A tükörjáró-sorozatnak köszönhetően hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő francia Christelle Dabos 2023-ban egy önálló regénnyel jelentkezett. Az Itt és csakis itt egy különleges, szürreális világba kalauzolja az olvasót, miközben komoly társadalmi és filozófiai kérdéseket is felvet.
A történet helyszíne egy meg nem nevezett iskola, amelyre mindenki csak Itt-ként hivatkozik. Ez az iskola egy különös, szinte zárt világ, amelyben a tanulóknak a legdurvább hagyományoknak és szabályoknak kell megfelelnie. Senki nem tudja, ki hozta meg ezeket a szabályokat, amelyek a kezdetektől fogva különválasztják a tanulókat Fentiekre és Lentiekre, majd párba állítják őket, ezzel megalapozva a tanulmányuk teljes idejére a hierarchiában elfoglalt helyüket. Ebben a világban a Herceg az egyik uralkodó. Ebben a világban egy Szupertitkos Klub tagjai azon ügyködnek, hogy megfejtsék a minden csütörtökön 14:28-kor az iskolán belüli valóságmező eltorzulásának és az általuk csak szmöttynek nevezett valami titkát. Ebben a világban diákok tűnnek el és válnak láthatatlanná. Ebben a világban jön egy új diák, aki viszont nem törődik a szabályokkal. És végül jön egy új tanár, aki szintén Itt volt diák, és mindenre emlékszik a múltból.
Christelle Dabos 1980-ban született, gyerekkorát Nizzában töltötte, majd Belgiumban telepedett le. Könyvtárosnak készült, ám egy váratlan betegség felborította a terveit. A hosszas gyógykezelés során az írás jelentette számára a menekülést, a segítséget ahhoz, hogy lassan újra felépítse önmagát, és egy idő után már el sem tudta képzelni nélküle az életét. Barátai bíztatására elküldte egy regényét a Gallimard Jeunesse kiadó első köteteseknek kiírt rangos pályázatára. A tél jegyesei elnyerte a pályázat fődíját, az azóta négykötetessé bővült A tükörjáró-sorozat (további kötetek: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban, Bábel emlékezete, Visszaverődések viharában) pedig számos országban valóságos irodalmi szenzáció lett.
A Tükörjáró-sorozatra több országban is az új Harry Potterként hivatkoztak, ez a hasonlítást pedig csak amiatt hozom fel most én is, mert Dabos most éppen olyan szituációba került, mint Rowling. Talán emlékszünk még, milyen visszhangot váltott ki Rowling első felnőtteknek szóló regénye, az Átmeneti üresedés, amelynél a marketinggépezetek nem győzték hangsúlyozni, hogy ne egy újabb Harry Pottert várjanak az olvasók, ennek ellenére mégis mindenki ahhoz hasonlította. Az Itt és csakis itt kapcsán is legalább ugyanilyen fontos kihangsúlyozni, hogy ezzel a művével Dabos egy teljesen új oldalát mutatja meg, maga a regény nem is tekinthető a hagyományos értelemben véve fantasynak, minden, ami egy picit is természetfelettinek tűnik be, az tulajdonképpen egy metafora, amellyel a szerző korunk társadalmát hivatott bemutatni – mélyen elgondolkodtató módon.
Christelle Dabos (Fotó forrása: Kolibri Kiadó)
A történet szürrealizmusával és a többrétegű filozófiájával Dabos ismét megmutatja, hogy mestere a komplexitásnak és a mélyebb értelmezésnek. Ugyanis az Itt és csakis itt szintén egy nem hétköznapi világba kalauzolja el az olvasót. Pontosabban: egy hétköznapi világba, amelyet átitat egyfajta mágikus realizmus, éppen ezért a történet értelmezhető akár egy alternatív valóságként is, amelyben van helye a természetfeletti elemeknek, de igazából itt minden szimbolikus jelentőséggel bír. A cselekmény egy tanévnyi idő alatt játszódik, és négy diák életét követhetjük nyomon. Iris, Pierre, Guy és Madeleine elbeszéléséből ismerjük meg az iskolát és annak működését.
A kötet első felében kisebb zavart is okozhat az olvasó számára, hogy ez a négy szál hogyan fog összekapcsolódni (már ha összefog), hiszen teljesen különálló sztorikat kapunk, amelyekben az egyetlen közös pont maga az iskola és a rejtély. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Dabos mindvégig az olvasóra bízza a metaforák megfejtését, sőt, ezt az egészet megfejeli a fejezetek közé ékelt Szupertitkos Klub gyűléseivel és a helyettesítő tanár monológjával. Szóval: semmit nem rág az olvasó szájába, csak az áldozat szerepbe jutottakat ismerjük meg, de nem egészen érthető, hogy ki vagy mi miatt jutottak idáig. Aztán szép lassan ráébredünk, hogy mindez valójában a középiskolai traumákról, az ifjúkori gonoszkodásról szól, amelynek legfőbb mozgatórugója a hataloméhség, és az, hogy minél fentebb kerülj a társadalmi ranglétrán. Dabos meglehetősen kegyetlen képet fest az ifjúságról, és bár tény, hogy élt a költői túlzással a karakteralkotások és szituációk terén, a valóságban mégis előfordul, hogy valakinek tényleg arról szólnak az iskolai évek, hogy túléljenek. De amíg vannak olyan emberek, mint például Sophie, aki nem hajlik meg az értelmetlen szabályok előtt, addig van remény.
A regény már-már szépirodalmi stílusa finoman egyesíti a líraiságot és a tiszta narratívát, miközben nem áll Dabostól messze a szürreális vagy abszurd elemek alkalmazása sem. A szimbólumok és metaforák gyakori használatának köszönhetően az olvasók egy egészen új, érzelmileg gazdag élményt élhetnek át. A regény nyelvezete is ennek megfelelően egyszerre bonyolult és letisztult, amely annak ellenére, hogy sosem válik nehezen érthető, hogy a történet bizonyos pontokon nehezen adja meg magát. Éppen ezért ezt a regényt inkább az elemeltebb sztorikra fogékony felnőtt közönségnek ajánlanának, mint a könnyed ifjúsági olvasmányra vágyóknak. Viszont: aki erre a műfajra nyitott és fogékony, biztosan nem fog csalódni.
Christelle Dabos: Itt és csakis itt (Ici et seulement ici), ford.: Pacskovszky Zsolt, Kolibri Kiadó, 248 oldal
Kiemelt kép: Christelle Dabos: Itt és csakis itt (Szerzőportré: Chloé Vollmer)
