A magyar kultúra napján, január 22-én mutatja be a Feledi Project legújabb kortárs táncelőadását A szerelem arcai címmel a Nemzeti Táncszínházban. Az előadást Márai Sándor három jelentős műve – A gyertyák csonkig égnek, az Eszter hagyatéka és a Válás Budán – inspirálta. Az alkotók e művek érzelmi és filozófiai rétegeiből építkeznek, amelyeket élőzenével és Márai szövegeinek, verseinek beemelésével formálnak színpadi egésszé.
A darab a férfi és nő kapcsolatának legmélyebb, időtlen dimenzióit vizsgálja. A köztük fellobbanó vágy magában hordozza a feszültséget és a bizonytalanságot is – ezt a belső kettősséget jeleníti meg az előadás. Az élőzenei aláfestés és a prózai részletek belső monológként reflektálnak a bensőséges, mégis törékeny kapcsolatra és annak összetettségére.
A szerelem arcai nem lineáris történetet mesél el, hanem érzelmi állapotokból és finom lelki rezdülésekből építkezik. A produkció három, egymást átható színpadi képben bontja ki a szerelem univerzális ívét: a vágy születését, a szenvedély és kötődés kettősségét, valamint az elmúlás és a magány csendjét.
Az előadás nem csupán a szerelem felemelő oldalát ragadja meg, hanem annak árnyoldalait is. Márai műveinek sötétebb tónusai – a féltékenység, a ragaszkodás, az elválás fenyegetése – éppúgy megjelennek, mint az idő múlásával járó magány, a búcsú fájdalma és az el nem mondott szavak súlya. A táncelőadás azt hangsúlyozza, hogy a szerelem körkörös természetének az elengedés és az elmúlás éppúgy szerves része, mint a beteljesülés.
A szerelem arcai archetipikus férfi–női helyzeteket jelenít meg: a testek hol egymásba fonódnak, hol eltávolodnak egymástól. E mozgásdinamika rajzolja ki a szerelem három korszakát – a születést, a kiteljesedést és az elmúlást –, amelyek egyben az emberi létezés alapvető tapasztalatai is.
Kiemelt kép: A szerelem arcai (Forrás: Nemzeti Táncszínház)
