„A Déryné Program nemcsak azoknak ad lehetőséget, akik már íróként tevékenykednek a szakmában, hanem azoknak is, akiknek van egy jó ötlete és tehetsége” – Interjú Tréfás Lucával

Több kortárs drámát a színpadra! A Déryné Program pályakezdő drámaíróknak kiírt mentorprogramja, a Barangoló Drámaírói Műhely folytatódik. Újra itt a lehetőség, hogy a fiatal tehetségek tollat ragadjanak és elinduljanak az írói pályán. A 8 hónapot felölelő ösztöndíjprogram mentorai a Nemzeti Színház munkatársai, a jelentkezéseket február 29-ig várják. A programról és műhelymunkáról a korábbi ösztöndíjassal, Tréfás Lucával beszélgettünk.

Mióta foglalkoztat téged a drámaírás?

A színház, az irodalom szeretete mindig is jelen volt a családomban. A nagyapám állami gondozott volt, és mindig azt mondta, hogy őt a könyvek mentették meg. Ezért is bátorított, hogy minden alkalmat ragadjak meg, amikor közelebb tudok kerülni a művészetekhez. Középiskolásként az irodalomtanárom rendszeresen vitt minket előadásokra, az én „fanatizmusom” ekkor indult. Emellett kiskoromtól kezdve szerettem írni: verseket, novellákat, 11 évesen pedig egy regényt is írtam ceruzával, csíkos füzetekbe. Középiskola után dramaturg szakra akartam menni, de abban az évben nem indult ilyen képzés az SZFE-n. Így az ELTE anglisztika szakát választottam, dráma és színház specializációval. A mesterszakot már Angliában végeztem, ahol forgatókönyvírást tanultam. Ez ott nemcsak a filmeket fedte le, hanem a tévét, a rádiót és a színházat is. Így lett a szakmám az, amit korábban csak szerettem.

Hogyan találtál rá a Déryné Program Drámaírói Műhelyére?

Egyrészt az algoritmus varázslatának köszönhetően, hiszen sok színházat követek, nézegetem a pályázati felhívásokat. Másrészt a barátaim is küldték nekem a linkeket. Producer asszisztensként a mindennapokban filmgyártással kapcsolatos szervezési feladataim vannak, amiben máshogy érvényesül a kreativitás, mint az írás során. Viszont az alkotói munkához is vissza akartam találni, ezért is jött pont jókor a Déryné Program Barangoló alprogramjának felhívása a drámaírói ösztöndíjra. Egy drámatervvel kellett jelentkezni, az elbírálás után behívtak minket egy személyes beszélgetésre, amelyen a mentorok és a projektvezetők is részt vettek. Kérdeztek rólam, a drámatervről, honnan jön az ötlet, stb.

Pont ez lett volna az én következő kérdésem is, hiszen a Hopeless munkacímű darabod koncepciója egészen érdekes. Szóval: honnan jött az ötlet?

A dráma egy hajléktalanról szól, aki elveszti a személyi igazolványát, elmegy az okmányirodába újat csináltatni, ahol kiderül, hogy időközben halottnak nyilvánították. Ahhoz, hogy bebizonyítsa, igenis él, komoly jogi procedúra szükséges: el kell mennie egy tárgyalásra és három tanúval kell igazolnia a személyazonosságát. Ebből adódik, hogy vissza kell nyúlnia a régi életéhez. Szociális munkásként dolgozó édesapámtól hallottam többek között ezt a történetet is, sajnos elég gyakran megesik, hogy emberek visszaélnek a hajléktalanok személyazonosságával. Ez vászonra vagy színpadra kívánkozott, végül az utóbbi mellett döntöttem.

A témaválasztás is fontos szempont volt, hogy bekerültél a mentorprogramba?

Azt nem tudom, hogy milyen szempontok alapján döntöttek. De biztos vagyok abban – a személyes beszélgetés alapján is –, hogy a témának is volt súlya. Rengeteg olyan dologról beszéltünk, ami a drámatervből nem feltétlenül derült ki, például, hogy mi a kötődésem hozzá. Szerintem a színháznak alapvető feladata, hogy reflektáljon arra a világra, ami körülvesz minket. A hajléktalanüggyel pedig naponta szembesülünk, de nem feltétlenül gondolkozunk el rajta. Remélem, hogy a társadalmi egységhez való közeledéshez az én drámám is hozzájárulhat idővel.

Kozma András és Lukácsy György voltak a mentoraid. Milyen volt velük a közös munka, egyáltalán hogyan kell elképzelni a folyamatot?

2023-ban rendhagyó módon nem hárman, hanem négyen kaptunk ösztöndíjat. Kozma Andrásnak és Lukácsy Györgynek is tetszett a témám, viszont mindketten más perspektívából képzelték el a megvalósítást. Nyolc hónapon keresztül havi kétszer találkoztam velük, eleinte hármasban ültünk össze, később pedig váltották egymást. Közben dolgoztam a darabon, az anyag a beszélgetések hatására folyamatosan változott, kiegészült. Minden hónap végén leadtam az aktuális változatot, az alapján mentünk tovább. Ezeken a kéthetes találkozásokon azonban nemcsak a leadott anyagot vitattuk meg, hogy merre halad az egész, hanem elemeztük a karaktereket is, de volt, hogy csak irodalomról, színházról és filmekről beszélgettünk – ez is nagyon inspiráló volt. Ez a mentorprogram azért volt jó, mert nem megmondani akarták, hogy mit és hogyan csináljak, hanem bizonyos irányokba tereltek, amelyről bátran letérhettem, ha nem éreztem magaménak. Ez nagy segítséget nyújtott abban, hogy önállóan tudjak elmélyülni a darabban és megtanított az arról való gondolkodásra is. Például, hogy mennyire fontos, hogy az adott szereplő kicsoda, miért érez és cselekszik úgy, ahogy.

Mennyit változott a drámaírói képességed ez alatt az idő alatt? Milyen újdonsággal tudott szolgálni?

Ahogyan a szöveg, úgy én is folyamatosan változtam, fejlődtem. Gyurinak volt egy nagyon praktikus tanácsa: azt mondta, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy fog kinézni a történet színpadon, de a fejemben legyen megrendezve. Ez rettentően nehéz, és természetesen én is beleestem abba a hibába, hogy már-már forgatókönyvi részletességgel írtam le mindent, de később rájöttem, hogy elég teret kell adnom a jövőbeli rendezőnek és színésznek, hogy ők döntsék el, hogy az adott mondat mit jelent abban a kontextusban, ahogy ők látják a történetet. Ez íróként nagy kihívás, mert nehéz elengedni azt, ami a fejedben van, de megtanított a lényegre: a legfontosabb, hogy én ismerjem az adott szereplőt, a többi majd kibomlik magától.

A mentorprogram alatt tanultakat mennyire tudod kamatoztatni a jövőben, egy későbbi dráma megírásakor?

Teljes mértékben, hiszen ez alatt a nyolchónapos folyamat alatt magáról a drámaírásról kaptam szakmai tanácsot. Számomra elsősorban ez volt a fontos. Bár tanultam korábban írást, de ettől függetlenül kevés szakmai visszajelzést kaptam – az csak akkor működik, ha aktívan dolgozó író vagy dramaturg vagy. Mivel András és Gyuri tapasztalt dramaturgok, és tudják, hogyan működik a színház, ezt a tudásukat is át tudták adni. Így a mentorprogram nem csak és kizárólag erről a drámámról szólt, hanem az általános színházi világkép elsajátításáról is.

Meglátásom szerint ez a drámaíró mentorprogram remek lehetőséget jelent a fiatalok számára, hiszen ezáltal is a kortárs magyar drámák születését segítik elő.

Ez abszolút így van, és elég csak körbe nézni a színházakban, láthatjuk, hogy a nézőknek nem csak arra van igénye, hogy a klasszikus történetekbe lássák be a mai társadalmat, a mai problémákat, hanem hogy a mai kor is jelenjen meg színpadon. A kortárs drámák folyamatos születése ellenére még mindig van hely új történeteknek, és pont ezért jó a Déryné Program, mert nemcsak azoknak ad lehetőséget, akik már íróként tevékenykednek a szakmában, hanem azoknak is, akiknek van egy jó ötlete és tehetsége. Nekem, mint pályakezdő, fiatal írónak óriási mentőövet jelentett, hogy közelebb kerüljek a vágyott szakmámhoz.

Idén is elindították a jelentkezést. Te kiknek ajánlanád, hogy jelentkezzenek?

Mindenkinek, akinek van egy jó ötlete, aki szeret írni, akinek fontos, hogy alkosson és párbeszédet kezdeményezzen, folytasson. Leginkább pedig azoknak, akik tudják, hogy szeretnék ezt csinálni, de nem elég bátrak. Saját tapasztalatból mondom, hogy engem is sokáig az tartott vissza, hogy azon agyaltam, mit gondolnak mások, de ez nem jó irány. Nem kell félni, mert igenis van, hogy ami a fejedben van, az jó. Az első lépés a siker útján, hogy leküzdöd a félelmed, jelentkezel és belevágsz a kalandba.

Milyen tanácsokkal látnád el a jelentkezőket?

Azon túl, hogy merjenek bátrak lenni? (mosolyog) Habár a pályázati anyagban benne van, hogy mit várnak a drámatervben, ez egy általános fogalom. A szinopszis mellett én leírtam mindent, amit fontosnak tartottam elmondani. Minél több információval szolgálsz, annál jobban kiviláglik a személyiséged, és hogy számodra miért fontos, hogy megvalósuljon a drámád.

Ha már megvalósulás: mit lehet tudni a Hopeless jövőjéről?

Ha jól tudom, a következő lépés, hogy a négy mentorált drámáját a Déryné Társulat színészei egy olvasópróba keretében felolvassák, ez alapján lesz még egy utolsó lehetőségünk módosítani a szövegen. Illetve beszéltünk már arról, hogy a leadott drámákat szeretnék előbb-utóbb színpadra vinni – akár a Déryné Társulat, akár a Déryné Programhoz kapcsolódó más társulat. Ezért is jó ez a mentorprogram, mert a Barangoló alprogram támogatásával létrejöhet a színdarab, az Országjárás alprogram pedig abban segít, hogy az ország több pontjára is elvigyék.

Kiemelt kép: Tréfás Luca (Fotó: Déryné Program)