Mireille Vautier francia képzőművész munkáit tekinthetik meg az érdeklődők január 8-ig a Műcsarnokban.
A csendtől a lélegzetig című kiállítás egyik kulcsgondolata, hogy a mozdulatlantól az élőig vezető utat minél érzékletesebben mutassa be a közönségnek, minél változatosabb művek segítségével, technikák és anyagok variálásával. A tárlat első termében a nejlonra hímzett tárgyak, vagy hímzéssel, varrással átalakított könyvtárgyak láthatók, amelyek a nyomhagyás, a megőrzés és emlékezés témakörét érintik. A második teremben látható művek a papír köré épülnek, ugyanis különböző papírfajtákra készült rajzokat és monotípiákat mutatnak be. A Ravines-Monotypes (Vízmosás-monotípia, 2021) szériában a papír által létrehozott teret az idő dimenziója egészíti ki. Szintén a szubjektív időre mutatnak az Órák (2016) és a Napok (2016) című alkotások. A metamorfózis, amelyet minden munkában megtalálhatunk, két videóinstallációban csúcsosodik ki.
A három termen át élvezhető műalkotásokra úgy is lehet tekinteni, mint Vautier szeretett tárgyának, a könyvnek rituális átlényegülésére, hiszen minden mű egy-egy átalakulást, vagy annak lehetőségét mutatja be: a vonalból fonál, a könyv lapjaiból műanyag, a sorok ritmusa pedig hanggá alakul.
Mireille Vautier 1987-ben végezte el a párizsi École nationale supérieure des Arts Décoratifs (EnsAD) vizuális kommunikáció szakát, ami után illusztrátorként tevékenykedett és mintegy 40 gyermekkönyv rajzai fűződnek az ő nevéhez. Emellett folyamatosan dolgozott saját képzőművészeti munkáin, 1988-tól rendszeresen voltak kiállításai. Egyetemei évei alatt a rajz, az illusztráció és a sokszorosító grafikai eljárások területén szerzett mélyebb tapasztalatokat, amik csak tovább bővültek 2006-tól New Yorkban töltött három éve alatt. Itt az alkalmazott grafikai munkáinak lezárása után az autonóm képzőművészeti érdeklődésének elmélyült kibontakoztatása vette kezdetét.
Kiemelt kép: Mireille Vautier Napló című alkotása (2010) (Fotó: Patrick Gries)
