A debreceni Csokonai Színház Lear című előadása nyitja az idei Vidéki Színházak Fesztiválját a Tháliában

Ilja Bocsarnikovsz a 2018/19-es évadban ismét visszatért a debreceni Csokonai Színházba rendezni, hogy a tavaly a POSZT-on három díjat is kiérdemlő (legjobb előadás, legjobb női főszereplő – Imre Éva, legjobb díszlet – Andrij Zsoldak és Daniel Zsoldak) Három nővérhez hasonlóan különleges előadást hozzon létre a társulat színművészeivel. Ezúttal egy Shakespeare klasszikushoz nyúlt, amelyet szokatlan rendezői húzásokkal tett felejthetetlenné a közönség számára. A márciusban bemutatott kétfelvonásos darab, a Lear nyitja szeptember 2-án a Thália Színház szervezésében megrendezésre kerülő Vidéki Színházak Fesztiválját.

Az angol mester egyik leghíresebb és legösszetettebb tragédiája 1603 és 1606 között keletkezhetett, Shakespeare valószínűleg Holinshed krónikájából vette a mű alapjául szolgáló történetet, amely Leir, a britonok királyának legendáját dolgozza fel, aki a római kor előtti kelta vaskorban élt időszámításunk előtt a 8. században. A szerző persze több ponton is megváltoztatta a cselekményt, amely az emberi szenvedés és empátia különleges természetrajzát mutatja be meglepő pontossággal.

A tragédiát a XVII. század elején tartott ősbemutatója óta a világ számos pontján folyamatosan játsszák, és több filmes adaptáció is született belőle. A címszerepet olyan színészóriások játszották korábban, mint Orson Welles, Laurence Olivier és Ian McKellen. Magyarországon emlékezetes alakítást nyújtott az öreg király jelmezét magára öltve Bessenyei Ferenc, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

A debreceni előadás különlegessége pedig pontosan a főszereplője kilétében rejlik, Bocsarnikovsz ugyanis rendezésében Ráckevei Annára, a Jászai Mari-díjas, kiváló művészre bízta Lear alakjának megformálást. „Számomra a Lear, mint mindig minden darab, az emberről és az emberi viszonyokról szól. Bármelyik században játszódó darabról beszélünk, bármilyen körülmények közé helyezett figurákról, mindig ez a legizgalmasabb probléma számomra. Ahogy a Learben is: az, hogy milyen gyengék vagyunk és mennyire képtelenek arra, hogy legyőzzük a bennünk élő démonokat.” – mondta egy korábbi interjúban az orosz direktor.

Ráckevei Anna főiskolás korában játszott először a Shakespeare-klasszikusban, amit azóta is nagyon fontos műnek tart, ezért kifejezetten örült, amikor kiderült, hogy újra foglalkozhat ezzel a különösen mély és összetett szöveggel. „A Lear-történet olyan, mint egy robbanás, amitől minden, ami addig épült megsemmisül. Lear egyszer csak arra ragadtatja magát, hogy a kemény értelemmel felépített rendszerében, birodalmában az érzelmei irányítsák. Mivel ez a terep ismeretlen számára, óriási hibát követ el és csak a történet végére jut el oda, hogy kimondja a szót: bocsánat. Szükségszerű, hogy végig menjen ezen az úton, ha nem csak a szemével, de a szívével is látni akar.” – nyilatkozta a bemutató előtt.

A történet szerint az idősödő Lear, Britannia királya úgy dönt, hogy felosztja hatalmát és birodalmát három lánya között, hogy élete hátralévő részét csendes gondtalanságban tölthesse. Ezért csak egy dolgot kér cserébe, – és persze ennek függvényében osztja a birtokokat is – hogy a leendő örökösök hajbókolva bizonyítsák iránta érzett szeretetüket. A két idősebb lány, Goneril és Regan nem átall hízelegni Learnek, a legkisebb hercegnőtől, Cordéliától azonban csak józan őszinteséget kap, ami persze sérti is a hiúságát. Így a megromlott ítélőképességű uralkodó országát kettéosztja, legfiatalabb lányát pedig Franciaország királyához adja, aki távol kerül otthonától. Goneril és Regan gonoszsága azonban hamarosan megmutatkozik, az öreg királynak pedig szembe kell néznie döntése következményeivel.

Ugye mindannyiunk számára ismerős a történet? Ha máshonnan nem, akkor a magyar népmeséből, ahol az öreg király megkérdezi a lányait, mennyire szeretik. A két idősebb szép szavakkal, csodás metaforákkal borul az uralkodó lábai el, még a legkisebb testvér csak annyit mond: Annyira, mint a sót. Az apa persze ezen megsértődik, elkergeti a lányt, de egy idő után rájön, hogy a mézes-mázos szavak nem érnek semmit, hiszen ezek mögött a pénz és a hatalom utáni vágy munkál, míg az egyszerű mondat mögött igaz érzelmek rejlettek.

Shakespeare műve ma is nagyon erősen hat, hiszen az emberi természet nem változott alapvetően, hiába telt el sok száz év, a mohóság, a hatalomvágy, az aljasság és az árulásra való hajlam ugyanúgy bennünk van. A debreceni Csokonai Színház színművészei viszont azt is megmutatják, hogy a lelkükben helye van ezek mellett a tisztességnek, a becsületnek és a szeretetnek is…

Ráckevei Anna mellett színpadra lép a Learben Bakota Árpád, Sárközi-Nagy Ilona, Móga Piroska, Hajdu Imelda, Bicskei István, Újhelyi Kinga, Kiss Gergely Máté, Rózsa László, Mészáros Ibolya, Vranyecz Artúr, Mercs János, Kránicz Richárd ás Kovács András. A szövegkönyvet Vörösmarty Mihály, Forgách András, Mészöly Miklós és Nádasdy Ádám fordításainak felhasználásával Kozma András írta, a díszlet és jelmez Marfa Gudkova munkája, zenei munkatársként pedig Dargó Gergely működött közre. A jegyek már elérhetőek a Thália Színházban szeptember 2-án 19 órától játszott előadásra.

Kiemelt kép: Jelenet a debreceni Csokonai  Színház Lear című előadásából (Fotó: Máthé András)