„Nincs karácsony Kevin nélkül” – ezt a mondást a magyar tévénézők már jól ismerik, de lassan ugyanez igaz lesz Richard Osman regényeire, hiszen az Agave Könyvek harmadik éve időzíti az ünnepi időszakra a brit szerző műveinek megjelenéseit. A csütörtöki nyomozóklub negyedik alkalommal ül össze, hogy fényt derítsen egy rejtélyes halálesetre – az olvasók pedig egy jó krimi mellett Osman eddigi legjobb írását kapják Az utolsó ördög képében.

A legújabb rész – amely nemsokkal az eredeti kiadást követően érkezett meg a hazai könyvesboltokba – tökéletes időzítés volt a megjelenést illetően (noha, ebben nem feltétlenül találhatunk szándékosságot), hiszen a cselekmény karácsony és újév idején játszódik. Persze, ez ne riasszon el senkit attól, hogy az év bármely szakában kézbe vegye a kötetet – hiszen mi is csak most, januárban írunk róla –, mert nem egy tipikus karácsonyi történetről van szó. Sőt, ebben a regényben mi sem természetesebb annál, hogy egy hullára bukkannak a Szenteste előtti napon – csakhogy ezúttal az áldozat, Kuldesh Sharma a csütörtöki nyomozóklub barátja volt. A négy önjelölt, nyugdíjas napjaikat izgalommal megtölteni kívánó detektívünknek ennél kevesebb is elegendő lenne, hogy a rejtélyes eset nyomába eredjenek, ám az érintettség miatt még elszántabban küzdenek az igazság felderítéséért. Útjukat műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik, miközben a halottak száma egyre nő, de az eltűnt csomagnak – amely miatt Kuldeshnek életét kellett vesztenie – továbbra is hűlt helye.

Richard Osman A csütörtöki nyomozóklub című első regényével sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A regény több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása volt Angliában, szerte a világon óriási szakmai és közönségsikert aratott, a sorozat megfilmesítésének jogait Steven Spielberg produkciós cége vásárolta meg. 2021-ben Osman kapta az év írójának járó elismerést a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján. A férfi, aki kétszer halt meg című második regénye ismét felrobbantotta az angol könyvpiacot: az elmúlt öt év egyik legnagyobb nyitó fogyását jegyezte, és hasonlóan nagy sikereket ért el a harmadik (Az eltévedt golyó) és a negyedik (Az utolsó ördög) kötet is.

„Ölni tudnék egy veteményeskertért. Én kannabiszt termesztek a nyugágyam alatt, de ennyi.”

Ha egyetlen mondattal kellene ajánlani a kötetet, az valahogy így hangzana: Az utolsó ördög Richard Osman eddig legjobb regénye, amellyel a szerző végképp beérett íróként. Hiszen, tegyük a szívünkre a kezünket, az első kötetnek minden bája és humora ellenére megvoltak a maga gyermekbetegségei, a krimiszál példának okáért kevésbé volt kidolgozott, mint a későbbiekben, és nem is elsősorban a bűnügy miatt volt emlékezetes olvasmány. A folytatások hozták ugyanazt a jó színvonalat, de Osman érezhetően mostanra jutott el odáig, hogy egy minden szempontból gondosan felépített bűntényt és nyomozást kapjunk. Magáról a krimiszálról annál többet, hogy mennyire összetett, vétek lenne elárulni, hiszen éppen ez adja a kötet egyik izgalmát, álljon itt annyi, hogy bár az érthetőséget nem befolyásolja, a tökéletes összképhez nem árt elolvasni az előzményeket, hiszen a nyomozásban segítő személyek egy-egy korábbi eset kapcsán kerültek képbe.

Azonban nem pusztán a jól felépített krimi miatt mondható el, hogy ez Osman legjobb műve, sőt sokkal fontosabb ennél, hogy minden tekintetben hatalmas fejlődést ért el a szerző. Habár humorból eddig sem volt hiány, mostanra sikerült megtalálnia a tökéletes arányt, így bármilyen komoly és veszélyes helyzetbe is kerülnek hőseink, szinte nem múlik el oldal anélkül, hogy ne mosolyodnánk el, vagy ne nevetnénk fel hangosan egy-egy beszólás után. Ennek következtében a regény végig egyenletes színvonalon mozog, a humor és dráma mindvégig tökéletesen kiegészíti egymást.

A szereplők tekintetében is hatalmas előrelépést figyelhetünk meg: Osman érezhetően eljutott arra a pontra, amikor már ismeri annyira az általa életre keltett figurákat, hogy bátran meri is használni őket, éppen ezért a karakterek is kitörnek addig megszokott szerepükből. Az én személyes kedvencem már az első kötettől kezdve Joyce, aki azontúl, hogy továbbra is viselhetné a legszerethetőbb nagyi címet a maga naivitásával, most rajtakívül álló okok miatt kénytelen a sarkára és a csapat élére állni, így gyakorlatilag ebben a kötetben vezetővé lép elő. Persze, ez nem megy éppen zökkenőmentesen, és azt sem állíthatnánk, hogy minden porcikájában készen áll erre a feladatra, de az, ahogyan megpróbálkozik a lehetetlennel, nagy emberségről tesz tanúbizonyságot.

„Ez Coopers Chase titka. Az ember azt képzelné, hogy csöndes és nyugalmas, mint egy falusi tavacska egy nyári napon. De itt az élet valójában soha nem áll meg, mindig mozgásban van. Hogy mi ez a mozgás? Az öregedés, a halál, a szeretet, a gyász, az utolsó lopott pillanatok és a meg-ragadott lehetőségek. Az öregkor sürgetése. Semmi sem érezteti velünk erőteljesebben azt, hogy élünk, mint a halál bizonyossága.”

A csütörtöki nyomozóklub azért is tehetett olyan hamar nagy népszerűségre szert, mert Osman úgy mesélt az öregkorról, az öregedésről és az elmúlásról, ahogyan előtte kevesen. Humorral és szeretettel fordult az idősek felé, bebizonyítva azt is, hogy a sok nyűg ellenére ők is aktív részesei a világnak. Az utolsó ördög ebből a szempontból is kiemelkedő, hiszen most először kell igazán komolyan szembenézniük barátainknak, és különösképpen Elizabeth-nek a személyes tragédiákkal. A sorozat legmeghatóbb jeleneteinek lehetünk tanúi a nő és a férj, Stephen kapcsolatának és életének alakulásán keresztül – ezáltal a szerző pedig olyan morális kérdéseket is boncolgat, amilyennel az ilyen fajta szórakoztató irodalomban ritkán találkozunk. Ezek a drámai pillanatok pedig valóban rányomják a bélyegét a hangulatunkra.

A bevezetőben azt írtam, hogy immár három éve nincs karácsony Osman nélkül, viszont a sorozat rajongóinak rossz hír, hogy 2024 bizony Elizabeth, Joyce, Ron, Ibrahim, Donna, Chris és a többi kedvelt szereplő nélkül múlik el. A szerző ugyanis idén egy új krimisorozatba fog bele, amelyben egy após-meny páros fog nyomozni, és a tervek szerint ők és a csütörtöki nyomozóklub kalandjait felváltva olvashatjuk majd.

Richard Osman: Az utolsó ördög (The Last Devil to Die), ford.: Orosz Anna, Agave Könyvek, 368 oldal

Kiemelt kép: Richard Osman: Az utolsó ördög (Szerzőportré: Penguin Books UK)