„A határidő jó múzsa” – interjú Patkós Mártonnal és Tasnádi Bencével

Július 21-én kerül bemutatásra a 3K – Kaszásdűlői Kulturális Központ előtti téren Shakespeare legismertebb tragédiája a Rómeó és Júlia Dicső Dániel rendezésében. Tybaltot Patkós Márton, az Örkény Színház színművésze, Mercutiót pedig Tasnádi Bence, a Katona József Színház színművésze játssza. Velük beszélgettünk az előadás előtti munkáról.

Marci te már tavaly is dolgoztál itt, Bence neked ez az első munkád a 3K-ban. Hogy kerültetek bele a Rómeó és Júliába?

Patkós Márton: Előző évben voltam itt először a Liliommal, akkor annak nagyon örültem, mert az egy nagyon jó szerep, és jól is éreztem itt magam. Dani hívott idén is, én pedig örömmel jöttem. Elég rövid idő jut mindig az előadásokra, tavaly is összesen három hetünk volt összerakni az egész darabot, azért ez így elég durva vállalkozás, és ez a mostani munka sem kevésbé az, a Rómeó és Júliára is ennyi időnk van csak.

Tasnádi Bence: Engem Dicső Dani felhívott, hogy lenne-e kedvem részt venni a produkcióban. Én akkor ezt egy nyaralásra hivatkozva lemondtam, az évad után nem volt kedvem még egy újabb színházi munkába belevágni, de később beszéltem Marcival, és kiderült, hogy ő is benne van. Már régóta szerettünk volna együtt dolgozni, ezért rágta a fülemet, hogy vállaljam el, így végül átszerveztem a nyaralást. Kicsit tartottam attól, hogy többet már nem lesz lehetőségem Mercutiót játszani, amire pedig fájt a fogam.

Milyen a próbafolyamat, így hogy ilyen szűkösen álltok az idővel?

TB: Instant. A Katonában készült Gondnokság során megtanultam, hogy minden annyi idő alatt készül el, amennyi van rá. A határidő jó múzsa (nevet). Szerintem három hét alatt is össze lehet rakni, nem feltétlenül lesz rosszabb, mintha két hónapunk lenne rá. Azt tapasztalom, hogy egy 8 hetes próbafolyamat alatt nagyon kényelmesen haladgatunk, az első két hét például a szövegtanulásról szól, amit itt viszont nem engedhetünk meg magunknak. Nagyon gyorsan be kellett fogadni az anyagot, hogy aztán tudjon ülepedni.

Jut idő három hét alatt mindenre, amit ki szeretnétek próbálni?

PM: Szerintem egy Tybalt esetében mindenképpen, Mercutiónál már nem feltétlenül.

TB: De, szerintem igen, még abban is. A főszereplőknek van igen kemény dolga.

Zenéltek is majd az előadásban, ugye?

TB: Igen, a hangszeres tudással rendelkező színészek képezik a zenekart, kivéve egy dobost és Kéménczy Antalt, aki a zenei vezetőnk. Márfi Márk zongorázik, Georgita Máté Dezső hegedül és gitározik, Rainer-Micsinyei Nóra szintén gitározik, én pedig basszerozom.

PM: Én meg triangulumozok, azt ne felejtsük el (nevet).

Meséltek egy picit a szerepeitekről?

TB: Szerintem Mercutió egy szomorú bohóc, cinikus ember, aki közben mégis végtelenül érzékeny. Ez a sorsa, hogy meghaljon.

PM: Én sajnos nem tudom azt mondani, hogy ismerem a darabot, hiába láttam, nem foglalkoztam vele korábban. Ez még csak a harmadik próbám, a héten csatlakoztam be, mert előtte Szegeden voltam a „Hegedűs a háztetőn”-t játszani, de ma pont a Bencével közös részeket néztük, és valahogy az jutott eszembe, hogy Tybalt egy gőzmozdony. Összesen három jelenete van, az első kettőben bőszködik, föl van háborodva, majdhogynem letépi a többiek arcát… Szerintem ebben a Tybaltban benne van, hogy nem szándékosan ölte meg Mercutiót, megnézi, hogy él-e még, nem akarta ő, hogy ez történjen. Nagyon nem tudom ezt a figurát túlbonyolítani, mert ez egy pici szerep, mondjuk emiatt a kibontása is elég nehézkes. Elvakultnak, önzőnek, nagyképűnek látom.

TB: Shakespeare-nél jellemzőek a funkcionális szerepek, Tybalt pont ilyen. Kell egy báty, akinek az a dolga, hogy casus bellit szolgáltasson a két család között, ami miatt össze lehet feszülni, illetve ami miatt végképp ellehetetlenül a két fiatal szerelmes frigye.

Danival milyen a közös munka?

PM: A Liliomban nagyon el kellett merülni, ott én tulajdonképpen elsősorban a szövegre koncentráltam, csak kisebb instrukciókra volt szükség, mert annyira behúzott minket a történet, hogy fél szavakból is értettük egymást. Tudtuk ennyiből is, hogy milyen döntéseket hozunk az előadással kapcsolatban. Úgy terelgetett minket, engem, hogy csak a leglényegesebb dolgokat határozta meg, a részleteket pedig együtt találtuk ki. Azt tapasztaltam akkor és most is, hogy Dani nagyon érzékenyen látja a dolgokat. Halk ember alapvetően, de a szemében látszik, hogy mindent lát és ért, illetve hogy azért történnek a dolgok a próbán valahogy, mert ő azt így találta ki. Abszolút érthető mindig a koncepció. Emiatt is érzem jól itt magam mindig.

TB: Nagyon jó, mert felkészülten érkezik, határozott koncepcióval, viszont mégis figyelmes és hajlandó együtt gondolkodni. Nem sűrűn emeli föl a hangját, nagyon jó próbalégkört teremt. Fontos, hogy amiket mond, azok az én megérzéseimmel is egybevágnak, ez így sok mindent megkönnyít. Én most dolgozom vele először, feltétlenül jó tapasztalat.

Nem nagyon szoktál a Katonán kívül feladatokat vállalni, ugye?

TB: Nem sűrűn van rá lehetőségem. Most szeptemberben egyébként lesz egy munkám a Gólem Színházzal, amiben a zenekarom is végig jelen lesz, szeptember végére tűzték ki a bemutatót, ezt például várom. Jó egy kicsit más emberekkel is találkozni, közben meg azt a műhelymunkát is bírom, ami a Katonában folyik. Egyelőre még nem fogalmazódott meg bennem, hogy máshol csináljak valamit.

Ugye csak egyetlen alkalommal játsszátok majd el?

PM: Igen. Az nagyon sajnálatos, hogy minden évben csak egy előadás van.

TB: Egyetértek, szerintem ebből többet ki lehetne hozni, tudna kicsit alakulni még. A bemutató az mindig egy feszült, felajzott állapot, utána lehetne egy kicsit dolgozni még az anyagon, tudna még nemesedni.

Kiemelt kép: Tasnádi Bence és Patkós Márton (fotó: Várady Nikolett)