„A Harmadik Figyelmeztetés egy szerelemprojekt, ez adja a varázsát az egésznek” – interjú Gémes Antossal

Komoly változás állt be idén az életében, 16 év után, már nem tagja a Pesti Magyar Színháznak, amelynek színésze és művészeti vezetője is volt. A Harmadik Figyelmeztetés színészzenekarral a héten ünneplik a 15. jubileumukat, nyáron és ősszel ismét rendez és a Völgymajor után újra kulturális programokat szervez a Dunakanyarban. A Farkas-Ratkó-díjas színművésszel, Gémes Antossal beszélgetünk.

Évad közben jöttél el a színháztól, ami nem túl megszokott lépés.

Az az igazság, hogy én sem saját elhatározásból tettem, az új vezetés „segített” ebben.

Számítottál erre a lépésre?

Igen.

Igen?

Volt egy olyan gondolatom, hogy mivel a két előadásomat összesen látták egy évad alatt 80 ezren, meg, hogy azért elég jól ismerem a társulatot, talán az új vezetőségnek is szüksége van arra, hogy legalább az első évben segítséget kapjon, kulcsot a társulathoz. Volt bennem egy hátha érzés, de végül is így utólag visszagondolva ez naiv elképzelés volt a részemről. Ha nem lett volna személyes ellentét, akkor sem szereti egy vezetés, – és én azt gondolom, hogy ez egy természetes dolog –, hogy egy másik dudás is legyen ebben a csárdában.

Mennyire viselt ez meg téged?

Akkor nem annyira, de utólag igen. Mégiscsak 16 évről beszélünk!

Egyetem után szerződtél oda, és ha jól emlékszem, nem is voltál máshol tag?

Bizony, csak vendégként játszottam máshol. Az egyetemről kerültem oda, és azért az elmúlt években volt több olyan helyzet is az életben, amikor érzelmileg döntöttem a maradás mellett és nem szakmailag. Nem bánok semmit, hiszen rengeteg mindent köszönhetek a színháznak, a családomat is, de pont emiatt tud nagyon fájni. De még így utólag sem bánom, hogy nem mentem el máshova.

Ez nem csak egy munkahely volt neked, hanem rengeteg kötődés, és érzelem is.

Ez így van, de mivel azért számítottam rá, vékonyítottam az érzelmi köldökzsinórt a színház felé. Elvégeztem a munkámat, de nem tettem bele több emberi szálat az utolsó időszakban, mint amennyire szükség volt. És ez tudatos volt a részemről, mert nem akartam kifejelni a szélvédőt.

Tehát részedről az elengedés bent volt a pakliban?

Inkább úgy mondanám, hogy próbáltam magam arra is felkészíteni, hogy ez bekövetkezhet. Amikor bekövetkezett, – ha őszinte akarok lenni –, akkor lehetett volna rosszabb forgatókönyv is, de végül mindent megkaptam, ami a törvényben le van írva. Ami nem extra érdem, de van, ahol már ezért is küzdeni kell.

Milyen lett ettől a hangulat a színházban? Hogy fogadták a többiek?

Teljesen egyértelmű, hogy nem állt meg a világ a távozásomtól, mindenki pótolható, megy minden tovább. A társulat eléggé feldúlt lett, de kértem őket, hogy ne legyen semmilyen hiszti, mert az sem fog az változtatni a helyzeten.

Vannak most színházi feladataid?

Nyáron az Edda-musicalt rendezem Szigligeten, ami a következő évadban megy tovább, szeptemberben pedig A padlást Nyíregyházán. És van két folyamatban lévő projekt is, de ezekről még korai lenne most beszélni. A Dunakanyarban pedig ismét egy nyári színházi projekt szervezése van folyamatban, ami egy szabadtéri programsorozat lesz. Ez azért is különösen fontos számomra, mert ott élünk, így közel lehetek a családomhoz.  Van a Völgymajor ahova fesztiválokat szerveztem korábban, és egy új vállalkozásom, a Lyra Hill, ami az ország legszebb panorámájával rendelkező kulturális központ, ahova rendezvényeket szervezünk, esküvőztetünk. Ez Verőce külterületén van, 150 éves kárpátaljai gerendaházak lettek a helyükön szétszedve, és itt újra összerakva. Van egy gyönyörű istálló, ami fölött 10 szoba van. Közel 70 vendégnek tudunk szállást biztosítani. És van egy 250 négyzetméteres csűr, amit a felújításkor téliesítettünk, így egész évben tudunk rendezvényeket szervezni. Hárman vagyunk üzlettársak, én a programokért vagyok felelős. A belvárosból költöztünk ki erre a csodálatos környékre. Annyira megszerettem a Dunakanyart, hogy egyértelművé vált, hogy mindenképpen szeretnék ott lábakat ereszteni.

Ott nem lépsz fel valamilyen produkcióval?

Nem szeretnék. Szerintem a színészek legtöbbje, főleg 40 után, hogy mindenképpen el szeretne bújni az emberek elől és a szerepe mögé bújva mutatni meg magát. Ezért is nagyon jó, hogy van függöny, meg vannak takarások. Én például nem véletlenül nem játszom egyáltalán színházban pár éve. Nem így alakult, hanem én akartam így. Mert az, amiért anno ezt elkezdtem, hogy szeretném mutogatni magam, az teljesen eltűnt.

Ez egy folyamat volt, vagy egyszer csak így ébredtél?

Folyamatos volt. Nagyon szép gyerek voltam, nyilván ez is hozzátartozott, hogy akkor jobban szeretem önmagamat odaadni, kicsit kitárulkozni, de nem hiszem, hogy csak erről van szó. Egész egyszerűen egy felnőtt férfinek szerintem ez sokkal nehezebb ügy, sokkal szemérmesebb lesz az ember az évek alatt, vagy az évek múlásával. Egy húszéves gyerek még csikó, teljesen máshol vannak a fókuszpontjai. De nagyban közrejátszott az is, hogy szinte toxikusan ragaszkodom a gyerekeimhez. Nem tudom azt elképzelni, hogy mondjuk huzamosabb ideig ne legyek velük, azért mert valahol máshol próbálok hetekig. Ebből a szempontból már előre izgulok, hogy mi lesz, ha lemegyek Nyíregyházára.

Amikor eljöttél a Pesti Magyar Színházból, akkor másik színházban nem is gondolkodtál?

Nagyon nem. Mert nehezen tudom elképzelni, hogy elölről kezdem az életemet. Azt remélem, és azon dolgozom, hogy a Lyra Hill egy pezsgő kulturális központtá váljon, amiben nem csak örömömet lelem, hanem a számításaimat is megtalálom minden tekintetben.

A zene is fontos szerepet tölt be az életedben, hétvégén pedig egy fontos jubileumot ünnepeltek: 15 éves a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekar.

Igen, május 19-én lesz a jubileumi koncertünk a Turbina Kulturális Központban. Két hatalmas bulink volt eddig az ötödik, és a tízedik születésnapon, mindkettő a Pesti Magyar Színházban volt, így most ez is újdonság lesz. Mindkét koncert előtt nagyon sokat dolgoztunk, és ettől felfrissült a zenekar, meg a repertoár is. Most is ezt várom! Egyre nehezebb összerántani a srácokat, mert sokkal nehezebb lett az élet, komolyabb logisztikára és szervezésre van szükség, de szerencsére azon a tényen semmi nem változtatott, hogy szeretjük csinálni.  Tavaly, amikor a Balatonon léptünk fel, akkor mind ott aludtunk, és olyan volt, mint amikor elkezdtük 15 éve. És az hihetetlenül jó érzés, hogy ez nem kopik! Mert szeretjük egymást és jó együtt lenni, de az, hogy egy héten még két próba is beleférjen, na, ezt már egyre nehezebb kivitelezni.

Azt gondoltátok volna, hogy ebben lesz 15 év?

Á, dehogy! De az is furcsa, mert ezt sem láthattuk előre, hogy valójában soha nem volt köztünk jelentős rivalizálás, pedig simán belefért volna hét pasinál. Még az elején, a whisky gőzös állapotokban sem volt soha hangos szó, vagy félreérthető megjegyzés. Pedig természetes, hogy mindenki tud rosszfej lenni, én is. Az elején kifejezetten premier buli zenekarnak indultunk, tehát mindig munka és próba után voltak a fellépések, amibe belefért, hogy az ital is előkerüljön. Egyszer a székesfehérvári színházban volt egy nagy hasalásom, és akkor sem téptek szét a srácok, de nekem erős jel volt. Mivel mi soha nem ebből éltünk, meg tudott maradni szerelemprojektnek, ami abszolút a varázsát adja az egésznek. Ugyanakkor megvan az a pici profizmus, hogy odafigyelünk magunk mellett egymásra is. Nem rohanunk, pihenünk fellépés előtt, pontosan tudjuk, hogy már nem bírjuk úgy, mint régen. Korábban három órát simán végig tudtam énekelni szünet nélkül. Most már nem tudom, kell egy kis szünet. De ebben is egy húron vagyunk, együtt öregszünk.

Mivel készültök a születésnapra?

Természetesen lesznek új dalok, és olyan vendégek, akiket szívesen lát a zenekar, és a közönség is. Az elmúlt években készültek „aljas” slágerek, amik üvöltenek utánunk, hogy valamilyen formában megcsináljuk őket, és meg is csináljuk, szerintem ezeket nagyon fogja szeretni mindenki. De ilyenkor összeszedjük a régieket is, amikor van egy másfél-két hónap megfeszített munka, az egy minőségi váltás a régi dalokban is az eddigiekhez képest. Mindig örülök, amikor van egy ilyen nagy koncert, mert egy kicsit újból összerakódik a zenekar, és akkor a nyári fellépésekre már egyben vagyunk. Annyira szeretem az egészet, nemcsak a múltját, a jelenét is. Cserna Tóni például áldás és átok egyben az emberiségre nézve, és rám is. (nevet) Ő olyan ütemtelenül tud bármit, hogy azt tanítani kéne! De nagyon jól működünk együtt, mint Bud Spencer és Terence Hill. Az egész dolog hihetetlensége a mulatságos számomra. Még mindig nem tudom megszokni 15 év után se. Reméljük, hogy a közönség is vevő lesz mindenre! Hangulat tekintetében garantáljuk, hogy rajtunk nem fog múlni semmi, most is örömzene lesz a javából!

kiemelt kép: Gémes Antos (fotó: Pesti Magyar Színház)