„A csoport dinamikájából építkezünk” – Interjú Fodor Orsolyával

Januárban munkabemutatóként látható a Kékmadarak című kísérleti előadás Maurice Maeterlinck A kék madár című műve alapján. Fodor Orsolya meghívott rendezőként a TIM Stúdió alkotó csoportjával rendezi meg a darabot, amelynek megtekintésével a feldolgozás folyamatába is betekintést nyerhetünk. Interjúnkban Orsolya a Stúdió közösségéről, az alkotóműhellyel való munkáról és a kék madár szimbolikájáról mesél. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a Stúdióval, és milyennek látod a műhelyet, milyen velük az együttműködés?

Másodízben keresett meg Martin, hogy rendezzek az alkotócsoportnak egy darabot. Először a diplomaévemben kaptam felkérést, akkor nem fért bele az életembe a rendezés, az idén viszont sikerült úgy alakítani, hogy tudtam rá időt szánni. Heti kétszer dolgozunk, kicsit olyan érzés, mintha tanítanék is: egyébként is érdekel a kollektíven-gondolkodva tanítás, és örülök, hogy ezt most kipróbálhatom. Erős közösségnek látom a Stúdiót, egymást szerető, lelkes emberekből áll, akik nagyon nyitottak egymásra, az alkotásra, a játékra. Egy igazi csapat. A csoportkohézió rám is kihat, jó érzés ilyen közegbe csöppenni. A Stúdióval való együttműködésnek része, hogy gyakran kommunikálunk Martinnal, van folyamatos visszajelzés, elég nyíltan zajlik minden. Ez nagyon szimpatikus.

Honnan jött maga A kék madár feldolgozásának ötlete? Miért éppen erre esett a választás?

Már egy ideje foglalkoztat, hogy Maeterlinckkel próbálkozzak. A kék madár egy különc és nehéz darab számomra, mert a nyelvezete, figurái alapján mesejátéknak mondható, de nagyon éretten beszél a halállal való kapcsolatunkról, a boldogságkeresésről, a szorongásokról. Egy mesei nyelvvel reagálni a minket körülvevő jelenre: ez azért is foglalkoztatott, mert a személyiségemhez eléggé közel áll az ilyenfajta kommunikáció. A másik ok, hogy sok lehetőséget ad az anyag a formai kísérletezésre, a kék madár szimbolikájának keresésére. Színészileg is érdekes feladatnak látom, ugyanis szimbólumokat, metaforikus alakokat kell megjeleníteni: ez kicsit másfajta hozzáállást igényel, amit szerintem a Stúdió tagjai megszokhattak korábbról. Elmélyülni, kutatni kell hozzá. Úgy látom, ez izgatja is a csapat fantáziáját. Szóval a saját állapotom mellett a kísérletezni vágyás is oka a választásomnak: nem egy hagyományos előadás elérése a cél, nem a befejezés hajt, hanem a próbálkozás maga. Aminek a mentén gondolkodunk, az a darab szintjén a megjelenő elveszett figurák próbálkozása, a kék madár keresése, ami lehet a boldogság, az otthon vágya vagy a gyerekkorba menekülés vágya is.

Hogyan zajlik a munka a társulattal? Mekkora szerepet adsz a stúdiósoknak az alkotói folyamatban? 

Kicsit olyan a folyamat, mintha kevernénk egy hagyományos próbafolyamatot egy tréning alapúval. Miközben olvastuk a szöveget, elemeztünk, mellette olyan gyakorlatokkal érkeztem, amelyek látszólag önmagukért valók, majd szépen elkezdtek összeérni az anyaggal. Ezáltal egyszerre ismerem meg a tagok készségeit, kreativitását, és a darabhoz való viszonyulásokat. A kettő egymásra hatásából hangolódnak össze a különböző nézőpontok és gondolkodásmódok, egyre személyesebb lesz a viszony az anyaghoz. A szöveget magát is egy rétegnek tekintjük, de próbálunk nem alárendelődni, tehát nem elfelejteni, elrejteni a saját viszonyulásunkat. Alapvetően mindig igyekszem az adott csoport dinamikájából építkezni, elérni, hogy amivel foglalkozunk, ahhoz közünk legyen. Ehhez fontos, hogy rám ne elsősorban rendezőként, hanem egy olyan mediátorként tekintsenek, aki a dolgok észrevételében, terelgetésében segít. Így a saját ötleteik is meg tudnak jelenni. Ennek van egy olyan nehézsége, hogy nem vagyok vezető alkat. Természetesen ismerem a hagyományos formákat, mégis kihívás ez számomra,  de izgalmas kísérletezni ennek a szerepnek a rugalmasságával, és úgy látom, hogy ez imponáló. De ez is a csapatból fakad: őszinteség, játékosság jellemzi őket, én igazából erre reagálva vagyok jelen. Nagy segítség Martin jelenléte is, szeme, csapatösszetartó ereje és szervezőkészsége. Az ő véleménye, hozzászólásai is nagyban formálják az anyagot. Például az ő javaslatára hívtuk meg Darida Veronikát az egyik alkalomra, aki többünknek tanára volt az ELTE-n, és aki A kék madár hátteréről beszélt nekünk. Így koncepciónkra ez az élmény is hatást gyakorolt. Talán még azt fontos elmondani, hogy én ezzel a folyamattal párhozamosan a Freeszfe Színház és performansz képzésén veszek részt, amiből jelenleg nagyon sokat építkezek gondolkodásmódban: szerintem ez is kihat az alkotófolyamatra.

A januári előadások munkabemutatóként futnak. Mit jelent ez pontosan?

Eredetileg decemberig tudtam volna dolgozni a csapattal, mert januárban Kecskeméten kezdődik egy próbafolyamatom. Így ahelyett, hogy emiatt lóhalálában felraktunk volna valamit, amiben nem mélyültünk el, azt láttam jónak, ha nem bemutatókényszerrel, hanem kíváncsisággal és a próbálással foglalkozunk: ebben a Darida Veronikával közös alkalom is megerősített. Hol máshol kísérletezhetnénk, mint egy stúdióban? Így a darab feléig, vagy egy kicsit tovább, mindenképp eljutunk. A munkabemutató jellegben még az is szép, hogy az alkotás egy fázisára láthat rá a közönség, kifejtheti a véleményét, mi pedig át tudjuk beszélni a tanulságokat. Ez az alkotói folyamatok iránt érdeklődő közönség számára kifejezetten érdekes lehet, nekünk pedig minden szempontból hasznos.

A stúdióról és a darabról további részletek a Stúdió honlapján olvasható.

Kiemelt kép: Fodor Orsolya a Kékmadarak próbáján (Fotó: vargosz)