nagy sikerre való tekintettel újabb három regényre kötöttek megállapodást.
Elle Cosimano (Fotó: Powell Woulfe Photography)
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindent a nulláról kezdenénk, az ötödik rész is tökéletesen illeszkedik a sorozatba, sőt, rengeteg visszautalást is kapunk az előzményekre, és szinte az összes eddigi (életben maradt) szereplő tiszteletét is teszi. Újdonságot jelenthet viszont, hogy most eltávolodunk a maffiától, helyette inkább egy kisvárosi rejtélyt kapunk, amely így bár kevésbé nagyívű, de mégis jobban illeszkedik az atmoszférához. Mintha csak a Lila Akác közbe térnénk vissza és Finlay lenne a sokadik született feleség, úgy váltja egymást a humor és a dráma, a rejtélyek és a kínos szituációk sorozata. Ebben a kötetben ugyanis tényleg csak annyiból áll a nyomozás, hogy kiderítsék, ki és miért akarhatta megölni Gilford Dupree-t, és miért éppen Mrs. Haggerty kertjében ásták el.
Cosimano már az előző kötetben is bizonyította, hogy magabiztosan „kezeli” a szereplőket, a mostani részben azonban még magához képest is szintet lépett. A sorozat a karakterek terén olyan biztos lábakon áll, hogy már csak a puszta jelenlétükkel elvinnék a történetet a hátukon, és ez erősen érződik is a jelenlegi regényben. Talán nem túlzás azt mondani, hogy az olvasó mostanra annyira megszerette az összes különc karaktert, hogy jobban izgul értük, mint a nyomozás miatt (noha az sem válik elhanyagolhatóvá). Hol tényleg könnyesre röhöghetjük magunkat Finlay és Vero próbálkozásain, hol szorítunk nekik a szerelmi életük miatt, hol pedig féltjük őket, amikor lebukás közelébe kerülnek. Finlay-nek ugyanis nemcsak a volt férje megvádolásával vagy a gyermeknevelés nehézségeivel kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy az ügynöke mindent megtesz azért, hogy regényét (amelyhez a korábbi nyomozásai adták az ihletet) megfilmesítse – Nick szakmai közreműködésével –, ezzel pedig fennáll a veszélye, hogy ismét magukra haragítsák a maffiát.
Az új regényben mind a szereplők, mind a cselekmény nagy utat jár be, Cosimano pedig a jól bevált receptet használja továbbra is: bár a jelenlegi eset megoldódik ebben a részben (ennek a végkimenetele szintén nagyban hasonlít a Született feleségek felépítéséhez), az utolsó oldalakon már előre vetíti a következő kötet központi kérdését. Szóval, megkapjuk a szokásos függővégünket – és innentől kezdve csak remélhetjük, hogy nem kell majd egy évnél többet várni arra, hogy együtt eredjünk az újabb rejtély nyomába.
Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját (Finlay Donovan Digs Her Own Grave), ford.: Török Krisztina, Agave Könyvek, 320 oldal
Kiemelt kép: Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját (Szerzőportré: Holly Virginia Photography)
